Alzheimer-kór: Mit tehet a betegért?

Az Alzheimer-kór legismertebb tünete a memória fokozatos romlása, ezért a betegséget sokszor azonosítják a feledékenységgel. Fontos azonban tudni, hogy a betegség nem áll meg az emlékezőképesség elvesztésénél, hanem az élet minden területére hatással van.

Az idegsejtek pusztulása miatt megváltozik a személyiség, a viselkedés, a későbbiekben átalakul a gondolkodás és olyan alapvető készségek vesznek el, melyek nélkülözhetetlenek az önálló életvitelhez. Emiatt a betegek felügyeletre, majd állandó gondozásra szorulnak.

Figyelmeztető tünetek

A betegség jellegtelen tünetekkel indul, ilyenkor általában a feledékenység a legaggasztóbb probléma, ami kezdetben inkább szórakozottságnak tűnik, de lassan kirajzolódik a memóriazavar, ami a közeli, majd a távoli múlt felidézésének nehézségével jár. Az emlékképek hiánya miatt a betegek nem tudják pontosan, mit csináltak már meg, ezért állandóan ismételgetik, ellenőrzik magukat, vagy vég nélkül ismétlik ugyanazokat a cselekvéssorokat.

A demens emberek figyelme fokozatosan romlik, nehezebben értenek meg logikai összefüggéseket, ezért a döntéseiket is nehezebben hozzák meg. Ilyenkor a legtöbben átadják az irányítást a családtagoknak, de olyanok is vannak, akik nem működnek együtt és nem engedelmeskednek a segítő szándékú utasításoknak sem. A csökkent ítélőképesség miatt az idős betegek zavaros helyzetekbe keveredhetnek, de az sem ritka, hogy számukra megoldhatatlan, életveszélyes szituációkban találják magukat.

A személyiség és viselkedés megváltozása komoly problémát jelent a családtagok számára. Az idős ápoltak egyik pillanatról a másikra ingerlékenyek és kötekedő lehetnek, agresszíven viselkedhetnek.

Ha a családtag Alzheimer-kórban szenved...

A fentiekből is látszik, hogy a demens betegek otthoni ápolása nem hálás feladat, különösen akkor nem, ha a beteg az ápolója ellen fordul, és vele szemben fogalmaz meg üldöztetéses gondolatokat. Ezeken a téves eszméken ronthatnak érzékcsalódások, úgynevezett hallucinációk, melyeket a betegek valóságosnak észlelnek.

A családtagok számára az egyik legnehezebben tolerálható probléma az idős betegek szexuális életének megváltozása. A házastárs vagy a család többi tagja nehezen tudja kezelni a betegek szexuális szabadosságát, ami legtöbbször trágár megjegyzések, illetlen simogatások vagy nyilvános önkielégítés formájában mutatkozik meg. Sajnos a betegek nem ismerik fel, hogy helytelenül viselkednek, így ápolóikat számos alkalommal kellemetlen helyzetbe hozzák.

Fokozott ápolási problémát jelent idővel, hogy az idős, demens emberek önellátásra képtelenné válnak, így állandó felügyeletet igényelnek. A romló mentális képességek miatt az olyan hétköznapi cselekedetek, mint a bevásárlás, a főzés, az autóvezetés is komoly kihívást jelentenek. A folyamatok előrehaladtával az öltözködésben, a személyes higiéné fenntartásában, az illemhely megfelelő használatában és a táplálkozásban is segítségre szorulnak.

A dementálódó családtag ápolása során a hozzátartozóknak rengeteg türelemre, megértésre és toleranciára van szükségük ahhoz, hogy a beteg a lehető legtovább megőrizhesse méltóságát. Ráadásul a családnak az ápolás során számos olyan döntést kell meghoznia, amire nincsen felkészülve sem lelkiekben, sem anyagiakban. Ilyen helyzetben javasolt már jó előre végiggondolni az ápolásra és az intézeti elhelyezésre vonatkozó legfontosabb kérdéseket, illetve foglalkozni kell nyíltan azzal is, hogy honnan teremtik ehhez elő a szükséges anyagi forrásokat.

Tovább A demens, szellemileg leépült beteg ellátása

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Veress Dóra, pszichiáter