Nagyobb békében elmenni...
megjelent:
Nagyobb békében halnak meg otthonukban a rákbetegek, gondozóik pedig érzelmileg könnyebben dolgozzák fel a távozást - állapították meg hétfőn megjelent tanulmányukban amerikai kutatók.
A Journal of Clinical Oncology című szakfolyóiratban megjelent cikk szerzői 342 végstádiumú rákbeteg utolsó hónapjainak, majd a hozzátartozók életének követése alapján úgy vélik, az otthoni ápolás nem csupán anyagilag kedvezőbb, de a fizikai és érzelmi fájdalmat is csökkenti.
Alexi Wright, a bostoni Dana-Farber Rákintézet munkatársa és csoportja átlagosan négy és fél hónapig követte nyomon a haldokló páciensek és szeretteik sorsát. "Bár a legtöbb rákbeteg inkább otthon szeretne meghalni, 36 százalékuk mégis kórházban hal meg, 8 százalékuk pedig valamely intenzív ápolási egységben" - írták a kutatók tanulmányukban.
| A "jó" gyász |
| Mit tehet azért, hogy jól gyászoljon? Az itt következő tanácsokban leírtakat már sokan kipróbálták, és segítséget nyújtanak bárkinek, aki elvesztette szerettét. Noha úgy érezhetjük, beleőrülünk a fájdalomba, nem kell tehetetlenül szenvednünk. A "jó" gyász>> |
A vizsgálatban az intenzív egységekben meghalt betegek körében nagyobb fizikai és érzelmi stresszt figyeltek meg, valamint rosszabb életminőséget életük végén, mint az otthonukban ápoltaknál. Mint a kutatók megállapították, az intenzív osztályon meghalt páciensek szerettei körében ötször gyakrabban - az összes ilyen hozzátartozó 21 százalékánál - diagnosztizáltak később poszttraumás stressz-szindrómát (PTDS), mint az otthon ápolt betegek hozzátartozói között (4,4 százalék). "Ez az első olyan tanulmány, amely megmutatta, hogy az intenzív osztályokon meghalt páciensek gondviselői a PTDS kialakulása szempontjából nagyobb kockázatnak vannak kitéve" - hangsúlyozták a szakemberek. Mint kiderült, a kórházban elhunyt betegek családtagjai és szerettei körében is gyakoribb a hosszan, hat hónapon túl elhúzódó, életvitelt akadályozó gyász.
| A "jó" gyász |
| Mindenki másként reagál, mikor megtudja, hogy halálos kórban szenved. A reakció függ a személyiségtől, a kapcsolatok minőségétől, a vallási hiedelmektől illetve attól, hogyan reagáltak korábban a nehézségekre. Természetes, hogy mindenki szeretne segíteni a barátjának vagy szerettének szavakkal és tettekkel is. Azonban nem könnyű hozzátartozónkkal annak haláláról beszélni. Ugyanakkor ez szorosabbá is teheti kapcsolatunkat, hiszen hasonló érzéseket oszthatunk meg egymással. A kultúrának is nagy szerepe van a halálról való beszélgetésben. Vannak kultúrák, ahol nem elfogadott az ilyen jellegű beszélgetés, mert úgy vélik, azzal közelebb hozzák a halált, illetve elveszi a betegtől a reményt. Ennek ellenére a legtöbb ember szeretne beszélgetni valamilyen formában arról, ami történik velük. Amikor a családtag halálos beteg>> |
(MTI)
