A Mozart-effektus
megjelent:
Vajon Mozart zenéjének hatására valóban jobban tejelnek a tehenek, többet tojnak a tyúkok, sőt még a kisgyermekek is okosabbak lesznek?
A sokat emlegetett Mozart-effektussal kapcsolatos tévhitek és legendák többsége, javarészt egy kísérlet eredményének a félreértelmezéséből, és annak a média által eltorzított propagálásból ered.
Mozart muzsikájának intelligenciára gyakorolt mágikus hatását a jelenség elkötelezett hívei Gordon Shaw és Frances Rauscher 1993-as kísérletére alapozzák, amelyben Mozart egyik szonátájának 10 perces hallgatása után a kísérleti alanyok a térbeli érzékeléshez kötött feladatok problémamegoldásában jelentős javulást produkáltak. Egészen pontosan, az IQ tesztekben szereplő térbeli feladatok megoldása során 8-9 ponttal értek el jobb eredményt, mint a zenehallgatást megelőzően. A hatás azonban csupán 10-15 percig tartott, ráadásul az ismételt próbálkozásoknál a hatás elmaradt.
Az effektust vizsgáló meta-analízis, szintén csekély mértékű kognitív javulást detektált, ami általánosságban nem befolyásolja az IQ eredményeket, mert valójában csak egy adott feladat megoldása javul, aminek pusztán neuropszichológiai magyarázata van.
A kutatásokból úgy tűnik, pusztán a zenehallgatástól nem válunk intelligensebbé, ugyanakkor bizonyos típusú zenék valóban befolyással bírnak az agyhullámokra. Ennélfogva, a zene sok esetben jól alkalmazható terápiás célokra is, például az epilepszia kezelésére, mivel a muzsika ereje az idegi hormonális rendszer izgalmi szintjére, az arousalra gyakorolt hatásában nyilvánul meg.
Noha a Mozart-hatás önmagában sokak szerint csupán féltudományos feltételezés, a kutatók többsége egyetért abban, hogy a zenei képzés kétségkívül hasznos a gyermekek egyéb képességének, különösen a verbális memóriájának fejlesztése során.
(DRportal)
