A major depresszió

A depresszióról már mindenki hallott, mindenkinek van személyes élménye, vagy találkozott már depressziós emberrel. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a major depresszió egy betegség, nem csupán hangulatingadozás vagy rosszkedv. Éppen ezért érdemes komolyan venni, hiszen gyógyítható betegségről van szó. Bárki, aki környezetében vagy saját magán tapasztalja a tüneteket, forduljon szakemberhez, kérjen segítséget!

Mi a depresszió?

A hangulati élet természetes és egészséges módon is váltakozik. Az átmeneti rosszkedv, lehangoltság, önbizalomvesztés vagy fáradtság, stressz okozta kimerültség nem depresszió. A súlyos veszteséget követő gyász is természetes folyamat. Ezen egészséges lelki folyamatok és a depresszió között fontos különbséget tennünk.

Egészséges személyiségfejlődést követően – ha nincs genetikai hajlam – egy felnőtt képes megbirkózni az őt ért nehézségekkel, kezelni tudja konfliktusait, képes a megfelelő döntések meghozatalára. Az ő esetükben a depresszió mértéke kisebb, időtartama rövidebb. Ilyenkor beszélünk minor depresszióról. A súlyos vagy major depresszió ezzel szemben komoly betegség, a hosszú időszakokra vissza-visszatérő epizódok alatt a beteg segítség nélkül nem képes megküzdeni a mindennapokkal, állapota tartósan kihat munkájára, társas kapcsolataira is.

A genetikai hajlam, a családi halmozódás megléte rossz prognózist jelent a major depresszió kialakulása szempontjából. Gyermekkori traumák, fizikai és szexuális abúzusok, elhanyagoló szülői háttér, diszharmonikus családi légkör a későbbiekben jelentősen hozzájárulhat a major depresszió kialakulásához. Ezekben az esetekben a tanult minta továbbvitele, a megküzdési stratégiák hiánya is hozzájárul a betegség kialakulásához.

Hogyan diagnosztizálható, milyen tünetekről ismerhető fel a major depresszió?

A major depresszió diagnózisát személyes beszélgetés, anamnézisfelvétel – bizonyos esetekben a hozzátartozóktól nyert információk –, illetve pszichológiai tesztek segítségével állíthatjuk fel.

A depressziós epizód megjelenését többnyire negatív életesemények előzik meg. Elhúzódó stressz, veszteség, trauma, munkahelyi vagy családi konfliktushelyzet a provokáló faktor.

Igazoltnak tekintjük a betegséget, ha az alábbi tünetek közül legalább 5 – ezen belül az első kettő tünetből legalább az egyik – minimum 2 héten át fennáll:

1. lehangoltság, szomorúság
2. az érdeklődés csökkenése, örömtelenség érzése
3. étvágytalanság súlycsökkenéssel – máskor fokozott étvágy
4. az alvás megváltozása – alvászavar, vagy fokozott alvásigény
5. izgatottság, nyugtalanság, vagy szokatlan gátoltság
6. fáradtság, erőtlenség, gyengeség
7. önértékelési zavar, önvádlás, bűntudat, depressziós tartalmú téveszmék
8. a gondolkodási folyamatok, koncentráció, döntésképesség zavara
9. életuntság, öngyilkossági fantáziák vagy öngyilkossági kísérlet

Ezt is olvassa el! Öngyilkosság - Hogyan ismerjük fel az előjeleket?

Ezen meghatározó tünetek mellett változatos testi panaszok jelentkezhetnek. Gyakori a mellkasi-nyaki szorítás érzése, fejfájás, székrekedés, gyomor-bélpanaszok, gerincfájdalom, légúti panaszok.

Hová vezethet, ha nem kezelik?

A major depressziót – különösen kezeletlen, tartós fennállás esetén – gyakran kísérik társbetegségek. Szorongások mellett személyiségzavar, alkohol- és drogfüggőség, egyéb addikciók jelenhetnek meg. A reménytelenség érzése öngyilkossági késztetések megjelenéséhez, öngyilkossági kísérletek elkövetéséhez vezethet.

A depresszió súlyosan érintheti a beteg szakmai életét, előmenetelét. Munkaképessége csökken, gyakran táppénzre szorul, végül elvesztheti munkahelyét, akár tartósan állástalanná válhat. Emellett a társas kapcsolatok, a családi élet, a párkapcsolat is áldozatul eshet a betegségnek, különösen elhúzódó vagy ismétlődő depressziós időszakok esetén, vagy az alkoholfüggőség kialakulásának eredményeként.

A depressziósokat – mint az egyéb pszichés betegségben szenvedőket is – gyakran megbélyegzik, kiközösítik. A major depresszió azonban népbetegség. Az élete során a felnőtt lakosság 15 százaléka esik át a betegségen. Évente a lakosság 6-8 százaléka, havonta 2-4 százaléka depressziótól szenved. A tényleges betegszám messze meghaladja a diagnosztizált és kezelésbe vett esetek számát. Sokan nem fordulnak szakemberhez, alkohollal, gyógyszerekkel, drogokkal maguk próbálnak enyhíteni a tüneteken, ezzel újabb problémákat generálva.

Kapcsolódó A depresszió kezelése

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta