A magas kalciumszint jelei és kiváltó okai

Magas kalciumszintről, vagyis hiperkalcémiáról akkor beszélünk, amikor a vér kalciumszintje a normál tartomány felső értéke felett mérhető. Ennek hátterében számos ok állhat, legtöbb esetben a hormonális szabályzó mechanizmus valamilyen zavara.

Szervezetünkben a különféle ionok, elektrolitok mennyisége igen szűk határok között mozog, amiről bonyolult hormonális szabályzórendszerünk gondoskodik. Ezekben a szigorú rendszerekben már a legkisebb eltéréseknek is nyoma keletkezik, és sok esetben ezek az apró változások súlyos tüneteket okozhatnak.

Az emberi testen belül a kalcium megtalálható mind a keringésen belül (azaz a vérben), mind pedig a keringésen kívül (a csontokban). Amikor a hétköznapi nyelven magas vagy alacsony kalciumszintet emlegetünk, akkor elsősorban a keringő vér kalciumtartalmáról beszélünk, amely háromféle formában van jelen a szervezetünkben:

• szabad kalcium ionok (úgynevezett ionizált forma),
• fehérjékhez kötött kalcium
• más ionokhoz kapcsolódva (úgynevezett komplex-forma)

Egy egyszerű vérvétellel nyert mintából az össz- és az ionizált kalciumszinteket is meg tudjuk határozni.

A kalciumról: normál értékek és a kalciumszint szabályozása

Az emberi test legfőbb kalciumraktára nem más, mint a csontvázrendszer. Ezt egyfajta dinamikus „medencének” tekinthetjük, hiszen folyamatos átépülései révén (amit a szaknyelv remodellingnek hív) a belőle felszabaduló kalcium-ionok fontos szerepet játszanak a keringő vér optimális kalciumszintjének fenntartásában.

Ez az optimális szint viszonylag szűk határok között mozog:

Az összkalciumszint 2,2-2,6 mmol/l, az ionizált kalciumszint normál esetben valamivel kevesebb, kb. 1,0-1,2 mmol/l közt változhat.

Természetesen ezek az értékek csak irányadóak, a beállított referenciatartományok laboronként eltérőek lehetnek, emiatt mindig az aktuális labor által megadott paraméterekhez kell viszonyítani.

Ennek a pontos értékhatárnak a szervezetben való beállításáról bonyolult biokémiai mechanizmusok gondoskodnak. A D-vitamin aktív formája felel többek közt a kalcium bélből történő felszívódásának fokozásáért, illetve elősegíti a vese kalciumvisszatartását is. Segédkezik továbbá a folyamatos csontátépülésben, emiatt aktív részese az onnan történő kalciumfelszabadításnak és annak a keringésbe juttatásának.

Egy másik igen fontos hormon, amely közvetetten felelős a vér kalciumszintjének emeléséért, az a parathormon. Ez a hormon a mellékpajzsmirigyben termelődik, és termelődésének egyik „kulcsingere” a keringő vérben lecsökkenő kalciumszint. Az ennek hatására felszabaduló parathormon elősegíti a D-vitamin aktív D-vitaminná történő alakulását, amely a fentebb említett mechanizmusokon keresztül megemeli a vér kalciumszintjét.

A kalcium-anyagcserét befolyásoló további fontos hormon a pajzsmirigyben termelődő kalcitonin. Ez a hormon – az előzőekkel ellentétben – akkor szabadul fel nagy mennyiségben, amikor a vérben túl magas a kalciumszint, tehát annak csökkentésében játszik elengedhetetlen szerepet.

Érdemes tudni még, hogy a vér kalcium- és foszforszintje egymással ellentétes módon változik, azaz amikor az egyik csökken, akkor emelkedik meg a másik.

Mindezekből látható és belátható, hogy ahhoz, hogy a szervezet kalciumháztartása optimális állapotáról pontos képet kapjunk, nem elegendő csupán a kalciumszintet vizsgálni: ennek bármilyen eltérése esetén kiegészítő vizsgálatok javasoltak, melyek során a fentebb említett hormonok szintjét is érdemes meghatározni.

A hiperkalcémia (magas kalciumszint) okai

• A mellékpajzsmirigy elégtelensége, melynek következtében kontrollálatlanul szabadul fel a parathormon, s ennek emelkedett szintje tartósan magas kalciumszintet okoz.
• A csontokból történő nagymértékű kalciumfelszabaduláshoz vezethetnek a különféle, csontot érintő rosszindulatú folyamatok (elsődleges és áttétes csonttumorok), illetve a sarcoidosis, valamint a myeloma multiplex nevű betegségek.
• Veseátültetést követően több alkalommal jelentkezhet hiperkalcémia.
• A D-vitamin túladagolása szintén (akár jelentős mértékben) megemelheti a vér kalciumszintjét.
• Bizonyos gyógyszerek tartós alkalmazása (pl. egyes vizelethajtók, lítium) nem egy esetben emelkedett kalciumszintet eredményezhet.
• Idiopathiás hiperkalcémia: egy ritka kórkép, melynek hátterében feltehetőleg a D-vitamin iránti túlérzékenység állhat. Tünetei az emelkedett kalciumszinten túl a mentális retardáció, a jellegzetes arckarakter és a szívfejlődési rendellenességek.

A hiperkalcémia tünetei

A hiperkalcémiát (a háttérben álló alapbetegség specifikus tünetei mellett) jelezheti:

• székrekedés,
• tompa hasi fájdalmak,
• hányinger,
• étvágytalanság

Nem egy esetben veseérintettség is jelentkezik, amely mészlerakódásban, vesekőképződésben nyilvánul meg. Az izomerő csökkenhet, illetve az idegrendszeri érintettség miatt apátia, zavartság is felléphet.

Hogyan kezelhető a hiperkalcémia?

Alapvető jelentőségű a háttérben álló kiváltó ok megszüntetése, mindazonáltal a kifejezetten emelkedett kalciumszint csökkentése sok esetben nem tűr halasztást. Ezekben az akut esetekben szóba jön a biszfoszfonátok (pl.: pamidronát, etidronát) alkalmazása, melyek a csontból történő kalciumfelszabadítást fékezik. Hasonló hatást érnek el a foszfátsók intravénás adagolásával, hozzátéve, hogy erőteljes és gyakori mellékhatásaik miatt ezeket a kémiai anyagokat csak a legvégső, egyéb kezelésekre nem nagyon reagáló esetekben vetik be. A kalciumszintet csökkentő hormon, a kalcitonin adagolása szintén jó eredményt érhet el.

Amennyiben a hiperkalcémia kiváltó oka rosszindulatú daganat, sarcoidosis vagy pl. a D-vitamin túladagolása, akkor a beteg kezelését kortikoszteroidok adásával lehet kiegészíteni.

A kalciumszintet szabályzó hormonális rendszer egy másik pontján is be lehet avatkozni, nevezetesen a parathormon elválasztás mesterséges csökkentésével. Ehhez úgynevezett kalcimimetikus anyagokat juttatnak be a beteg szervezetébe, melynek szerkezete a kalcium ionéhoz hasonlatos, így mintegy „megtéveszti” a mellékpajzsmirigy detektáló rendszerét, a valósnál jóval magasabb kalciumszintet mímelve.

Fontos lehet továbbá a megfelelő folyadékpótlás, illetve a hiperkalcémiát okozó vesekárosodások ellensúlyozása a dialízis terápia bevezetésével.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lesznyák Judit