Az anhedónia kialakulása és kezelési lehetőségei depresszióban
megjelent:
Orvosi értelemben anhedóniáról akkor beszélünk, amikor valaki elveszíti a korábban számára örömöt okozó tevékenységek iránti érdeklődését és az azokban lelt örömérzetét. Ez az állapot nagyon gyakran depressziós betegeknél alakul ki, az örömtelenség, kiüresedés a depresszió meghatározó tünete, és jelentősen rontja a betegek életminőségét.
E tünet kialakulását illetően hasonlóan összetett folyamatról beszélhetünk, mint a depresszió egészének esetében. Egyes feltevések szerint az agy jutalmazó rendszere sérül, így a betegek nem képesek örömöt érezni akkor, amikor teljesítenek egy feladatot vagy elérnek egy célt. Az örömérzet hiányában pedig az érdeklődésük is csökken.
Egy másik elképzelés szerint nem az örömérzés kialakulásával van a baj, hanem ennek az érzetnek a hosszú távú fenntartásával. A beteg tehát pillanatnyilag örül, azonban ez az érzés nagyon gyorsan elmúlik, és ezért veszíti el az érdeklődését egyes tevékenységek végzésében.
Egy harmadik elmélet szerint a probléma a napi (cirkadián) bioritmus felborulásában keresendő. A cirkadián ritmus eltolódása sok más mellett alvászavarhoz és depresszióhoz is vezet. A depresszió során érzett örömtelenség mértéke pedig szorosan összefügg a napi bioritmus zavarának mértékével.
| Anhedónia, mint a depresszió fő tünete |
| Az anhedónia egy görög eredetű kifejezés, mely az an- nélkül és a hedone öröm, élvezet szavak összetételéből származik. Magyarul leginkább örömtelenségérzésnek fordíthatjuk, azonban nem csupán ennyiről van szó. Anhedónia, mint a depresszió fő tünete |
Nem könnyű, de lehet kezelni!
Az anhedónia a depresszió egyik legnehezebben kezelhető tünete. A gyógyszerszedés megkezdését követően is sokáig fennállhat, ami oda vezet, hogy a betegek nem érzik a gyógyulás jeleit, még akkor sem, ha a többi tünetük jelentősen javul. Ez azzal magyarázható, hogy a legtöbb antidepresszív szer viszonylag lassan éri el az örömképesség javulását.
Az SSRI típusú antidepresszánsokhoz képest ebből a szempontból előrelépést jelentettek a dopaminerg, vagy kettős hatású szerek. Továbbá, a fent említett, eltolódott cirkadián ritmus – örömtelenség összefüggést támaszthatja alá az a kutatás, miszerint a napi bioritmus gyógyszeres helyreállításával viszonylag gyorsabban javul az anhedonia is.
A depressziós betegekre jellemző, hogy az átlagosnál fogékonyabbak a negatív érzésekre, könnyebben hangolódnak rá a szomorúságra, a kétségbeesésre és a reménytelenség érzésére. Hétköznapi nyelven ezt “sötét szemüveg” hatásnak is nevezhetjük. Legújabb kutatások szerint a hangulatjavítók úgy hatnak, hogy “leveszik a sötét szemüveget”, az agyi folyamatok különböző irányú rásegítésével.
Előfordulhat azonban, hogy nem csak a negatív, de a pozitív érzéseket is tompítják, a betegek által “érzelmi védőburok”-nak nevezett hatás alakul ki, ami egyéntől függően lehet akár előnyös, de hátrányos is, amit az egyénre szabott antidepresszív terápia megválasztásában a pszichiáterek figyelembe vesznek. Fontos, hogy ezt az egyébként vitatott, és bizonytalan jelentőségű mellékhatást elkülönítsük az anhedóniától, mert két teljesen különböző dologról van szó.
Vannak adatok, miszerint a biológiai napszaki ritmust visszaállító gyógyszerek mellett ez az érzelmi tompaság ritkábban alakul ki. ami a fent említett, anhedóniára gyakorolt pozitív hatásal együtt segíthet a depressziós betegek életminőségének javításán.
(WEBBeteg)
