Inhalálás: évezredek óta segít a téli betegségek leküzdésében

Rózsa, ásványi anyagok, sós víz, eukaliptusz és ópium - még ha elsőre furcsán is hangzik, mindegyik az inhaláláshoz kötődik. Az emberiség története során a különböző népcsoportok, más-más gyógynövények és főzetek hatásában hittek. Ezek közül sokat ma már nem szívesen alkalmaznánk, van azonban olyan, ami évezredek elteltével is megállja a helyét.

A tél első jeleivel szinte egy időben menetrendszerűen beköszönt a náthaszezon is. Ilyenkor a legtöbben nem rohanunk egyből orvoshoz, szívesebben fordulunk olyan jól bevált házi praktikákhoz, mint a mézes-citromos tea vagy az inhalálás. Leggyakrabban kamillát vagy valamilyen mentolos keveréket használunk, a történelem során azonban rengeteg más módszer is napvilágot látott.

Az inhaláció nem új keletű gyógymód

Az ókori egyiptomi civilizációnak nemcsak építészeti remekeket és izgalmas szépségápolási tippeket köszönhetünk. Kleopátra népe jött rá ugyanis először arra, hogy a növények és ásványi anyagok gőzének belélegzésével tisztulnak a légutak. A növényeket tűzön melegített köveken gőzölték fel, a füstöt pedig lyukacsos gőzgyűjtőn keresztül szívták be. Ezt a módszert Nefertiti egyiptomi királyné is szívesen alkalmazta.

Természetesen az antik világ legmeghatározóbb birodalmában élőknek is megvoltak a maguk inhalálási módszerei. A perzsák légúti megbetegedések esetén rózsa és más virágok gőzét lélegezték be, de a pézsmát és ámbrát sem vetették meg. Sőt, nemcsak belélegezve, de por formájában, felszívva is használták. Emellett ők figyeltek fel először a mindmáig népszerű mentolos-eukaliptuszos keverék kedvező hatásaira is, amelyet napjainkban bedörzsölő kenőcs formájában is használunk.

A sorból a rómaiak sem maradhatnak ki. Köztudott, hogy a fürdőzés mindennapjaik meghatározó része volt, így hamar felfedezték, hogy a sós vízgőz tisztítja a légutakat és puhábbá teszi a bőrt, ezzel együtt pedig fiatalít is. Nem véletlen, hogy a gőzkamrák azóta is rendkívül népszerűek a különböző wellness központokban.

Sok más gyógyászati eljáráshoz hasonlóan, az inhalálás módszerének fejlesztésében is élen jártak a kínaiak. A keletiek már körülbelül i.e. 2000-ben is inhaláltak a ma-huang nevű gyógynövénnyel, amelyet magas efedrin tartalmának köszönhetően alacsony vérnyomás kezelésére és a koncentrációképesség javítására használtak. De arra is volt példa, hogy ennél továbbmentek, és vasból készült inhalátorok segítségével juttattak ópiumot a szervezetükbe.

Bár a történelem során sokan, sokféle inhalálási formával kísérleteztek, érdemes megválogatni a módszereket. A rómaiak tengeri sós oldata, vagy a perzsáktól eredő eukaliptuszos-mentolos egyveleg ma is használható, de a kamillás, zsályás vagy levendulás gőzfürdő, valamint a zöldpajzsos termékek is hatalmas segítséget nyújtanak a nátha és megfázás leküzdésében.

(DRportal, WEBBeteg)