Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke: kiszámíthatóságot várunk el a kormányzattól
megjelent:
Az eredménytelenség következményeként jelenik meg a folyamatos kritikánk - mondta dr. Éger István. A Magyar Orvosi Kamara elnökét az ágazat problematikájáról, a bérrendezésről, az orvoshiányról, valamint a kamara érdekérvényesítő szerepéről kérdeztük.
Milyen eszközei vannak a kamarának, hogy hatást tudjon gyakorolni a döntéshozókra?
Elkészült a Látlelet 2013, amely egy nagyon veretes, hiteles összefoglaló. Több hetes előkészítő munka eredménye, a területi vezetők szóban és írásban mondták el véleményüket, a lakosság visszajelzéseire is alapoztunk. Ami ebben olvasható, mindennek a következménye, amit a mindenkori kormányzat elmulasztott az elmúlt 13 évben. Ezt a dokumentumot – amelynek nagyon lényeges címe: Emberközpontú egészségpolitikát! – még a nyilvánosságra hozatal előtt eljuttattuk Balogh Zoltán emberi erőforrás miniszternek. Sőt, már két héttel előtte jeleztük, készül az anyag. Ez az ügy folyamatos egyeztetést igényelne, és legmagasabb szintű tárgyalást érdemelne.
Meddig hajlandóak elmenni az egészségügyi dolgozók érdekében? Meddig jutnak el?
Balogh Zoltán miniszterrel többször egyeztettünk már, de ez nem elegendő, a legfelsőbb szintig, a kormányfőig kell eljutnunk. Az elmúlt tíz évben a politikai szintű döntéshozatal eredményes befolyásolására gyakorlatilag nulla volt a lehetőségünk. De tesszük a dolgunkat, értelmes, emberközpontú, szakszerű kritikákat fogalmazunk meg, tiltakozunk, amennyiben szükséges, illetve folyamatosan tájékoztatjuk a közvéleményt a sajtón keresztül, ez kulcskérdés. Nem szabad azonban csak a nyilvánosság erejével operálni a törvényhozók felé, mert ez kétélű, kiválthat negatív érzelmeket. Az orvosi kamara 43 ezer tagját is tájékoztatnunk kell, az ő érdekeit képviseljük.
 |
| Fotó: Bene Zsolt, Weborvos |
Tiltakozás vagy kritika?
A különböző helyzetek különböző megoldásokat kívánnak.Az eredménytelenség következményeként jelenik meg a folyamatos kritikánk. Nem lehet demonstrálni béremelés ellen, viszont elmondjuk a hibáit. Nem lehet tiltakozni a népegészségügyi program ellen, mert az jó dolog, de megfogalmazzuk, hogy miért nem fog működni. A Látlelet 2013-ban olvasható, hogy a betegségmegelőzés és a betegségfelderítés területén eredményes munka kizárólag jól, anyagilag biztonságos körülmények között működő, motivált alapellátással képzelhető el. Ez pedig jelenleg sajnos messze nem biztosított.
2012. november 1-től a háziorvosi praxisok átlagosan 70.000 forintos bevételnövekményt kaptak kártyapénz-emelés formájában, ez nem béremelés, ebből igen nehéz lenne bért fejleszteni egy olyan praxisban, ahol az orvos mellett van két szakdolgozó is. Ha jutott is bérfejlesztésre forrásuk, a kötelezően levonandó közterhek után egy alapellátó szakorvos számára ideális esetben sem jutna több havonta bruttó 25.000 forintnál, a szakdolgozók esetében pedig 10.000 forintot jelentene. Holott ugyanezen időszakban a járó- és fekvőbeteg ellátásban dolgozó szakorvosok közel bruttó 110.000 forint garantált béremelésben részesülnek.
| Egészségtudatos felnőtteket kell nevelni! |
| Dr. Éger István szerint már az óvodában el kell kezdeni az egészségnevelést, az egészségtan oktatását, már ebben a korban meg kell tanulnia a gyereknek az elsősegélynyújtás alapjait, hogy tudjon magával mit kezdeni, ha baj van, nem hívja feleslegesen a mentőt, majd egészségtudatos felnőttként eljár az ingyenes szűrésekre. A kisgyerekek nagyon fogékonyak, amit 10 év alatt megtanulnak, annak tízszer nagyobb a hozadéka. A lakosság egészségtudatos nevelésnek népegészségügyi, és nem utolsósorban mérhető gazdasági haszna is van. |
A háziorvosi praxisok évek óta nem rentábilisak, veszteségesen működnek. Havi szinten minimum átlag 2 millió forint kellene egy praxisnak, hogy működőképes legyen, jelenleg ez a forrás nem éri el az egymillió forintot. Ráadásul a praxistörvény jelentős javítását követően még mindig hordoz egy, a háziorvosok vagyoni értékű jogát veszélyeztető hibát. Ezért ismételt törvénymódosítást sürgetünk.
Az imént már említette a járó- és fekvőbeteg ellátásban megvalósuló bérrendezést, mi ennek a hibája?
A bérrendezés eklatáns példája annak, hogyan lehet valami jót, rosszul csinálni. Kiküzdöttük, hogy - szemben a korábbi szándékkal – az idei béremelés is visszamenőleges legyen, így 2012 óta számos területen javulás mutatkozik, a járó- és fekvőbeteg ellátásban dolgozó szakorvosok bére ezen intézkedések következtében közel bruttó 110.000 forinttal emelkedik, ami átlagosan 30 százalékos növekedést jelent. Ugyanakkor még várat magára a munkavállalók bérének kiszámíthatóvá tétele, ezt törvényben kellene rögzíteni, hogy az elkövetkező 10 évben folyamatos legyen a bérrendezés az egészségügyben. A másik probléma, hogy az orvosok kifejezetten negatív diszkriminációként élik meg, hogy az ügyelet és a túlmunka díjazását továbbra sem a munka törvénykönyve szerint biztosított munkavállalói jogok szerint, hanem egy lényegesen alacsonyabb szinten befagyasztott bérből számítják ki, ez havonta több tízezer forintos nettó keresetveszteséget jelent.
Ön szerint milyen lépések orvosolnák az ágazat problémáját?
A hazai GDP igen kis hányadát, kevesebb, mint 4 százalékát fordítják az egészségügyre, ez nem oldja meg az ágazat problémáit, ehhez legalább 6 százalékos ráfordításra lenne szükség, ami számszerűsítve évi több százmilliárd forint. Az EU-átlag 8 százalék feletti, a visegrádi 4-ek átlaga 6-7 százalék.
Olyan deklarált, tudatos, konzekvens egészségpolitikára, magas szintű politikai döntésekre van szükség, amelyek megvalósításához valós gazdasági következmények is társulnak. Az egészségügyben történő bármilyen változtatásnak a rövid távú következménye 3-5, a középtávú 20-30, a hosszú távú pedig 70-80 év alatt mérhető le. Ezért is kellene már azzal szakítani, hogy mindent 4 éves ciklusban tervezünk.
Van-e megoldás a tömeges elvándorlásra? A minisztérium nemrég arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy csökkent az orvosok külföldre vándorlása. 2012 első félévében 542, idén június végéig 454 orvos kérvényezett hatósági bizonyítványt.
Ha elment 5000 ember, már nem nagyon tudnak honnan elmenni, amennyiben egy orvos is elhagyja az országot, már az is gondot okoz az ágazatnak. A nagy tapasztalattal bíró szakorvosok elvándorlása több problémát is felvet: egyrészt romlik az ellátás minősége, másrészt veszélybe kerül a fiatalok képzése. A jól képzett szakorvosok hiánya az orvosvezetői karban is komoly gondokat okoz.
Az önök kamarai lapjában olvastam, hogy az Amerikai Egyesült Államokban átszámítva 3 millió forintnál kevesebbet nem keres havonta egy szakorvos. Itthon a módosított bértáblát figyelve egy pályakezdő orvos alapbére bruttó 200.000 forint körül van. Szembetűnő a különbség.
Az ön által említett amerikai fizetések töredékéért itthon lehetne tartani az orvosokat, azonban aki elmegy, nem lehet visszacsábítani annyiért, amennyiért egyébként itthon maradna. Külföldet nem csak a jobb anyagi feltételek miatt választják a hazai orvosok, hanem mert ott jóval kisebb mértékű a túlterheltség, jobbak a munkafeltételek.
Nagyon sokszor hangsúlyoztam, hogy halaszthatatlan az orvosi életpályamodell bevezetése, ennek az anyaga 11 éve készen van.
2004 tavaszán letettük a politikai vezetés asztalára stratégiai alapelveinket az egészségügyről, már akkor megmondtuk, mit kellene csinálni. Ezek az alapelvek ma is érvényesek. A 2010-es év arról szólt, hogy minden módon felajánlottuk a szakmai segítségünket az egészségügyi kormányzatnak, de finoman fogalmazva szerény volt a fogadtatás.
(WEBBeteg-Tóth András, újságíró)
