Nem vették észre a daganatot, amputálni kellett a kislány lábát

Egy 10 éves kislány 2005 decemberében otthonában elesett, és bal térdét megütötte. Emiatt két nappal később a vidéken élő család a gyermeket háziorvoshoz vitte, aki szakrendelőbe nem utalta be, röntgenfelvételt nem kért, megállapította, hogy külsérelmi nyom nincs, borogatást rendelt el.

Egy héttel később mivel a fájdalmak nem múltak el, már szakorvosi rendelőbe vitték a szülők a gyereket, röntgenfelvétel itt sem készült, térdzúzódást állapítottak meg, Fastumos bedörzsölést, és térdtornát írtak elő.

A kislány egyre rosszabbul lett

A kislány fájdalmai fokozódtak, majd minden külső behatás nélkül lába eltört, ezért december végén felvételre került egy budapesti korház gyermeksebészeti osztályára, ahol három héten keresztül ellátták.

Röntgenfelvétel alapján a töréssel kapcsolatban megállapították, hogy a bal combcsont középső, és alsó harmadának megfelelően, kifelé nyitott szöggel fél csontszélességnyire eltolódott, kifelé irányuló eltolódással és összecsúszással járó darabos törés történt. A röntgenfelvétel értékelésekor a csontozatban más rendellenességet nem láttak. Még ezen a napon a törés helyreállítása végett zárt velőűr szegezést végeztek.

Kontrollvizsgálat 2006. január végén és február elején történt, mindkét alkalommal röntgenvizsgálatot végeztek, a csontvégeket megfelelő helyzetben találták, de kezdődő callust (csontelváltozás) is láttak. Ezt a törésnek tulajdonították, korházi felvételét nem találták indokoltnak.

Február első hetében a gyermek rendkívül gyenge állapotba került, operált combja duzzadt volt, állapotát magas láz kísérte. Ekkor már 4-ik alkalommal végeztek röntgenvizsgálatot, melynek során csontvelőgyulladást, és daganatos elváltozást diagnosztizáltak. Feltárást végeztek, a velőűr szeget eltávolították, és a kóros területről szövettani mintát vettek. Ennek alapján melanoblastomát (festékes rosszindulatú daganatot) állapítottak meg, ami miatt egyetemi gyermekklinikára helyezték át. Itt CT vizsgálatot végeztek (az egész folyamat során első ízben) a vizsgálat nagy csontpusztulást mutató, térfoglaló folyamatot állapított meg. Itt vérátömlesztést, antibiotikus kezelést, és daganatellenes gyógyszerezést alkalmaztak, de a gyermek állapota nem javult. Ekkor a daganatos góc kiiktatása felől döntöttek, ezért a 10 éves kislány bal alsó végtagját teljes egészében amputálni kellett.

Az ekkor végzett korszövettani vizsgálat magas rosszindulatúsági fokot mutató osteosarcomát igazolt. A műtét után végzett CT vizsgálat daganatos tüdőáttétet és hólyagfali daganatos beszűrődés alapos gyanúját vetette fel. Emiatt rendkívül erős fokozatú daganatellenes gyógyszerezés indult.

A kezelés szövődménymentesen lezajlott, sebe begyógyult, daganatos betegségei megszűntek, 2006. március végén, jó általános állapotban, otthonába bocsátották.

Milyen tünetekből lehetett volna felismerni az osteosarcomát?

Jelen jogesettel kapcsolatban az alábbiakat kell orvos-szakmailag, és a kártérítési igény érvényesítésével kapcsolatban jogilag leszögezni:

Az osteosarcoma a leggyakoribb rosszindulatú csontdaganat. Az esetek több mint 60%-a az emberi élet első két évtizedében jelentkezik. Rendkívüli fontos, hogy hamar felismerjék. A fájdalmas terület megduzzad, kipirosodik, és az esetek jelentős részében az érintett csont patológiás törése következik be. Esetünkben is ezt történt. A betegség mégsem került felismerésre, sem a háziorvos, sem a szakrendelő, de még a törést követő röntgenfelvételeket készítő gyógyintézet részéről sem.

Hol hibáztak az orvosok?

Pedig az osteosarcoma gyorsan növekvő daganat, emiatt már az első röntgenfelvételen látszik - amennyiben azt kellő körültekintéssel, és szakszerűen értékelik - hogy a daganat áttörte a csont corticalisát, és a lágy részekbe is beterjedt.

Tehát osteosarcomára már az első röntgenfelvételkor, 2005. december vége előtt is gondolni kellett volna, ha a helyes diagnózist felállították volna. Akkor az lett volna a helyes megoldás orvos-szakmailag, hogy a daganatot kemoterápiával kezelik, majd ennek eredményessége után a daganatos csontrész sebészi eltávolítását végzik.

A daganatellenes kezelés hatására a tumor kiérik, megkisebbedik, így könnyebben eltávolítható. Ekkor a gyermek lába csontbeültetéssel rendezhető lett volna. Mivel azonban a betegséget nem ismerték fel kellő időben, és a daganatos rész nem került eltávolításra, ennek következtében a lágyrészekben is áttétek alakultak ki. Életét csak a szakszerű kezeléssel, a bal alsó végtag tőből történő amputálásával tudták megmenteni, és miután a daganatos gócot kiiktatták eredménnyel, lehetett kezelni a lágyrészi áttéteket is.

A 10 éves kislány kezelésében az érintett gyógyintézetek magatartása azért felróható, mert

• nem kérdezték ki a szülőket a sérülés eredetéről
• nem végeztek röntgenfelvételt a törés előtt
• a törés után nem gondoltak a törés patológiás lehetőségére
• a törést követő röntgenfelvételeknél azt nem kellő gondossággal, és körültekintéssel tanulmányozták, így nem ismerték fel az osteosarcomát.
• mivel a kellő diagnózist nem tudták felállítani, helytelen terápiát alkalmaztak
• a csontegyesítő műtét során a daganatszövetet a behelyezett velőűr szeg tovasodorta, és daganatszóródás jött létre a lágyrészekben is.

Mindezek igazságügyi orvos-szakértő által is, és az eljáró bíróságok által is megállapítható volt. Az eljáró gyógyintézetek felróható, és jogellenes magatartásával okozati összefüggésben a 10 éves kislány 100%-os rokkanttá vált, élete rendkívüli módon elnehezedett, ami miatt részére is, és az őt nevelő és ápoló szülők részére is a mulasztásokat vétő gyógyintézeteknek nagy összegű kártérítést kellett fizetniük.

(WEBBeteg - Dr. Erdős György, ügyvéd)