Antidepresszáns gyógyszerek szedése - Mire számíthat a beteg?

Sokféle ok, külső körülmény is eredményezheti azt a lelki állapotot, hangulatot, amit depresszió néven betegségként diagnosztizálunk. Fontos hangsúlyozni, hogy nem pillanatnyi rosszkedvről, rossz napról van szó, hanem egy állandósuló helyzetről, ami többnyire időszakosan, hosszabb-rövidebb epizódokban jelentkezik.

Jó esetben csak egyszer, de mivel a depresszió kialakulása gyakran egyfajta válasz élethelyzeti nehézségre, így többször is átélhetünk ilyen időszakot, sőt ha alacsony a stressztűrő képességünk, akkor sűrűn vagy állandósulva is jelentkezhet. Rendszeresen ismétlődő előfordulása esetén recidív depresszióról beszélünk. Sajátos, de gyakran látott forma a disztímia, ami egy enyhébb, de krónikus, tartósan fennálló forma, és mivel idővel gyakorlatilag a személyiség részévé válik, így nem könnyű az eredményes kezelése.

Miért érdemes segítséget kérni?

Ha a depressziós állapotot felismerjük magunkon, vagy környezetünk, esetleg családorvosunk ad ilyen véleményt, érdemes mérlegelni pszichiáterhez, pszichológushoz fordulást. Ne fogadjuk el a tüneteinket, állapotunkat megváltoztathatatlannak, próbáljunk tenni ellene.

A beteg gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelést kaphat, legjobb, ha mind a kettőt párhuzamosan, de a pontos terápiás terv a depresszió hátterének ismeretében alakítható ki. Nyilván nagyobb a szerepe háttérproblémák esetén a pszichoterápiának, de a gyógyszeres támogatás az ilyen esetekben is fontos lehet. Súlyosabb esetekben továbbra is használt módszer az ECT, köznapi nevén az „elektrosokk” terápia, mert sokkal gyorsabb eredményt garantál, és az ECT idősebb betegeknél például különösen eredményes módszer, szemben a gyógyszerekkel. Az ECT szerepének egy részét is veheti át a jövőben a koponyán keresztüli mágneses stimuláció, a TMS, ami nem új módszer, de az USA-ban és Nyugat Európában térhódítását most kezdi igazán.

Mivel sokan tartanak a gyógyszeres kezelés mellékhatásaitól, fontos megjegyezni, hogy ha valaki elutasítja a gyógyszerszedést és nem vesz részt pszichoterápián, akkor az állapotában nem várható javulás, sőt, megfelelő kezelés nélkül a depresszió súlyosbodhat, legrosszabb esetben akár öngyilkossághoz is vezethet. Ezzel szemben személyre szabott, megfelelő kezeléssel jó esély van a gyógyulásra, az esetlegesen jelentkező mellékhatásokra pedig kezelőorvosával konzultálva lehet megoldást találni.

Fontos tudni! Mit tehetünk, ha ismerősünk öngyilkossági szándékot fontolgat?

Az antidepresszánsok típusai

A ma használt antidepresszánsok története körülbelül 60 éves múltra tekint vissza, a kezdeti, pl. triciklusos készítményeket a 80-as évek végétől kezdték felváltani a tulajdonképpen a mai napig is használt SSRI hatásmechanizmusú (szelektív szerotoninvisszavétel-gátló) gyógyszerek, az első ilyen a fluoxetin volt, ami Prozac néven jelent meg, és újdonságként szinte már divat volt egy időben szedni az USA-ban. Ma többnyire a sertralin és a citalopram/escitalopram a leggyakrabban használt SSRI készítmény. A 90-es években jelentek meg az SNRI és egyéb kettős hatású készítmények, például a venlafaxin.

A 90-es évek a pszichiátria egy ígéretes „aranykora” volt, több betegség kezelésében is gyógyszeres generációváltás történt. Azóta is jelentek meg új gyógyszerek (pl. a vortioxetin), de ezek inkább csak bővítik, árnyalják a lehetőségeket, újabb generációs ugrás egyelőre nem történt. Megjegyzendő, hogy az antidepresszívumok több más pszichiátriai betegség kezelésében is eredményesnek bizonyultak, pl. pánikbetegségben, kényszerekben, szorongásos panaszok esetén.

Mikor várható érezhető javulás? Miért mondják azt, hogy nehéz a gyógyszerszedés kezdetén? Mire számíthatunk?

Nagy vonalakban az antidepresszív gyógyszerekkel történő kezelés alapvonalai a beteg szempontjából a kezdetektől változatlanok: a gyógyszert napi rendszerességgel kell szedni, többnyire egy alkalommal. A gyógyszer hatása többnyire hetek alatt épül fel, tehát nem máról-holnapra történő változásra kell számítani! Ezt fontos tisztázni a beteggel, mert a túlzott elvárások (pl. "Már két napja szedem a gyógyszert, és még mindig nem vagyok jobban!"), irreális elvárások csalódáshoz, és a kezelés idő előtti megszakításához vezetnek!

A gyógyszeres kezelés eredményét nagyban meghatározza, hogy a depressziók egy része biológiai eredetű, pl. a szezonális depressziók (az őszi-téli sötétebb évszakokban fokozott kockázattal), vagy a hormonális változásokon alapuló depresszió (pl. a szülés utáni depresszió), ám az esetek nagy részében a munkahelyi, családi, anyagi gondok, azaz külső körülmények állnak a tünetek mögött. A külső tényezők által befolyásolt depresszióknál is megfigyelhetőek azonban azok a molekuláris szintű változások, mint más depresszióknál, tehát a gyógyszeres kezelés itt is szükséges lehet. Fontos azonban a probléma alapos megismerése, mert ha külső tényezők vezettek a depressziós állapothoz, önmagában csak a gyógyszer nem fogja a probléma okát megoldani. Család ellen nincs orvosság, ahogy a mondás tartja.

A gyógyszeres terápiában a beteg részéről a legfontosabb a türelem és a nyitottság. Türelem kell, mert sem a gyógyszeres, sem a pszichoterápia nem hat azonnal, nincs minden problémát megoldó csodapirula vagy varázsige. És nyitottság is kell, mert a terápia együttműködés, nem elég az „itt vagyok, gyógyítsatok akkor meg!” hozzáállás.

Hogyan választja ki orvosa a legmegfelelőbb gyógyszert?

A gyógyszer kiválasztása személyre szabott, egyedi. Hangulatjavítókból sokféle van, és bár a pszichiátriában is vannak trendek, szokások, szakmai iránymutató javaslatok, egyáltalán nem biztos, hogyha az ismerősénél az X tabletta vált be, akkor Önnél is ez lesz a megoldás. Ha már történt korábban gyógyszeres terápia, akkor annak eredményei, esetleg mellékhatásai mindenképpen fontos támpont lesznek új gyógyszer választásakor. A depressziót kísérő tünetek (pl. szorongás vagy alvászavar) függvényében egyszerre akár többféle gyógyszer is szükséges lehet.

A gyógyszeres terápia elindítása nem a terápiás kapcsolat vége, hanem inkább kezdete! A terápia kezdetekor sűrűbb kapcsolat javasolt, ami később a tünetek enyhülése esetén ritkább ütemre lassíthatók, de természetesen ez is egyedi. Jó, ha a kezelőorvos baj esetén telefonon is elérhető, tehát az előre megbeszélt kontrollokon túl is van kontaktlehetőség, ez a beteg bizalmát is növeli, illetve az érzést, hogy jó kezekben van, jó irányba haladnak a dolgok. A depresszió gyakran maga is pont magárahagyottság érzéssel jár, pont ezért fontos, hogy a terápiában a beteg, amennyire lehet, ne legyen magára hagyva. A terápiás kapcsolat azért is fontos, hogyha a beteg magán mellékhatásokat vél felfedezni, akkor tudjon kezelőorvosával beszélni erről. A depresszió velejárójaként, kvázi tüneteként is észlelnek sokan magukon nem valódi, inkább pszichés alapú, mellékhatásnak vélt érzést, természetesen léteznek tényleges mellékhatások is, de amikor már valaki sorban a hatodik-hetedik gyógyszert hagyja abba mellékhatásokat jelentve, akkor fel kell tenni azt a kérdést is, hogy tényleg mellékhatások-e nála a panaszok vagy inkább az alapbetegség tünetei.

Meddig kell szedni a gyógyszert?

A depresszió kezelése hónapokig tart, és a tünetek lezajlása után a gyógyszeres terápiát még tünetmentesen is folytatni kell egy ideig. Ismétlődő depresszió esetén, többedik „visszaesés” után pedig megelőzésként a tartós gyógyszerszedés a javasolt. Mindenképpen érdemes fejlesztenünk a stressztűrő képességünket is, legyünk aktívak, legyen társasági életünk. Az élet akár naponta termelhet olyan eseményeket, amiket, ha nem tudunk kezelni, vagy nincs kivel megbeszélni otthon, akkor okai lehetnek újabb és újabb depressziós időszakoknak.

Végül a gyógyszereken túl egy jó tanács régi, azóta sajnos már elhunyt tanáromtól, Degrell professzortól: „A humor a legjobb gyógyszer. Gazdaságos is: egyszeri adagja akár tömegekre is tud hatni. Lejárati ideje egy emberöltőt többszörösen felülmúlhat, pl. Chaplin vagy Moliere esetében.”

Tovább

• A depresszió kezelése
• A depresszió kezelése - Pszichoterápia és/vagy gyógyszeres kezelés
• A hangulatjavítók hatása az érzelmekre
• Hogyan kezelhető a szorongás?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter