A fokhagyma egészségre gyakorolt előnyös hatásai

A fokhagyma különösen gazdag szerves kénvegyületekben, amelyeknek betegségmegelőző hatását jelenleg intenzíven vizsgálják. Emellett számos fokhagymakészítmény van forgalomban, amelyek szerveskén-tartalma meglehetősen változó, attól függően, milyen eljárással dolgozzák fel az alapanyagot.

A fokhagymával és hatóanyagaival kapcsolatos vizsgálatok még nem adtak megalapozott választ a lehetséges betegségmegelőző hatásokra vonatkozó kérdésekre - összegzi a szakirodalmi megállapításokat Dr. Reinhardt István.

Mit tartalmaz a fokhagyma?

A fokhagymát szerte a világon évszázadok óta használják étkezési és gyógyászati célokra. A fokhagyma igen gazdag szerves kénvegyületekben, amelyek jellegzetes ízét és illatát adják. E vegyületeknek tulajdonítják ugyanakkor a fokhagyma lehetséges egészségre gyakorolt előnyös hatásait is.

A fokhagyma kéntartalmú anyagai két csoportba oszthatók:

• gamma-glutamilciszteinek
• cisztein-szulfoxidok

Az allilcisztein-szulfoxid (más néven alliin) adja a fokhagyma cisztein-szulfoxid-tartalmának közel 80%-át. Amikor a fokhagymát szeleteljük vagy zúzzuk, egy alliináz nevű enzim szabadul ki a sejtekből, amelynek hatására a cisztein-szulfoxidokból szulfénsavak jönnek létre, amelyek spontán módon egy-két perc alatt átalakulnak tioszulfinátokká, elsősorban allicinné. Az allicinből a tárolás vagy feldolgozás módjától függően különböző szerves kénvegyületek keletkeznek, így diallil-szulfid (DAS), diallil-diszulfid (DADS), diallil-triszulfid (DATS), illetve olajos környezetben ajoén és vinil-ditiinek. A fokhagyma zúzása ugyanakkor nem hat a másik kéntartalmú vegyületcsoportra, a gamma-glutamilciszteinekre. Ezek vizes környezetben egy idő után vízoldékony vegyületekké alakulnak át, például S-allilciszteinné.

Az allicin és származékainak felszívódása és a szervezeten belüli sorsa csak részben ismert. Állatkísérletek azt mutatták, hogy a bélből felszívódik, azonban sem az allicint, sem származékait nem sikerült még kimutatni emberi vérben, székletben vagy vizeletben, még nagy mennyiségű fokhagyma elfogyasztása után sem, ami az allicin gyors lebomlására utal. Ugyanakkor a fokhagyma fogyasztása után a kilélegzett levegőben kimutatható az allil-metil-szulfid, tehát az allicin és származékai bekerülnek a szervezetbe, és ott hasznosulhatnak - írja Dr. Reinhardt István.

A gamma-glutamilciszteinek a vizsgálatok szerint változatlan formában felszívónak, származékai a vérplazmából és a vizeletből kimutathatók.

Hogyan hat az egészségünkre a fokhagyma fogyasztása?

Szív- és érrendszer

A fokhagyma és kéntartalmú összetevői a májsejtekben csökkentik a koleszterinszintézist ugyanazt az enzimet (HMG-CoA-reduktáz) gátolva, amelyre a napjainkban elterjedt koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek, a sztatinok is hatnak.

Laboratóriumi körülmények között vérlemezkék összetapadását is gátolják, ami a szív-érrendszeri betegségek megelőzésében lehet fontos. A keringési betegségek kialakulásában a gyulladás jelentős szerepet játszhat. A fokhagyma hatóanyagai laborkísérletekben gátolták több, a gyulladásos kórfolyamatban kulcsszerepet betöltő enzim (ciklooxigenáz, lipoxigenáz) és jelátviteli anyag működését.

Az érbetegségek kialakulásában központi szerepet játszik az erek simaizomsejtjeinek szaporodása és vándorlása. Sejttenyészetben vizsgálva, úgy tűnik, ezt a folyamatot a fokhagyma hatóanyagai képesek gátolni, azonban e tapasztalat jelentősége még nem tisztázott.

Számos szerves kénvegyület rendelkezik antioxidáns hatással, és ezt laboratóriumi kísérletekben a fokhagyma kénvegyületeiről is kimutatták, arra azonban még nincs erős bizonyíték, hogy élő szervezetben is lenne előnyös hatása.

Noha a fokhagyma vérzsírokra gyakorolt hatását számos klinikai kísérletben vizsgálták, kevés a jól felépített, bizonyító erejűnek tekinthető tanulmány. Az eredményekből az látszik, hogy a fokhagyma hatóanyagaival rövid távon mérsékelt, 6-11%-os koleszterinszint-csökkenést lehetett elérni placebóval összehasonlítva. Ezt nem minden vizsgálat tudta megerősíteni, és az előny a hosszabb távú vizsgálatokban sem jelentkezett. Ennek alapján úgy tűnik, a fokhagyma fogyasztásának nincs a vérzsírok szintjére vagy összetételére érdemleges hatása, talán a nagyon magas koleszterinszint eseteit leszámítva.

A vérlemezkék összetapadása a súlyos akut érrendszeri betegségek (szívinfarktus, stroke) egyik első lépése. Klinikai vizsgálatokban a zúzott fokhagyma, illetve az érlelt fokhagymakészítmény fogyasztásával sikerült csökkenteni a vérlemezkék összetapadási hajlamát.

A klinikai vizsgálatok többségében nem sikerült igazolni a fokhagyma jótékony hatását a vérnyomásra. Egy-két tanulmány kivételével sem a szisztolés, sem a diasztolés vérnyomás nem változott érdemlegesen, így a fokhagymát a magas vérnyomás kezelésében nem lehet számításba venni.

Két, gyártó által támogatott vizsgálatot végeztek eddig a fokhagymakészítmények érelmeszesedésre gyakorolt hatásával kapcsolatban. Az egyikben több éves szedés után az étrend-kiegészítőt szedők meszes plakkjai kisebbek voltak, mint azoknál, akik csak placebót kaptak. Ez az előny érdekes módon azonban csak nőknél volt kimutatható. A másik, kis létszámú kutatásban 19, koleszterincsökkentőt szedő felnőttnél egy év után az artériák meszesedését jelző kalciumpontszám a placebóval szemben kedvezőbben alakult.

Összefoglalva a klinikai vizsgálatok eredményeit azt láthatjuk, hogy a fokhagyma gátolja a vérlemezkék összetapadását, és rövid távon (három hónap) némileg javítja a vérzsírok arányait. Nem tudjuk, hogy a fokhagymának van-e előnyös hatása az érelmeszesedésre, az infarktus vagy a stroke megelőzésére - összegzi Dr. Reinhardt István.

Daganatos megbetegedések

Bizonyos rákkeltő vegyületek csak azután válnak károssá, hogy a szervezetben átalakulnak. Állatokon és emberen végzett vizsgálatok szerint a fokhagyma hatóanyagai csökkentik egyes átalakító enzimek (pl. CYP2E1) aktivitását. Más enzimek feladata a rákkeltő vegyületek hatástalanítása, lebontása. Laboratóriumi és állatkísérletes adatok alapján lehetséges, hogy a fokhagyma egyes hatóanyagai serkentik ezen enzimek működését.

A kontrollálatlan sejtosztódás a daganatképződés egyik kulcsmozzanata. A normális sejtben, ha a DNS megsérül, leáll a sejtciklus, amíg eldől, képes-e a sejt kijavítani a DNS hibáját. Ha ez sikertelen, a daganatos elfajulást megelőzendő a sejt elpusztítja magát (programozott sejthalál). Sejttenyészetben a fokhagyma hatóanyagai ezt a leállást támogatták. A programozott sejthalál egy normális esemény a sejt életében, ha genetikai károsodás éri, vagy nincs már rá szükség. Rákos és rákmegelőző állapotban lévő sejtek általában a programozott sejthalál képessége ki van kapcsolva. A fokhagyma kéntartalmú vegyületei rákos sejtek tenyészetében vissza tudták kapcsolni a programozott sejthalál képességét, és állatkísérletekben az elfogyasztott fokhagymakivonattal szintén ezt tapasztalták.

Statisztikai adatok alapján lehetségesnek látszik, hogy a rendszeres fokhagymafogyasztás csökkenti a gyomorrák kockázatát. Ezt az eddig elvégzett tanulmányok nem mindegyike támasztotta alá egyértelműen, azonban a sikertelenség arra is visszavezethető, hogy több kutatás során fokhagymakészítményeket vizsgáltak, amelyekben a szerves kénvegyületek mennyisége erősen változó volt.

Egyes gyomorrákok kialakulása összefügg a gyomorban megtelepedő (a gyomorfekélyért is felelős) Helicobacter pylori baktériummal. Bár a fokhagyma és hatóanyagai a laborkísérletekben hatékonyan gátolták a baktérium növekedését, ezt a hatást emberen végzett vizsgálatokban nem sikerült kimutatni.

Több, alacsonyabb bizonyító erővel rendelkező vizsgálat alapján valószínűsíthető, hogy a fokhagymafogyasztás csökkenti a vastagbél- és végbélrák kockázatát, valamint dohányosok körében a tüdőrák kockázatát is. Bár voltak eredménytelenül zárult kísérletek, a tanulmányok többsége inkább az előnyöket bizonyította. Nagyobb létszámú, randomizált vizsgálatokra van szükség a megalapozottabb bizonyítékokhoz.

Összefoglalva a humán vizsgálatok alapján a nagy adagban fogyasztott fokhagyma segíthet a gyomorrák, illetve a vastagbél- és végbélrák elleni védelemben, de az erre vonatkozó bizonyítékok korlátozottak és nem egybehangzóak.

A fokhagymakivonat laboratóriumi kísérletekben baktérium- és gombaellenes hatású

A tioszulfinátok – elsősorban az allicin – vélhetően fontos szerepet töltenek be a fokhagyma antimikrobiális hatásában. A fokhagymakészítményekkel eddig elvégzett vizsgálatok azonban nem eredményeztek erős bizonyítékokat arra, hogy ez a hatás emberben elérhető lenne. Megjegyzendő azonban, hogy nem végeztek kísérleteket magas allicintartalmú készítményekkel. Egy kis létszámú vizsgálatban az 1% ajoént tartalmazó krém a lábgomba ellen hasonló hatékonyságúnak mutatkozott, mint az 1%-os terbinafintartalmú gyógyszerként törzskönyvezett krém.

Az elkészítési mód is befolyásolja a hatását

Az alliináz enzim hő hatására inaktiválódik. Egy laboratóriumi kísérlet szerint a 6 perces vagy hosszabb hevítés – főzés – hatására a zúzott vagy ép fokhagyma vérlemezkék összetapadását gátló hatása lecsökken, bár a zúzott fokhagymáé kevésbé. A DNS-károsodások ellen védő hatás részben megőrizhető a hőkezelés dacára, ha az összetört fokhagymát a főzés előtt 10 percig állni hagyjuk. Mivel a fokhagyma pozitív hatásaiért nagyrészt olyan vegyületek felelősek, amelyek a zúzást követően az alliináz enzim hatására keletkeznek, megfontolandó lehet, hogy az összezúzott fokhagymát a főzést megelőzően legalább tíz percig „pihentessük”.

Többféle fokhagymakészítmény kapható a kereskedelemben, az ezek eltérő mennyiségben és összetételben tartalmaznak szerves kénvegyületeket:

Van egyáltalán hátránya a fokhagymafogyasztásnak?

A fokhagyma és a fokhagymakészítmények leggyakoribb mellékhatása a kellemetlen lehelet és a testszag megváltozása.

Emésztőrendszeri panaszok is előfordulhatnak, gyomorégés, hasi fájdalmak, émelygés, haspuffadás, hasmenés.

Műtétet követően vagy spontán módon bekövetkező, akár súlyos vérzésekről is beszámoltak már az orvosi szakirodalomban fokhagymafogyasztást követően, így a műtét körüli időszakban nem javasolt a fogyasztása.

A fokhagyma arra hajlamos személyeknél allergiás választ, asztmát vagy bőrgyulladást is kiválthat. A tartós (hat órás vagy hosszabb) külsőleges alkalmazás következtében súlyosabb bőrreakciók, hólyagos bőrkiütések, égésszerű elváltozások előfordulhatnak.

Bár várandósság idején történő alkalmazásával kapcsolatban nem ismertek kedvezőtlen hatások, a biztonságossága nem bizonyított. Megváltoztathatja az anyatej ízét, bár a szoptatás gyakoriságát, az elfogyasztott tej mennyiségét nem befolyásolja.

A fokhagyma fokozhatja egyes alvadásgátlók (pl. warfarin) hatását. Bár nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy fokozná a vérzések kockázatát, a vérlemezkék összetapadását gátló más étrend-kiegészítőkkel (pl. halolajjal vagy E-vitaminnal) együtt szedve a hatás összeadódhat. További kutatásokra van szükség annak tisztázására, mennyire biztonságosak a fokhagymakészítmények az alvadásgátlókkal együtt adva.

A fokhagyma kéntartalmú vegyületei csökkenthetik egyes HIV-ellenes szerek (proteáz-inhibitorok) hatékonyságát. Ennek pontosabb tisztázására azonban további vizsgálatokra van szükség.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Reinhardt István
Forrás: Linus Pauling Institute, Micronutrient Information Center: Garlic and Organosulfur Compounds