Orvosként voltam régész - Bőrgyógyász a múmiák között 2
Dr. Cseplák György: bőrgyógyász, aki régészeti és antropológiai kutatásokat végez, könyveket ír, tudományos közleményeket publikál, előadásokat tart, lektorál és verset fordít.
Az első rész folytatása
Már akkor is voltak fusimunkások
- Régészettel úgy kezdtem foglalkozni, hogy engem minden érdekelt. Kirándultunk fent a (salgótarjáni) Pécskő hegyen, ahol 1960-ban ásatást végzett Korek József és Patay Pál - fedi fel. Kiderítették, hogy a területen emberek éltek, és valószínűleg csak átmeneti időt tölthettek ott a késő rézkorban.
Cseplák György néhány évvel az ásatás után tenyérnyi edénydarabot talált a helyszínen, rajta egy jól kivehető ujjlenyomattal, amely még az égetés előtt nyomódott a cserépbe. Kíváncsi lett, különbözik-e ez az ujjlenyomat a maitól, milyen változás történt ötezer év alatt, mekkora volt a rézkori, újkőkori ember körme.
- Genetikusan, a méretekben nem történt változás az ujjlenyomatot kirajzoló hámlécekben. Vastag, ívelt végződésű körmük fegyver, eszköz volt - valószínűleg az akkori étkezéstől, az állati inakban lévő kollagéntől -, szélessége pedig olyan, mint a ma élő 17-19 éveseké - húzza alá.
Megmérte, lerajzolta a mikroszkóppal kivetített hámléceket, engedélyt kért, hogy az összes - 926 darab - Pécskő-hegyi cserepet megnézhesse a szécsényi múzeumban, de összesen egy nagyobb és egy kisebb ujjbegybenyomatot talált. A vizsgálatokat a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, majd a Tapolcai Városi Múzeumban folytatta, újabb és újabb kérdés merültek fel benne az elődök egészségi állapotáról, táplálkozásáról és szépérzékéről. Következtetése szerint az újkőkori női fazekasság kizárható, a cserepeket, edényeket felnőtt férfiak készítették, akiknek az átlagos magassága 162 centiméter körüli volt.
Egy sárga agyagból égetett, fej és láb nélküli birkatorzót is talált; a cserépdarabkán az állat szőrzetét körömbenyomatok helyettesítik. A más cserepeken felfedezett 10-12 milliméterrel szemben itt csak 7 milliméter a köröm szélessége, domborulata pedig 20 milliméter átmérőjű körbe illeszthető be, vagyis a méretek alapján egy gyerek alkotásáról van szó. Valószínűnek tartja, hogy a műhelyekben gyerekeket készítettek fel erre a munkára. Az edényeket úgy dekorálták, hogy az ujjukat beledöfték, illetve belecsíptek az agyagba, hogy benyomat keletkezzen. Ezt többé-kevésbé találomra tették, de bizonyos mintákban rendszer is felfedezhető.
- Már akkor is voltak fusimunkások, vagy pedig képzetlenek voltak, minden fantázia nélkül. Akadtak persze, akik elképesztő rendszereket hoztak létre, a művészetek szikrái, pislákoló lángjai kivehetők ezekben az alkotásokban - fejti ki.
- Minden szakma bizonyos ellenzőt rak az ember szemére, és szűk területen kell, hogy haladjon, mert arra képezték ki. Én a gyógyszeres kezelések mezsgyéjét járom. A régészeknek is megvan a maguk világa, amelyből hiányzik az orvos gondolatvilága. Az, hogy engem kutatónak alkalmasnak találtak, egyrészt megerősített lélekben, és eszközt adott a kezembe. Tulajdonképpen azért tudtam érdekes dolgokat felfedezni és mondani, mert én orvosként voltam régész és antropológus.
Árulkodó ujjnyomok - Vallatóra fogott kőkori cserepek |
A kutatás eredményeiből írt Árulkodó ujjnyomok - Vallatóra fogott kőkori cserepek című, számos fotóval illusztrált könyvét 2005 szeptemberében Trogmayer Ottó, a Móra Ferenc Múzeum nyugalmazott igazgatója és Pap Ildikó antropológus, a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Embertani Tárának igazgatója mutatta be. Új kifejezéseket is talált a tevékenységére: archeodermatológiának nevezte el a régészeti bőrgyógyászatot, és antropodermatológiának az embertan-bőrgyógyászatot. Amíg ezzel foglalkozott, folyamatosan dolgozott a kórházban és a rendelőben. Ez volt a hobbija, amely minden szabadidejét elvitte. Nevetve jegyzi meg, hogy kollégái "félő tisztelettel" néztek rá. |
Fenyőfa forgácson feküdtek
A váci, 265 természetesen mumifikálódott testet az Embertani Tárban őrzik, és az igazgatónő hívta meg Cseplák Györgyöt, hogy végezzen rajtuk vizsgálatokat. Az 1731 és 1838 között eltemetett testeket a Fehérek templomának kriptájában találták meg. Egy nyíláson keresztül eresztették le a fenyőfa koporsókat szép sorban, három rétegben. A koporsókban fenyőfa forgácson feküdtek a tetemek állandó, plusz nyolc-kilenc fok körüli hőmérsékleten, és két nyílás biztosította az állandó légcserét. A testek különböző mértékben maradtak meg, például jobban tönkrementek azoknak a végtagjai, akik talppal a nedves fal felé feküdtek a kriptában, vagy akiknek a nyirokcsomóit pestis támadta meg. De 80-90 százalékos épségben megőrződött holttesteket is találtak.
Betegségeik között volt pestis, himlő, tébécé, valamint a hámban lezajlott, az irhán benyomatot képező betegségek. Az utóbbiak még foglalkoztatják a doktort: úgy véli, anyajegyek, vírusos szemölcsök lehetnek.
Elmondása szerint a tetemek között van egy apáca, akinek a szívét vágták ki. Feltehetően Vácon halt meg, szívét pedig a szülőföldjén temették el. Egy akasztott, kidülledt szemű férfi nyakán még lehet látni a kötél benyomódásait, egy asszony lábát a halála után próbálták levágni, de félbehagyták, egy másiknak két ujját vágták le, és mellétemették - ezekre nincs magyarázat.
Folytatás: "Orvosként voltam régész" - Bőrgyógyász a múmiák között 3. rész
(MTI-Press)