A nem kezelt neuropátia következményei

Általában a diabétesz mindegyik szövődményére igaz, hogy rossz anyagcserekontroll, tartósan magas vércukorérték esetén a szövődmények kialakulása és progressziója felgyorsul. Jó anyagcsere-beállítás esetén a szövődmények kialakulása megelőzhető, illetve lassítható.

Korai diagnózis esetében az egyes szervi eltérések még visszafordíthatók, ezért elsődlegesen szükségszerű a korai felismerés és kezelés. A késői, súlyosabb szervi elváltozások stádiumában az elváltozások már nem fordíthatók vissza, így a következményekkel számolni kell. Mindez igaz a neuropátia különböző formáira is ⁽¹⁾.

A cukorbetegség egyik leggyakoribb szövődménye a neuropátia és a diabéteszesek 30-60%-a perifériás neuropátiában szenved ⁽²⁾. A fel nem ismert és nem kezelt szomatikus és autonóm neuropátia következményei mind a betegek életkilátásait, mind életminőségét kedvezőtlenül befolyásolják. A kezeletlen perifériás neuropátia esetében a szinte csillapíthatatlan fájdalom, mely a legkisebb ingerekre is jelentkezhet, jól ismert panasz és tünet.

A fájdalom fennállhat tartósan, krónikus formában és időnként akutan fellángoló módon

Emellett neuropátiában ismert következmény az izomgyengeség is és ritkábban a láb ízületeinek súlyosabb deformitása is. Neuropátiás fájdalom a betegek 10-20%-ában jelentkezik és érthető módon rontja az életminőséget ^{(3, 4)}. Igazolt az is, hogy a neuropátiás tünetek (pl. fájdalom) súlyossága jól tükrözi az idegrendszeri károsodás súlyosságát, vagyis minél súlyosabb az idegrendszer elváltozása cukorbetegségben, annál erőteljesebb a neuropátiás fájdalom mely a betegek életminőségét egyre kedvezőtlenebbül befolyásolja ⁽⁵⁾.

A neuropátiás fájdalom alvászavart, izgatottságot, szorongást és depressziót okoz ⁽⁶⁾. Egy felmérés során a diabéteszes betegek neuropátiás fájdalma következtében életvitelük lényegesen kedvezőtlenebb, romlott mobilitásuk, munkateljesítményük, rekreációs és szociális aktivitásuk egyaránt ⁽⁷⁾. Egy másik vizsgálatban a betegek alvászavarra, koncentrálóképesség romlására panaszkodtak, és romlott foglalkoztatottságuk aránya és az életminőségük is ⁽⁸⁾.

Az elhanyagolt esetek negatívan befolyásolják a betegek jövőjét

A diabéteszes láb gyakori szövődménye a diabétesznek, előfordulására a cukorbetegek 20–30%-ában számíthatunk ⁽⁹⁾. Egy nagy európai vizsgálat szerint azok a betegek, akik esetében a vibrációérzet károsodása a lábon kimutatható volt, 7 év elteltével az alsóvégtagi amputáció hatszor gyakoribbnak, míg a halálozás négyszeresen nagyobbnak bizonyult, mint azon betegek esetében, akiknél a vibrációérzet kezdetben normális volt ⁽¹⁰⁾.

Az autonóm neuropátia talaján kialakuló ájulásos rosszullétek, a hipoglikémia megérzés zavara, hányás, hasmenés vagy székrekedés, vizelési zavarok, impotencia alakulhat ki, melyek szintén rontják az életminőséget ⁽¹¹⁾. Emellett a betegek halálozása is sokkal nagyobb, ugyanis több vizsgálat elemzése alapján kimutatták, hogy az autonóm neuropátia jelenléte 3,5-szörösére növeli a betegek halálozását ⁽¹²⁾, míg egy másik nagy vizsgálatban igazolták, hogy 6 év távlatában a halálozás ötszörösére emelkedik ⁽¹³⁾.

Mindezek az adatok és tanulmányok azt mutatják, hogy a neuropátia jeleinek korai kimutatása és a szövődmény időben megkezdett kezelése nagyon fontos a betegek prognózisa szempontjából. Az elhanyagolt, kezeletlen esetekben a panaszok és tünetek, valamint a fentiekben bemutatott következmények már nem visszafordíthatók és negatívan befolyásolják a betegek jövőjét.

Tovább Három fontos lépés a diabéteszes neuropátia kezelésére

(Szerző: Prof. Dr. Barkai László, MTA doktor, egyetemi tanár, diabetológus)

Pfizer Kft. 1123 Budapest, Alkotás u. 53. MOM Park „A” épület, Tel.: 06-1-488-3700, www.pfizer.hu

Anyaglezárás dátuma: 2019.08.01., PP-CNS-HUN-0040