Inhalálás: évezredek óta segít a téli betegségek leküzdésében

Az emberiség története során a különböző népcsoportok, más-más gyógynövények és főzetek hatásában hittek. Ezek közül sokat ma már nem szívesen alkalmaznánk és nem is ajánlottak, van azonban olyan, ami évezredek elteltével is megállja a helyét.

A tél kezdetén menetrendszerűen beköszönt a náthaszezon is. Ilyenkor a legtöbben nem rohanunk egyből orvoshoz, szívesebben fordulunk olyan jól bevált házi praktikákhoz, mint a mézes-citromos tea vagy az inhalálás. Leggyakrabban kamillát vagy valamilyen mentolos keveréket használunk, az inhaláció azonban nem újkeletű gyógymód, a történelem során azonban rengeteg más módszer is létezett.

Az inhalálásról évezredek óta léteznek feljegyzések

Az ókori egyiptomi civilizáció jött rá először arra, hogy a növények és ásványi anyagok gőzének belélegzésével tisztulnak a légutak. A növényeket tűzön melegített köveken gőzölték fel, a füstöt pedig lyukacsos gőzgyűjtőn keresztül szívták be. Ezt a módszert Nefertiti egyiptomi királyné is szívesen alkalmazta.

A perzsák légúti megbetegedések esetén rózsa és más virágok gőzét lélegezték be, de a pézsmát és ámbrát sem vetették meg. Sőt, nemcsak belélegezve, de por formájában, felszívva is használták. Emellett ők figyeltek fel először a mindmáig népszerű mentolos-eukaliptuszos keverék kedvező hatásaira is, amelyet napjainkban bedörzsölő kenőcs formájában is használunk.

Az ókori görög civilizációban a sóinhalálást már Hippokratész is ajánlotta, és a sós víz forralásával lélegezte be a gőzt légzőszervi panaszok kezelésére. A rómaiakról köztudott, hogy a fürdőzés mindennapjaik meghatározó része volt, így hamar felfedezték, hogy a sós vízgőz tisztítja a légutakat és puhábbá teszi a bőrt. Nem véletlen, hogy a gőzkamrák azóta is rendkívül népszerűek a különböző wellness központokban.

A kínaiak sok más gyógyászati eljáráshoz hasonlóan, az inhalálás módszerének fejlesztésében is élen jártak. A keletiek már i.e. 2000 körül is inhaláltak a ma-huang nevű gyógynövénnyel, amelyet magas efedrin tartalmának köszönhetően alacsony vérnyomás kezelésére és a koncentrációképesség javítására használtak. De arra is volt példa, hogy ennél továbbmentek, és vasból készült inhalátorok segítségével juttattak ópiumot a szervezetükbe.

Napjainkban is ajánlott inhalációs módszerek

Bár a történelem során sokan, sokféle inhalálási formával kísérleteztek, érdemes megválogatni a módszereket. A görögök és rómaiak tengeri sós gőze, vagy a perzsáktól eredő eukaliptuszos-mentolos egyveleg ma is használható, de a kamillás, zsályás vagy levendulás gőz is segítséget nyújt a nátha és megfázás leküzdésében.

• Aromaterápia - Az inhalálás egyik újabb irányzata az aromaterápia, amely során különböző illóolajokat használnak. Az eukaliptusz mellett a teafaolaj, a borsmenta és a levendula is népszerű választás. Ezek nemcsak a légutakat tisztítják, hanem relaxációs hatással is bírnak.
• Sóterápia - A rómaiak által is használt sós gőz napjainkra újjászületett, a sóbarlangok, sókabinok és a sós inhalátorok használata, azaz a sóterápia napjainkban is ajánlott a különböző akut vagy krónikus légzőszervi betegségek kezelésére. A sóionok belélegzése csökkentheti a gyulladást és javíthatja a légzést, különösen asztmás vagy allergiás panaszok esetén.
• Kozmetikai alkalmazás - Bár az inhalálás elsődleges célja a légutak tisztítása, szépségápolási kezelések részeként is alkalmazzák. A gőzölés megnyitja a pórusokat, segíti a mélytisztítást és előkészíti a bőrt a hidratáló vagy tápláló termékek felszívódására.

Az alkalmazott anyagokkal szemben az inhalációs terápia technológiája az utóbbi években rendkívül sokat változott. Napjainkra a hagyományos gőzölés mellett digitálisan vezérelt inhalátorok és ultrahangos porlasztók segítik a légúti problémák hatékony kezelését. Az ultrahangos technológia különösen népszerű, mivel finom párát állít elő, amely mélyen behatolhat a tüdő szöveteibe.

Az inhalációs módszerrel adagolt gyógyszereknél (elsősorban a COPD és az asztma kezelésére alkalmazott hörgőtágítóknál) különösen fontos, hogy a megfelelő eszközzel vigye be a beteg a belélegzett hatóanyagot, ugyanis csak így garantálható a gyógyszer pontos adagolása és megfelelő hasznosulása.

Részletesen Az infralámpa, az inhalálás és a párásítás jótékony hatásai

(DRportal, WEBBeteg)