Ön betartja? A gyógyszerszedés szabályai

Nem véletlen, hogy a gyógyszerek nagy része csak orvosi vényre adható ki. Nem mindegy ugyanis, hogy egy adott hatóanyag milyen formában jut be a szervezetbe, illetve nagyon fontos az adagolás módjának szakszerű meghatározása is: az orvos által előírt alkalmakkor, a megadott mennyiséget a megadott módon kell bevenni.

Az orvos a készítmény rendelése előtt mindig mérlegeli a becsült kockázat és várható haszon arányát, ennek megfelelően írja fel az orvosságot. Mint minden, a szervezetbe való külső beavatkozás, a gyógyszerszedés is rejt magában veszélyeket (mellékhatások, allergiás reakciók), ám ha a gyógyulás megkívánja, a legkisebb hatásos adagban alkalmazva ezek a veszélyek csökkenthetők.

Amennyiben viszont nem követjük az orvos utasításait, az könnyen a terápia kudarcát jelentheti, akár még egészségünket is károsíthatjuk. Sajnos gyakran találkozni olyan betegekkel, akik az adekvát terápiás javaslat ellenére sem gyógyulnak megfelelő mértékben: esetükben gyakran a gyógyszerszedés nem megfelelő módja deríthető ki.

Megkülönböztetünk külsőleg és belsőleg alkalmazandó gyógyszerformákat. A külsőleg alkalmazandók legtöbbször hintőporok, oldatok, rázókeverékek, olajok, krémek, kenőcsök, cseppek (pl. szemcsepp, fülcsepp), hüvelykúpok. A belsőleg alkalmazandó gyógyszerek lehetnek teakeverékek, porok, cseppek, különböző folyadékok, végbélkúpok, tabletták és kapszulák.

A parenterálisan adható készítmények injekciók vagy infúziók, melyek beadása legtöbbször orvosi segítséggel történik (kivétel a betegek által is elsajátítható véralvadásgátló vagy inzulin kezelések). A tapaszok is népszerű formái az egyes gyógyszereknek, egyszerű alkalmazhatóságuk és állandó gyógyszerkibocsátásuk miatt.

Hogyan fejtik ki hatásukat az egyes gyógyszerformák?

A külsőleges szerek az alkalmazás helyén fejtik ki hatásukat, a belsőleg fogyasztandók a szervezetben felszívódva jutnak a hatás helyére, vagy változatlan, vagy pedig kémiailag átalakult formában.

Külsőleg ható gyógyszerek

Nagyon fontos, hogy a külsőleg alkalmazandó gyógyszereket ne nyeljük le, mert úgy nem fejtik ki gyógyhatásukat, rosszabb esetben akár mérgezőek is lehetnek. Ezért érdemes az üvegen lévő tájékoztatót (belsőleg vagy külsőleg alkalmazandó) mindig elolvasni. Akik többféle üveges gyógyszert alkalmaznak, főleg kisgyermekeknél, könnyen "mellényúlhatnak".

A szemcseppek steril oldatok így alkalmazásukkor fontos, hogy a cseppentő rész ne érjen szempillát, vagy a szemhéjat, mert ekkor a cseppentőn leresztül baktériumok juthatnak az oldatba. Ennek következménye, hogy a már nem steril oldat a szem fertőzését okozhatja. Ezért kérjünk segítséget, ha magunk cseppentünk óvatosan tegyük. Műkönnyeknél már létezik olyan pumpás cseppentő megoldás, ami meggátolja a baktériumok bekerülését a szemcseppbe, azonban ezek használata is gyakorlatot igényel.

A belsőleg alkalmazandó gyógyszerek

A per os (szájon át szedendő) gyógyszerek a gyomor-bél huzam különböző részeiről szívódnak fel: egyesek a gyomorból, a többség a vékonybélből, míg egy gyógyszercsoport hányad a vastagbélből. Innen a gyógyszerek az ún. portális keringésbe kerülnek, amely a máj keringési rendszerének felel meg. A felszívódást követi a gyógyszerek eloszlása a szervezetben, a többség ezzel a mozzanattal kerül a terápiás helyre. A gyógyszeranyagcsere végső lépése az elimináció (kiürülés), amelynek következtében a gyógyszer mennyisége a szervezetben lecsökken.

Sok esetben a gyógyszer hatóanyagának kémiai átalakulása szükséges ahhoz, hogy hatását kiváltsa. Erre érdekes példa, hogy az allergiaellenes loratadin lebomlásakor képződő ún. aktív metabolit (a desloratadin) is allergia ellenes szer, és mind a két hatóanyag a patika polcain van, önálló gyógyszerként. A kémiai átalakuláson átment desloratadinnak viszont már nincs álmosító mellékhatása, mint az eredetijének. Az acetanilidet már a XIX. században alkalmazták fájdalomcsillapításra; később derült ki, hogy paracetamollá alakul a májban, ennek köszönheti fájdalomcsillapító hatását.

A szervezetbe bekerült gyógyszerek májban történő lebomlása szükséges ahhoz is, hogy az a szervezetből ki tudjon ürülni. A gyógyszerek így végül egyrészt a máj közvetítésével az epébe kerülnek, mely a bélrendszeren keresztül a széklettel távozik; másrészt a vérárammal eljutnak a vesékbe, ahol kiválasztódnak és a vizelettel ürülnek.

A kúpok használatáról

A kúpok egy része helyi hatást fejt ki, pl. elpusztítják a hüvelyben megtelepedett kórokozó gombákat, vagy a végbélkúpok egyes formái székrekedés esetén elősegítik a széklet távozását, vagy helyi hatással egy aranyér, végbélnyálkahártya-repedés (fissura) kezelésére alkalmasak. A másik lehetőség, hogy a végbél nyálkahártyájáról felszívódva a szervezet távoli helyein fejtik ki hatásukat. A kúpok hatóanyagai ugyanakkor kikerülik a gyomor-bélrendszer felső traktusát, így a máj keringési rendszerét is. Májbetegségben szenvedőknél ez az előnye a kúpban való hatóanyag bejuttatásának.

Általánosan (azaz nem helyileg) ható végbélkúpokat alkalmazunk kisgyermekek esetében, akik a gyógyszerek egyéb formáit azok rossz íze miatt nem fogyasztják el, vagy betegségük egyébként ezt a módszert kívánja meg. Nagyobb gyermekeknél és felnőtteknél akkor előnyös a végbélkúpok használata, ha a szájon át történő gyógyszerbevitel akadályozott (pl. mandulaműtét, hányás, nyelőcső-károsodás, stb.) vagy a gyomor és a máj keringési rendszerének kikerülése szükséges (pl. gyomorfekély, májbetegségek esetén).

A végbélkúpok felhelyezését megkönnyíti, ha valamilyen zsíros kenőcssel (ez lehet akár vazelin, vagy panthenol tartalmú kenőcs is), vagy a végbélkúphoz az orvos által rendelt kenőccsel bekenjük felhelyezés előtt a kúpot (pl. aranyér esetén). Kisgyermekeknél a kúpok behelyezése után érdemes egy ideig a farpofákat összeszorítani, hogy valóban a „helyére” kerüljön a kúp.

Részletesen A végbélkúp alkalmazása csecsemőknél, kisgyermekeknél

Fontos gyógyszerszedési szabályok

Bizonyos gyógyszereket órára pontosan kell szedni, mert így fejtik ki leghatékonyabban hatásukat! Így lehet ugyanis a hatóanyag egyenletes vérszintjét biztosítani, ami alapkövetelmény ahhoz, hogy a gyógyszer megfelelően hasson. A csontrikulásra ható gyógyszerek egy részét pedig minden héten ugyanazon a napon kell bevenni, hogy hosszú távon hatása legyen.

Egyes készítményeknél fontos szempont, hogy étkezés előtt, közben vagy után kell bevenni, mert az étkezés befolyásolja a gyógyszer felszívódását.

• A gyomorsav termelését gátló gyógyszereket, a pajzsmirigyre ható készítményeket reggeli étkezés előtt fél órával kell bevenni (utóbbi esetében kerülni kell a tejjel való bevételt, mert az gátolja a felszívódást). Érdekesség, hogy a szója tartalmú diéta gátolja a pajzsmirigy működésére ható hatóanyag bélből való felszívódását, így ilyenkor külön ellenőrizni kell a vérszintet.
• A csontritkulásra ható egyik gyógyszercsoportnál fontos, hogy éhgyomorra, és ülő, vagy álló helyzetben vegye be a gyógyszert a beteg egy pohár csapvízzel. A beteg a következő fél órában sem feküdhet le, hogy a gyógyszer biztosan lejusson a gyomorba, és elkerülje a mellékhatást, a nyelőcső fekélyét.
• Vannak olyan gyógyszerek (pl. antibiotikum), amiket étkezés közben kell bevenni, különben nem tud teljesen felszívódni.

Nem csak az étkezés befolyásolhatja a megfelelő felszívódást. A mai modern készítményeknél van, hogy azért kell egy nagy pohár vízzel bevenni a gyógyszert, mert a tabletta duzzadásával tud felszabadulni a hatóanyag. Ehhez pedig folyadék kell. A folyadéknál maradva: ugyancsak fontos, hogy a gyógyszereket egyenként pár korty vízzel (nem tejjel, teával, kávéval, vagy valamilyen üdítővel) vegyük be.

Több gyógyszer együttes szedésénél módosulhatnak a mellékhatások és olyan tüneteket is okozhatnak, amelyeket külön-külön nem okoznak. Paracetamol és ibuprofen együttes szedésekor például mellékhatásként súlyos bőrreakció jelentkezhet, amelynek első tüneteinél fel kell függeszteni a gyógyszer szedését. Ezért minden esetben fontos, hogy alaposan átolvassuk a betegtájékoztatók erre vonatkozó részeit is, illetve hogy tájékoztassuk orvosunkat a szedett gyógyszereinkről.

Figyeljünk oda, hogy bizonyos gyógyszerek nem vehetők be egy időben. Így például a hasmenés elleni recept nélküli készítmények közül több csak 2 óra különbséggel vehető be a többi gyógyszerrel, mert meggátolják azok felszívódását. Ugyanez igaz a savkötő gyógyszerekre, továbbá több antibiotikum és a hurutoldó acetylcystein együtt alkalmazásakor is figyelni kell a 2 órás különbségre. Sokan szednek magnéziumot. Az oldott formában bevett magnézium azonban kémiailag komplexet alkothat a másik hatóanyaggal, ha egyszerre vesszük be őket. Ez meggátolhatja a hatóanyag felszívódását, így az kevésbé tudja kifejteni hatását.

Számos készítmény alkalmazása mellett életmódbeli módosítások is szükségesek. Sok esetben például az alkohol legkisebb mennyiségének fogyasztása is tilos, mint a metronidazolnál, ahol a beteg kifejezetten rosszul lesz, ha nem tartja be a szigorú alkohol tilalmat.

A betegek által beadható inzulin esetében fontos a tű méretének (hosszúság, vastagság) kiválasztása is, hogy a gyógyszer teljes mennyisége bekerüljön a bőr alá, és ne folyjék mellé beadáskor.

Tartsa be az adagolást!

Az eliminációs idő a gyógyszeradagok elosztásával kapcsolatban nagyon fontos. Mivel a gyógyszerek plazmaszintje a kiürülési idő függvényében csökken, lényeges, hogy az előírt időben vegyük be a gyógyszert, csak az előírt dózisban. Ha egy tabletta kimarad, a gyógyszer szintje a szervezetben olyannyira lecsökkenhet, hogy a már elért hatások visszafejlődnek, a betegség újra fellobbanhat, a kórokozók (pl. antibiotikum esetében) pedig újra szaporodásnak indulhatnak, s ebben az esetben nő a gyógyszer-rezisztencia esélye is. Az is fontos, hogy a kimaradt gyógyszer adagot a következő bevételnél ne kétszer annyi mennyiséget vegyük be. Ha egy dózis kimarad, a betegtájékoztatóban mindig találunk információt, hogy mi a teendő, ahogy arra is, ha nagyobb mennyiséget vettünk volna be.

Az előírtnál gyakoribb vagy nagyobb adagok nem célravezetőek, a gyógyulás folyamatát nem gyorsítják: jobb esetben csak a költségeink nőnek, rosszabb esetben a gyógyszer idő előtt elfogy, holott az előírt ideig tartó kezelés a gyógyulás alapfeltétele. A nagy adagok bevétele mérgezést és további súlyos egészségkárosodást okozhat.

A fenti folyamatok mind szükségesek ahhoz, hogy a gyógyszerek kifejthessék kívánatos biológiai hatásukat. Ugyanakkor számos hatás befolyásolja a gyógyszerhatás kialakulását, a fenti tényezők módosításán keresztül. Így nem nehéz belátni, hogy az orvosi utasításokat be kell tartani, ha azt szeretnénk, hogy az előírt terápia sikeres legyen.

A felsoroltak csak kiragadott példák annak szemléltetésére, hogy miért nagyon fontos a gyógyszerszedésre vonatkozó utasítások betartása. Emellett kezelőorvosunk tudta nélkül ne szedjünk más készítményeket rendszeresen, azoknak alkalmazását orvosunkkal mindig beszéljük meg!

Cikkajánló

• Az önkényes gyógyszerelhagyás veszélyei
• A gyógyszerek nevében rejlő információk

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos
Aktualizálta: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész