A jövő egészségügyi ellátása: mHealth

Egyre gyakrabban találkozhatunk az mHealth kifejezéssel, de tudjuk-e pontosan mit jelent? Mire használhatjuk? Miért lesz jobb tőle az orvosi ellátás? Van-e hátránya? A témáról Dr. Bálint Botondot, a Magyar Rezidensszövetség budapesti titkárát, a Fenntartható Magyar Egészségügyért Egyesület egyik alapítóját kérdeztük.

Mit nevezünk mHealthnek?

Az mhealth tulajdonképpen a mobile health, azaz a mobil egészségügy kifejezés rövidítése. A hivatalos definíció (WHO állásfoglalás) szerint minden olyan mobil alkalmazás, eszköz vagy mobil (hordozható) technológia, amelyet a - tág értelemben vett - egészségügy területén használunk, az a mobile health körébe tartozik. Tévedés tehát azt gondolni, hogy a mobil egészségügyi megoldások csupán a mobiltelefonunkon elérhető applikációk tömegét jelentik. A hordható okoseszközök, mobil képalkotó diagnosztikai eszközök, okos vércukor- vagy vérnyomásmérők ugyanúgy az mHealth eszköztárát képezik, mint a szoftveres megoldások. Fontos azonban megjegyezni, hogy az okostelefonok (vagy tabletek) egyfajta kapcsolódási pontként (gateway) vagy megjelenítő felületként szinte mindig részt vesznek ezekben a folyamatokban.

Miért jobb, mint a hagyományos ellátás? Valóban kényelmesebb lesz a betegeknek?

A hagyományos ellátást bizonyos esetekben kiválthatják ugyan a modern IT megoldások, azonban az orvos szerepe továbbra is ugyanúgy megmarad. Ugyanakkor nagyon sok időt, energiát spórolhat a beteg és az orvos is, ha megfelelő technológiákat kezdünk használni, aminek össztársadalmi szinten is jelentős előnyei mutatkozhatnak, hisz a rendelkezésre álló erőforrásokat a komolyabb, nagyobb odafigyelést igénylő esetekre tudjuk majd fordítani.

A beteg ma már otthon tudja mérni vérnyomását, vércukrát, otthon képes 24 órás EKG-t készíteni, ezeket egy felhő alapú adattárba tölteni és grafikusan megjeleníteni, megosztani. Személy szerint nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a beteg jobban megértse a saját állapotát és céljait, valóban ő álljon a gyógyulása középpontjában és ne ”külsős félként” jelenjen meg az egészségügyben.

A saját betegségünk mindig mindennél fontosabb nekünk, így a beteg számára a gyógyulás is csak akkor lehet igazán sikeres, ha megérti, mi történik vele és miért. Ez ma véleményem és tapasztalatom szerint sokszor nem biztosított, ellenben több olyan üzleti és kormányzati kezdeményezés is látszik, amivel olyan megoldásokat tudunk adni a betegek kezébe, amelyek segítenek megérteni a betegségét, változtatni az életmódján, megfelelően, érthető módon vizualizálni számára a saját adatait és problémáját, akkor Ő is hatékonyabban gyógyulhat.

Lesz kihatása az egészségügyre?

Ez a kérdés szorosan összefügg az előzővel, így itt egy konkrét példát hoznék fel. Ma Magyarországon évente mintegy 120 millió orvos-beteg találkozó zajlik, ami még az OECD országok között is kiemelkedően magas. Ennek egy része teljesen felesleges, nem valódi egészségügyi igényre épül, ugyanakkor óriási pénzeket emészt fel, így a valós igényekre kevesebb idő és pénz jut.

Képzeljük el azt az esetet, ha a krónikus betegek (legyen akár cukorbeteg, akár magas vérnyomásban szenvedő, pajzsmirigybeteg, stb.) kontrollja a következőképp zajlana: a beteg otthon méri okoseszközökkel a megfelelő paramétereket, ezek közvetlenül bekerülnek a saját felhő-alapú egészségügyi kartonjába, amely a központi adatbázissal is kommunikál, és az orvos is láthatja. Ugyanide visszaérkezhet a beteg számára az orvos kommentje, terápiás javaslata és az e-recept, amit a beteg kivált vagy akár otthonába megrendel. A beteg eléri egy mobil felületen keresztül a saját adatait, ellátásait, időpontot foglalhat a háziorvoshoz, vagy csupán tanácsot kérhet, tájékozódhat bármikor az okostelefonján vagy webes felületén keresztül.

A mai betegek egyre nagyobb része már nem úgy tekint a kórházra, mint valami szakrális intézményre, ami gyógyít. Olyan szolgáltatást igényelnek, amely biztosítja a lehető legnagyobb szabadságot, rugalmasságot és a távoli (olykor korlátlan) hozzáférést.

A gyógyulás lehetőségét egyre inkább az otthonunkba költöztetik a modern technológiák, ezzel egyre több feladatot hárítva a betegre. Kicsit sarkosan fogalmazva így vonható be a beteg a szűkös egészségügyi humánerőforrás kiegészítéseként. Ha megfelelően használjuk a telehealth körébe tartozó technológiákat, akkor ténylegesen csak azok a betegek fognak eljutni a kórházakba, rendelőintézetekbe vagy a háziorvoshoz, akiknek valóban szükségük van a közvetlen orvosi ellátásra, így az egyébként mindenhol problémás anyagi és személyi erőforrások allokációja pedig jóval hatékonyabb lehet.

Van-e félnivalójuk az orvosoknak?

Ez attól függ, hogy mi az orvosok motivációja. Itthon kicsit bonyolult a helyzet, biztosan vannak olyan kollégák, akik a fenti okfejtésem hallatán összevonják a szemöldöküket. Van például olyan magyar fejlesztés, egyfajta mobil, otthon használható babamonitor (CTG), amely bizonyos szempontból forradalmasíthatja a terhesgondozást, azonban itthon már az első pillanattól kezdve nehézségekbe ütköztek az eszköz terjesztésével, és a szakmai fogadtatás sem volt osztatlan siker.

Ugyanakkor az Egyesült Államokban azonnal megértették, hogy milyen megtakarításokat hozhat egy ilyen technológia az egyébként igen drága terhesgondozás területén. Teljesen más a hozzáállás. Közép-Kelet-Európában a hálapénz jelensége is gátja lehet ideig-óráig a mobil egészségügyi technológiák terjedésének, hisz sok orvos élesen ellenzi, hogy a beteg kezébe kerüljön a saját ellenőrzése, a döntés joga, vagy hogy kevesebbet járjon kontrollra. Ugyanakkor a trend vitathatatlan és a legtöbb kolléga tapasztalataink szerint pozitívan áll hozzá a modern megoldásokhoz hazánkban is.

(WEBBeteg – Dr. Bálint Botond)