Alzheimer-kór: amikor a szellemi képesség, az emlékezet elvész

Nincs miért szégyenkezni, ha olykor feledékenyek vagyunk, nem jut eszünkbe a megkezdett mondat folytatása, vagy a ritkán, régen látott emberek neve nem ugrik be azonnal.

A memóriazavart okozhatja a túlhajszoltság, a kimerültség, az alvás tartós hiánya, az erősen stresszes életszakasz, az agy, a test és a lélek fáradtsága. Ezek orvoslása a pihenés, a traumák terhe alól való megnyugtató talpra állás, melyek fokozatosan helyreállítják az akadozó memóriát éppúgy, mint ahogy megszüntetik az átmeneti feledékenységet.

Csakhogy az időskorral gyakorta – de nem törvényszerűen – együtt járó demencia, időskori elbutulás leggyakoribb oka, illetve típusa az Alzheimer-kór. A memóriazavar, a feledékenység a korai, elsődleges tünetek közé tartozik, és szinte minden egyes beteg esetében megfigyelhető. Az évek múlásával, az arra különböző okokból, hajlamos embereknél, visszafordíthatatlan szellemi leépülés, károsodás, életminőséget romboló állapotváltozás áll elő a mindennapokban.

A feledékenység során addig kézenfekvő nevek, történések, dátumok esnek ki az emlékezetből, majd a beszédzavar (afázia) is megjelenik. A beteg ugyanazt a történetet másként mondja el, ami számára nem tűnik fel, vagy a megfelelő szavakat nem találja, s kreál egy másikat, aminek a jelentése nem illik a közlendőjéhez. Amíg a betegség tagadása, vagy az elvétett mondatok érthetetlen sorba állítása zavarba hozza a beteget, nem a legsúlyosabb fázisát éli a kórnak. Ugyancsak jellemző, amikor a begyakorolt, jól ismert mozgások zavarai is fellépnek, olykor váratlan elesést, egyensúlyvesztést okozva. (Ezt nevezik apraxiának.)

Amikor pedig a beteg a mellette ülő férjet vagy feleséget nem ismeri meg, hanem valaki másnak véli, bizonyos, hogy a betegség visszafordíthatatlan szakaszba jutott. Vannak percekig tartó világos, a valóságot reálisan látó pillanatok, melyek a semmiből csapnak át a feledésbe, az önmaguk által alkotott világ megelevenítésébe. Ekkor a maga mellé képzelt személyt keresi, s hiszi is, hogy „az előbb” még együtt beszélgettek vagy sétáltak.

A férjet vagy a feleséget idegennek véli. Az ilyen állapotba került nő vagy férfi az önellátásra teljességgel képtelen lesz, nem ura a cselekedeteinek. Magára hagyni nem lehet, 24 órás felügyeletet igényel a gondozása.

Az Alzheimer-kórt dr. Alois Alzheimerről, egy nagy tudású, német neurológusról nevezték el, aki 1906-ban egy ismeretlennek tűnő mentális betegségben elhunyt nő agyában mikroszkóp segítségével speciális elváltozást fedezett fel. A tudósok, a kutatók, az orvosok azóta követhetik a felfedezés eredménye alapján az Alzheimer-kór folyamatát.

A legtöbb Alzheimer-kóros betegnél a zavar kezdetén időnként mutatkoznak a tünetek, és elsősorban a közelebbi, korábban megélt történések, események, a nagyon könnyű és egyszerű kérések, kérdések merülnek feledésbe a páciens memóriájában. Tipikusan jellemző a mondatok indokolatlan ismétlése, melyeket úgy mondanak el egymást követően többször is, mintha a másik nem értené a szándékukat, az üzenetüket. A hanyatlóbb szakaszban pedig meggyőződésük, hogy akkor beszélnek először a valójában sokadszor ismételt témáról.

Nem emlékeznek arra, hogy olykor ötször újra elmondják ugyanazt a kérést, felszólítást, történetet, „érvelést”, ami inkább a saját világuk tükörképe. Ezt követik az olyan jellegű feledékenységek, mint egy megbeszélt feladat elvégzésének, az időpont betartásának elfelejtése, nevekre, lezajlott beszélgetésekre nem emlékeznek, így meg sem értik, ha őket azzal összefüggésbe hozzák. Azt érzik, hogy gúnyt űznek velük, ami a tagadást, hárítást fokozza. Ez is csak egy bizonyos állapotromlás előtt valósulhat meg – tájékoztatott érdeklődésünkre dr. Kristóf Miklós neurológus szakorvos. – Az Alzheimer-kóros emberek gyakorta veszítik el a tájékozódó képességüket térben és időben. Súlyosabb állapotban a saját otthonukban vagy a bentlakásos intézményben összezavarodnak a helyszín ismeretlensége miatt. Segítségre, türelemre, odafigyelésre szorulnak, hogy ne kerekedjenek fel s keljenek útra abban a téveszmében, hogy találkozójuk van valakivel, aki talán már nem is él, vagy épp ifjúkori szerelmükkel. Ha mégis elkóborolnak, ne reméljük, hogy hazatalálnak, azonnal segítséget kell kérni a mentőktől vagy a rendőrségtől. A betegek nem rossz szándékkal teszik mindezt, senkit nem akarnak bosszantani. Ők egyszerűen abban a megváltozott, irreális világukban élnek. Nincs válasz a miértekre. Ne is bosszantsuk őket ezzel, s persze magunkat se.

- Sokuk esetében a demencia, a vészes feledékenység alaposan próbára teszi a családtagok vagy a gondozók tűrőképességét.

- Igen, hiszen ez egy stabil, tipikus jellemzője a betegségnek. A jellegzetes ismérvek között említhetjük, amikor az érintett betegek használati eszközeiket, tárgyaikat olyan helyekre teszik, amire később egyáltalán nem emlékeznek. Sőt, arra sem, hogy az valóban az övéké. Ezt tetézi, ha a hely, ahol a család valamelyik tagja például a hajkefét vagy a papucsot megtalálja, az a hűtőszekrény vagy a spájz polcán egy lábas. Nincsenek érthető magyarázatok erre, kár is megdorgálni, számon kérni a beteg embert. Arra viszont figyeljünk, ha a tűzhelyhez mennek, ha gyertyát akarnak gyújtani, ha lángra kap egy konyharuha.

Ne tévesszük össze a beteg cselekedetét azzal, amikor jót mosolygunk azon, ha a kulcscsomónkat vagy a pénztárcánkat mi is a hűtőszekrényben találjuk meg. Az mulatságos és nem kóros, de az sem természetes, még ha a feszített, stresszes életvitel okozza is. Ha többször ismétlődik, érdemes az energiaszintünket, memóriánk teherbírását felülvizsgálni, és az elménk lazítására több időt szentelni.

- Ha a demencia jelentését kellene érthetőbbé tennünk, aminek az Alzheimer-kór az egyik fajtája, akkor a szakorvos mit mondhat?

- A demencia egyértelműen az agysejtek elvesztésével, pusztulásával járó neurológiai betegség. Sok millió idegsejt teszi lehetővé, hogy gondolkodásunk, ítélőképességünk, emlékezetünk az életünk végéig megmaradjon, de az életkorral arányosan fogy a számuk. Szaporodni nem tudnak. A kutatások szerint harmincéves kor után egyre több idegsejt kezd elhalni, az ötvenedig esztendőt átlépve már tízévenként 2-4 százalékkal csökken a számuk. Mindez attól is függ, hogy az adott személy mennyire tartja karban az agyát, szellemileg és fizikailag mennyire aktív, milyen életmódot folytat.

Az alkohol mértéktelen fogyasztása, a drogozás – ami sajnos egyre gyakoribb nemcsak a fiatalok körében –, a túlzott és erős hatóanyagú nyugtatók, altatók szedése, az egészségtelen táplálkozás, mind az agysejtek gyorsabb leépülését, elhalását eredményezhetik. A sejtpusztulás tehát az agykéregben és a hippocampusban zajlik, ahol az emlékezés, a tanulás, az ismeretek rögzítése, tárolása történik.

Nagyban meghatározza az állapotromlást, a demencia kialakulását, az elbutulást, hogy melyik agyterületen, mennyi idegsejt pusztult el. Ettől függően a tünetek is másként jelentkeznek.

- Vegyük sorra a főbb tüneteket, amire figyeljenek a családtagok!

- A feledékenység, az érzelemi élet elsivárosodása, mely szembetűnő és egyre gyakrabban ismétlődik, a makacsság, a túlzott aggódás, az ok nélküli félelem mindig attól, ami az érintettet a legjobban foglalkoztatja, a problémák felnagyítása, ezáltal a bizonytalanságérzéssel való azonosulás, vagy épp a lehangoltság, a depresszió, a szorongás, az elvont fogalmak értelmezése. A beszéd egyre nehézkesebb, fogy az addig gazdag szókészlet, így akadozik a mondanivaló lényegi kifejezése. Olykor az agresszív elutasítás, hárítás jellemző, ami nincs arányban a kiváltó okkal, ezek valódi intő jelek a család számára. Nem megítélni kell őket és nem veszekedni kell a demens betegekkel, akiknek a jelentős része fokozatosan tart az agysorvadás, így például az Alzheimer-kór felé, hanem mielőbbi szakorvosi vizsgálatra beutalót kell kérni a háziorvostól. Semmiképpen ne hagyjuk, hogy a beteg öntörvényű gondolkodása lehetetlenné tegye az orvosi ellenőrzést. Az elhanyagolt páciensek állapota ugyanis gyorsabban romlik. A kezelőorvossal való alapos egyeztetés után beszéljék meg a közvetlen hozzátartozók, hogy szerettük ápolását otthoni 24 órás szakszerű felügyelettel oldják meg, vagy olyan bentlakásos otthont keresnek számára, ahol gondosan ápolják, gondját viselik, odafigyelnek rá, törődnek vele, és nem szedálják, nyugtatózzák elfekvő betegként gondoskodás helyett.

Ez is érdekelheti Az időskori depresszió

Ez is érdekelheti Demencia: Otthoni ápolás vagy intézményben történő elhelyezés?

- Törvényszerűen az életkor előrehaladtával, vagy a rizikófaktorok jelenléte és az öröklődés következtében alakul ki a betegség, s romlik a páciens állapota?

- Nem válik minden idős, szépkorú ember demenssé vagy Alzheimer-kórban szenvedővé. Ez az állapot a károsító külső tényezők és/vagy családi előfordulás, ismétlődés, öröklődés következtében többnyire hatvan éves életkor körül mutatja a „megrázóbb” tünetegyüttesét. A korszerű és fejlett egészségügyi rendszerben léteznek olyan vizsgálatok világszerte, ahol bizonyos módszerrel – nem teljes valószínűséggel – kimutatható például az anyai ágon való Alzheimer-kór öröklődésének esélye a lánygyermekben. Akinek a családjában már előfordult ilyen betegség egyenes ágon, nagyobb eséllyel lehet e kórság elszenvedője.

- Gyógyítható-e az Alzheimer-kór a tudomány mai állása szerint?

- A nagyon korai stádiumban, speciális készítményekkel a tünetek egy része többnyire – de nem minden betegnél – átmenetileg korrigálható. A tokiói egyetem kutatóinak vizsgálatáról olvastam összefoglaló tanulmányt, akik arra keresték a választ, hogy az oxitocin adagolásával megakadályozható-e az idegsejtek károsodása az Alzheimer-kór egész korai stádiumában. A progresszív emlékezetvesztéssel és kognitív hanyatlással járó kór eredetét tekintve a kutatók feltételezései közül az egyik legelfogadottabb elmélet az, amelyik a béta-amiloidnak nevezett toxikus fehérje agyi felhalmozódásának tulajdonít szerepet a betegség kialakulásában. Egy másik kutatás szerint azonban ez csak feltételezés. Ezeket a hipotéziseket patkányokon végzett kísérletekkel igyekeznek kideríteni. A japán kutatók kísérlete pedig épp azt igazolta, hogy a kísérleti egereknél oxitocin hatására az agysejtek károsodása csökkent. A kutatás részleteit felelőtlenség lenne fejtegetnem, mert hamis illúziót nem kelthetünk a betegekben vagy a családtagokban, amíg hivatalosan nem válik gyógyításra, prevencióra alkalmassá bármely szer.

Tovább

• Az Alzheimer-kór kezelési lehetőségei
• Alzheimer-kór: Mit tehet a betegért?

Forrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró
Szakértő: Dr. Kristóf Miklós, neurológus szakorvos