Minek a jele lehet az ásítás?

Az ásítás nem feltétlenül az unalom vagy a fáradtság jele. Gyakrabban ásítunk stresszes szituációkban, erős koncentrációt igénylő helyzetekben, illetve az is reflexes ásítást válthat ki, ha mást ásítani látunk. Az is kiderült, hogy néha az agy hőmérsékletének szabályozása érdekében van rá szükség. A gyakori ásítozás akár betegség, kóros állapot jele is lehet.

Miért is ásítunk?

Ásítás során mélyen beszívjuk a levegőt a szánkon keresztül, egyeseknél ez hangadás kíséretében történik. Társaságban sokan igyekeznek elnyomni ezt a reflexet, nehogy udvariatlannak tűnjenek, ha mások esetleg az unalom jelének vélik. Holott valójában ez egy olyan szociális kifejezőeszköz, amelynek igen mély gyökerei vannak, bizonyos állatoknál is megfigyelhető, és a legritkább esetben az unalom jele. A fáradtságé már inkább lehet, azonban ez sem a leggyakoribb ok: gondoljunk csak arra, amikor reggel egy jóleső pihentető éjszakai alvást követően ébredés után egy nagyot ásítunk nyújtózkodás közben, nyilvánvaló, hogy ilyenkor nem vagyunk álmosak és fáradtak.

Elképzelések az okokat illetően

Mivel az ásítással nagy mennyiségű oxigént veszünk fel, a tudósok sokáig azt feltételezték, hogy az ásítási reflexszel az agyunk megnövekedett oxigénigényére reagál a szervezetünk. Továbbgondolva, a viszonylagos oxigénhiány magyarázat lehetne a fáradtságra is. Ez az elképzelés azonban mára túlhaladottá vált. Napjainkban a kutatók inkább az ásítás és a teljesítőképesség összefüggéseire fókuszálnak. Egyes tudósok úgy vélik, hogy az ásítás serkenti az agy vérkeringését, ezáltal frissít fel bennünket. A sok teória ellenére azonban ma még mindig nem tudjuk a pontos választ arra, hogy miért is ásítunk.

Az empátia jele

Az azonban tény, hogy az ásítást "el lehet kapni" másoktól, mindegy, hogy az illető barát családtag vagy egy idegen, ha ásítani látjuk, az ránk is "ránk ragadhat". Ahogy már említettük, bizonyos állatfajoknál is megfigyelhető a fajtárs ásítására adott ásítási reflex jelensége, mégpedig az olyan szociálisan magasan fejlett fajoknál, akik szoros társas kapcsolatban élnek, így például a farkasoknál és az oroszlánoknál, és ugyanígy házi kedvenceinknél is. De nem csak a fajtársaik közt, a kutya- és macskatartók jól tudják, hogy ha a gazdi ásít, az a kedvence reflexét is kiválthatja és fordítva. A dél-afrikai Kruger Nemzeti Park oroszlánjainak viselkedését tanulmányozó tudósok szerint az ásítás a falka összetartozásának erejét növeli. Nem nehéz elképzelni, hogy embereknél is betölthet hasonló kapcsolati szerepet.

Az ásítás ragályossága mögött a tükörneuronok szerepe áll, ezek olyan idegsejtek, amelyek lehetővé teszik, hogy jobban megértsük mások viselkedését. De ez nemcsak az ásításban nyilvánul meg, hiszen az együttérző emberek mások bánatát látva velük együtt sírnak, mások örömét látva pedig együtt nevetnek velük. Tehát ha mi is ásítunk, amikor azt látjuk, hogy más ezt teszi, az annak a jele, hogy empatikus személyiségek vagyunk. Egy pozitív tulajdonság megnyilvánulása tehát, és – ellentétben az elterjedt nézettel – nem az unalom jele.

Sőt, már az is, ha csak rágondolunk az ásításra (vagy olvasunk róla, ahogy most Ön is teszi), ásításra késztethet bennünket.

Pszichés állapot jelzője

Az ásítás szociális jelzés mivoltát tekintve még meg kell említenünk a szorongást, bizonytalanságot, stresszt kiváltó helyzeteket, illetve az összpontosítást igénylő szituációkat, amelyekben szintén gyakrabban figyelhető meg ásítás mind az említett állatfajok, mind az ember esetében.

Egészségügyi problémára is utalhat a túl gyakori ásítozás

A "ragadós" vagy időnkénti egy-egy ásítás tehát természetes, teljesen normális és ártalmatlan jelenség. Ha azonban valaki túl sokat ásítozik hosszabb időn keresztül, az már valamilyen problémára hívhatja fel a figyelmet:

• Jele lehet tartós fáradtságnak, kimerültségnek. Ha valaki túl keveset, vagy tartósan rosszul alszik, annak az állandó ásítozáson kívül egyéb jelei is lehetnek, úgymint fejfájás, dekoncentráltság, motiválatlanság.
• A vashiány is okozhat fáradtságot és gyakori ásítozást. Ha azt veszi észre, hogy az állóképessége, a fizikai ereje és a koncentrálóképessége csökken, érdemes ebben az irányban egy vérvételt elvégeztetni, amivel a vashiány igazolható. Enyhébb esetben vas- és C-vitamin-tartalmú élelmiszerek fogyasztásával pótolható a hiány, súlyosabb esetben vas- és C-vitamin-készítmények szedésére lehet szükség. A C-vitamin azért fontos, mert támogatja a vas felszívódását.
• A mozgáshiány és túl kevés folyadék fogyasztása is vezethet gyakori ásítozáshoz. Egészséges felnőtteknek naponta kb. 2 liter folyadékra van szükségük, lehetőleg csap- vagy természetes ásványvíz formájában. A megfelelő folyadékpótlás a rendszeres testmozgással együtt szükséges az egészséges vérkeringés és a kiegyensúlyozott energiaháztartás fenntartásához.

Egy kutatás szerint az agy hőszabályozását is segítheti az ásítozás

Amerikai kutatók felfedezték, hogy az ásítás gyakorisága évszakos változást mutat. Nyáron, amikor a külső hőmérséklet megegyezik az emberi testhőmérséklettel vagy magasabb annál, ritkábban ásítozunk, a meleg levegő belélegzése ugyanis nem hűtené az agyat. Télen ezzel szemben megéri ásítani, az állkapocs megmozgatása fokozza az agy vérellátását, így a hőmérsékletét is könnyebb szabályozni. A mélyen belelélegzett külső levegő hozzájárul a szürkeállomány hűtéséhez.

A vizsgálatokban 80 felnőtt személy vett részt. A kísérletet kora nyáron, 37 ^oC-os külső hőmérsékleten és télen, 22 ^oC-os külső hőmérséklet mellett végezték.

A kutatók azt is vizsgálták, hogy a tesztszemélyek milyen gyakran ásítottak, ha ásító emberek fényképét mutatták nekik. Tudjuk, hogy az ásítást „el lehet kapni”, de az évszaktól is függ, hogy milyen mértékben. Télen a résztvevők 45%-a ásított az ásító kép láttán, nyáron viszont csak a 24%-uk. Az eredményt más tényezők is befolyásolták, így például az, hogy a tesztszemély mennyire volt kipihent a vizsgálatok elvégzésekor.

Az agyhűtés hipotézist a környezet hőmérsékletének és az ásítás gyakoriságának összefüggése támasztja alá. Ennek értelmében az ásítás kontraproduktív, így ha a környezet hőmérséklete azonos a testhőmérséklettel vagy alacsonyabb annál, akkor nem ásítunk.

SM és epilepszia

A kutatók elsőként bizonyították, hogy az ásítás frekvenciája a különböző évszakokban más és más. Ez a felismerés az olyan betegségek jobb megértését is szolgálja, amelyek hőszabályozási zavarokkal és gyakori ásítással járnak, mint például a szklerózis multiplex és az epilepszia.

A feltűnően gyakori ásítás segíthet diagnosztizálni a csökkent termoregulációval járó betegségeket.

Forrás: WEBBeteg
Bak Marianna, biológus szakfordító; NetDoktor.de, Phänomen Gähnen: was steckt dahinter? (superba.ch)