Tájfun után: gyermekosztályt szeretne létrehozni a magyar orvoscsoport a Fülöp-szigeteken

A Magyar Református Szeretetszolgálat terve, hogy létrehoznak egy gyermekosztályt a fülöp-szigeteki Tacloban városában, ehhez gyűjtenek most anyagi és tárgyi adományokat. Osgyán Dániel, a szeretetszolgálat vészhelyzet-kezelési igazgatója, a nemzetközi munkacsoport vezetője nyilatkozott a WEBBeteg.hu portálnak.

Tíz napos misszión vett részt tavaly novemberben a Magyar Református Szeretetszolgálat hét fős orvoscsoportja, amely a tájfun és az azt követő árhullám által leginkább sújtott Tacloban városában beüzemelt egy elhagyatott kórházat. A rendelőintézet jelenleg is működik, sorra fogadja a külföldről érkező segítőket, akik folyamatosan ellátják a helyi betegeket, háziorvosi ellátást működtetnek.

A katasztrófa után, a közvetlen sérülések és krónikus betegségek kezelését követően a tiszta ivóvíz hiánya miatt keletkező különböző fertőzések (hányás, hasmenés) okozták a legnagyobb problémát, ráadásul karácsonykor egy háromnapos esőzés nehezítette a kinti munkát. Osgyán Dániel, a szeretetszolgálat vészhelyzet-kezelési igazgatója elmondta: a küldetés nem ért véget, a tervük az, hogy létrehozzanak egy gyermekosztályt a városban.

2009-ben hoztuk létre a Magyar Református Szeretetszolgálat orvoscsoportját, a tagok nagy része korábban is végzett már önkéntes munkát, 8-10 éves tapasztalatunk van - emlékezik a kezdetekre Osgyán Dániel. - Jelenleg tizenöten vagyunk a csapatban, az orvosok vezetője dr. Sári Ferenc, van közöttünk sebész, aneszteziológus, gyermekorvos, mentőorvos, asszisztens. Én koordinálom az előkészületeket, az utazást és a kinti tartózkodást. A Fülöp-szigetekre heten mentünk, az összes költség közel 8 millió forint volt, ezt az összeget adományokból teremtettük elő.

Minden ezen múlik: gyors reagálás

A kis csapatok előnye, hogy nagyon gyorsan, akár 12 órán belül reagálni tudnak egy-egy segélyhívásra, amely az ENSZ riasztóközpontjából érkezik (földrengésnél meghatározzák a földrengés erősségét és mélységét, a 100 kilométeren belül található populáció számát is).

- Mi akár 24-36 órán belül elindulunk a helyszínre. Sokszor mi vagyunk az elsők között, éppen a logisztika miatt vagyunk előnyben, már elő van készítve a csomagunk. Az orvoscsoport felszerelése úgy van összeállítva, hogy 10, maximum 20 napra elegendő orvosság, kötszer, infúzió és egyéb orvosi eszköz, valamint műszaki és használati tárgy (például áramfejlesztő, ivóvíztisztító, pokróc, ruházat, élelem) fér el a csomagban. Ennek is van egy határa, amit felvihetünk a repülőre.

A riasztást követően azonnal elkezdjük figyelni az eseményeket, információt gyűjtünk, beazonosítjuk a kinti helyzetet, mire van szükség, hányan sérültek meg, milyen sérülések vannak, mikor tudunk indulni. Van saját protokollunk, felhívjuk az orvosokat, ránézünk a csomagokra, leszervezzük az utazást, elintézzük az engedélyeket, feltérképezzük a helyszínt. Fontos, hogy meddig tudunk eljutni, ahol már nincs közvetlen veszély, de mégis közel vagyunk a katasztrófához, milyen körülmények vannak kint, van-e épen maradt kórház, oda eltudunk-e jutni. Nagyon sok mindenre figyelni kell.

Improvizáció a helyszínen

Itthon nem tudunk 100 százalékosan felkészülni a kinti eseményekre, ráadásul sokszor kiesik egy nap az utazás miatt, a repülőn nem értesülünk a legfrissebb eseményekről. Amire megérkezünk, megváltozhatnak a körülmények (pl. biztonság, megközelíthetőség).

Rendelőintézet szintű szolgáltatást nyújtunk a helyszínen, sokszor azonban úgy is be kell rendezkednünk, hogy el tudjuk helyezni a súlyos betegeket. 2010-ben Haitin az udvaron, egy ponyva alatt láttuk el a földrengésben és a két utórengésben megsérült embereket, kordonnal körülzárt területen, katonai védelem mellett műtöttek az orvosok. A kinti helyzetet látva hazaérkezésünkkor elkezdtük szervezni a második, majd a harmadik orvoscsoport kiutazását. A második útra már nem csak orvosi segítséget, hanem segélyszállítmányt is vittünk.

A fülöp-szigeteki Tacloban városában mondhatni, szerencsénk volt, egy teljesen üres, kifosztott kórházépületben tudtuk elhelyezni a betegeket. Itt egy járóbeteg-kezelő pontot hoztunk létre, ahol eleinte csak mi, a Magyar Református Szeretetszolgálat csapata dolgozott a helyi önkéntesekkel.

Az egész épületben összesen három ágy volt, matracokon, pokrócokon feküdtek a sérültek. Az áramot saját magunknak termeltünk, a vizet magunk tisztítottuk, az élelemről is mi gondoskodtunk.

Testi és lelki sebek

Nagyon sok beteget láttunk már el egy-egy misszió alkalmával, minden egyes betegről van feljegyzett információ, ez azért is fontos, hogy ismerjék a következő orvosok is a páciens betegéletútját. Nem szeretek számszerűsíteni, mert ez nem a csapatok közötti versengésről szól, hanem arról, hogy ingyenes ellátást vigyünk a helyszínre - mondja a vezető. Kisebb sérüléseket, elfertőződött sebeket látunk el, krónikus betegeket ápolunk, menetközben fellépő kórképeket vizsgálunk, és ami a legfontosabb, lelki sebeket gyógyítunk. Sokszor ez is hatalmas segítség a még hatalmasabb káoszban.

Miért csináljuk? Sokan, sokszor feltették már ezt a kérdést. Talán mert jobb adni, mint kapni. Amennyi segítséget vittünk a Fülöp-szigetekre, az csak néhány csepp a tengerben, de ez azoknak, akiknek segítettünk, talán a mindent jelentette – tette hozzá Osgyán Dániel.

(WEBBeteg - Tóth András, újságíró)