Orvosi berkekben néhány éve már ismert, mégis újszerűnek számít az a megfogalmazás, mely szerint a diabétesz olyan több szervet érintő szív- és érrendszeri megbetegedés, amely magas vércukorértékekkel jár.
Eszerint a
diabétesz veszélye nem csak önmagában a magas vércukorérték, hanem a jelentősen felgyorsult
érelmeszesedéshez vezető folyamat, mely idejekorán
szívinfarktushoz vezethet.
Ennek eredményeképpen a diabéteszes betegek 35%-a szívinfarktusban hal meg, de magas az agyi, a vese és az alsó végtagi erek meszesedésének kockázata is.
Megfordítva a problémát, mára számos klinikai adat, tanulmány igazolja, hogy a
szív- és érrendszeri betegségek legfőbb rizikófaktora a cukorbaj, mely sokszor kezeletlen, sőt felismeretlen marad. Egy nagyobb felmérés szerint az infarktust szenvedett betegek 35-40%-a csökkent cukor toleranciával bír (azaz prédiabéteszes), 25%-uk pedig, addig fel nem ismert diabéteszes. Ezen diabéteszes, infarktusos betegek életkilátásai lényegesen rosszabbak, kórházi halálozásuk kétszeres, a nem diabéteszes kortársaikénál.
A cukorbetegek kardiológiai kezelésének szerényebb eredményei mögött korábban egyrészt az állt, hogy nem került időben felismerésre a diabéteszük vagy arra való hajlamuk, így anyagcsere állapotuk akár évekig rendezetlen volt.
| A cukorbetegség szív- és érrendszeri szöv?dményei |
| WHO adatai szerint az utóbbi évtizedekben a fejlett országokban a szív- és érrendszeri betegségek állnak a halálozási statisztikák élén. Az ezredforduló utáni években a világon évente mintegy 17 millió ember halt meg ilyen betegségekben, mely az összhalálozás 29 százalékát jelentette. A cukorbetegség szív- és érrendszeri szövődményei |
Másfelől cukorbetegeknél korábban kevésbé alkalmazták a megfelelő (koszorúér műtétes vagy katéteres) keringés helyreállító technikákat.
Ezen adatok ismeretében két szakmailag meghatározó szervezet, az EASD (Európai Diabétesz Társaság) és az ESC (Európai Kardiológus Társaság) 2007-ben közös ajánlást tett közzé, melyben a diabétesz és a szív- és érrendszeri betegségek egységes kezelési stratégiáját ismertették. A mindennapi beteggondozási gyakorlat számára az iránymutatás legfontosabb mondanivalója, hogy szívbetegségben illetve diabéteszben kölcsönösen, szűrésszerűen érdemes keresni a másik betegség jelenlétét, így szívkoszorúér betegségben a diabéteszt vagy előállapotait, cukorbetegségben pedig a koszorúér-szűkületet.
Ezért ismert szívbetegség, lezajlott angina, infarktus után cukor terheléses vizsgálat szükséges, ugyanis a terheléses érték normális éhomi vércukor esetén is utalhat szénhidrát anyagcserezavarra. (A cukorterhelés lényege, hogy az éhomi vércukor meghatározást célzó reggeli első vérvétel után 75 gramm cukorból készített oldatot itatunk a beteggel, majd 2 óra múlva ismét vérvétel történik egy második vércukor meghatározásra.) Az anyagcsere kisiklás mértékét később a hemoglobin A1C mutatja meg, ez befolyásolja a diabéteszben megválasztott kezelési módot is.
Fennálló, ismert diabétesz esetén viszont a diagnóziskor, majd azután rendszeresen kardiológiai vizsgálatot kérjünk, mely nyugalmi EKG, szívultrahang, terheléses EKG elvégzését jelenti általában. Ezeket kóros lelet esetén kardiológus javaslatára esetleg izotópos szívvizsgálat, koszorúér CT vagy szívkatéterezés követheti.
A kóros leletek felszínre kerülésével és időben elkezdett, korszerű kezeléssel a betegek életkilátásai és életminőségük jelentősen javítható.
