A gyomorinfluenza tünetei
Aki gyomorinfluenzában vagy más néven vírusos gyomor- és bélhurutban szenved, számos praktikával enyhítheti a tüneteit – mondják a szakértők. „A vírus hányingert, hányást, hasmenést, kimerültséget, lázat, valamint fej- és izomfájdalmat is okoz.
Noha maga a vírusos gyomorhurut nem különösebben veszélyes, egyes szövődményei – például a kiszáradás – már komoly fenyegetést jelenthetnek a kisgyerekek és az idősebbek számára.” – mondja Cristopher Zipp, New Jersey-i háziorvos.
A következő tippek hasznosak lehetnek, ha elkapjuk a betegséget:
- Megfelelő mennyiségű folyadék bevitelével elkerülhető a kiszáradás. Legjobb erre a célra a víz vagy a híg gyümölcslevek. Ha csak lehet, kerüljük a cukros üdítőket és az energiaitalokat.
- A láz és a fájdalmak csillapítására ne aszpirint használjunk, hanem más, recept nélkül kapható készítményeket.
- Pihenjünk, amennyit csak tudunk.
- Próbáljuk megakadályozni a vírus terjedését. Használat után azonnal dobjuk ki a papír zsebkendőt, és mossunk gyakran kezet. A beteg ruháit a többiekétől elkülönítve mossuk.
- Csak akkor menjünk újra közösségbe, ha teljesen felépültünk. A gyomorinfluenza még 72 órával az után is fertőz, hogy a beteg elkezdi jobban érezni magát. „
Ne feledjük, hogy ezt a betegséget vírus okozza, így az antibiotikumok, amelyeket bakteriális fertőzések kezelésére fejlesztettek ki, ebben az esetben hatástalanok.” – magyarázza Zipp. (A szövődmények kialakulásának megakadályozásában azonban fontosak lehetnek - a szerk.) „Legtöbben néhány nap után jobban érzik magukat, de mindenképp keressük fel orvosunkat, ha a családban valaki súlyos tüneteket – véget nem érő hányás vagy magas láz – mutat. Ezekben az esetekben ugyanis már nem segítenek a vény nélkül kapható gyógyszerek.”
A krónikus hasmenés kivizsgálása |
A kivizsgálás során széklettenyésztés (baktérium, gomba, parazita), hasi ultrahang, laborvizsgálatok (lisztérzékenységre utaló ellenanyagok, ételallergia), H2-kilégzési-teszt, gyomor- és vastagbéltükrözés (biopsziás mintavétellel) jön szóba. Bővebben a krónikus hasmenésről |
Medipress