Amputáció egyetlen hajszál miatt - Miért alakulhat ki a stranguláció?

Bár hihetetlenül hangzik, de ha hajszál tekeredik az ujjra, és ezt nem veszik észre, és nem oldják fel sürgősen a szorítást, ennek igen súlyos következményei lehetnek! - olvastam az interneten, amikor információt kerestem a témában.

Az ismertetés így folytatódott: A probléma gyakoribb és jóval nagyobb, mint azt a laikus gondolná. A babák akár el is veszíthetik kéz- vagy lábujjukat, ha nem derül ki időben, hogy mi történt, mi áll az amúgy jól látható elváltozás hátterében – hivatkoztak forrásként dr. Julie L. Gallombardo (NY University Langone Medical Center) szavaira.

Az amerikai orvos ugyanis arról számolt be, hogy sok páciensének okozott súlyos gondot, elfertőződött sebet egy hajszál. Az is előfordult, hogy már csak az operáció segített, sőt, hogy legvégső megoldásként amputációra került sor.

Tovább Hogyan birkózhat meg az amputációval?

Ma már saját történeten keresztül tudom, milyen jelekre kell figyelni

A jelenségről semmit nem tudtam mindaddig, amíg egy este a fürdetéshez készülődő lányom sürgős „konzultációra” hívott. Siessek, mert valami furcsát lát unokám lábán. Arra gondoltam, a kertből a melegebb lakásba behúzódó bogár csípte meg, hogy esetleg élősködő (poloska?) fúrta magát a bőre alá. Mert amúgy azonnal kizártam, hogy vágás, harapás, ficam, rándulás nyoma lehetne az alig 5 hónapos gyereken, pláne, hogy valami fejlődési rendellenesség mutatkozna meg ekkora késéssel... Különben sem szoktam rémeket látni.

Végül azonban valami elég rémeset láttam: a baba jobb lábának egyik ujjacskája a többihez képest csaknem kétszer vastagabb lett, és ennek a szelvényezett fényes, vörös „hernyónak” azon a pontján, ahol a talpból kinőtt, mély befűződés alakult ki, erre fordult rá alulról-fölülről a megduzzadt ujj maga. Azt viszont nem lehetett látni, mi vágott be ilyen mélyen.

Csípésnyomot nem találtunk. Az ujj alól kis pamacsnyi ruhaszöszt sikerült kiszedegetni, finom eltávolításakor picit véres genny is ürült. „Biztos hajszál tekeredett rá”, jegyezte meg lányom, én meg azt indítványoztam, ezt a teóriáját ne ossza meg az orvossal, mert azt hiszi, az aggódó anyuka félrebeszél, azonban most rögtön mutassuk meg szakembernek. Így hát aznap este a fürdés elmaradt, és mit se törődve egyes családtagok megjegyzésével („ilyesmivel késő este orvoshoz menni?”), gyors tempóban indultunk a Szt. János kórház sürgősségi ügyeletére.

Hajszál okozta stranguláció

Fél 10-kor épp senki se várakozott, azonnal fogadott a gyereksebész, aki nyomban ki is mondta a diagnózist: hajszál okozta stranguláció. Az orvos helyesnek tartotta, hogy ezt a gyulladást észlelve rögtön jöttünk, hogy nem kezdtük magunk keresni a szálakat, ha már otthon is felmerült egy ludas hajszál hibáztatása. Elvégre eltávolításához steril csipesz, tű, esetleg más orvosi eszköz, továbbá tapasztalat szükséges.

Számukra nem ismeretlen, sőt elég gyakori az ilyen eset, mondta. A percekig tartó „kutató”munkája nyomán gyűlt a steril gézen a lefejtett 3-4 rövidebb hajszál. Immár megnyugodva, tippelni kezdtünk, milyen színű, kié lehetett. A sebész, mintha ezt nem is hallotta volna, nem nézett föl lányom hosszú, szabadon lógó hajára, hanem továbbra is elmélyülten a baba ujjával foglalkozott. Amikor nem talált több szálat a sebes, ödémás ujjacskán (ujjacskában), fertőtlenítette, gézzel, szellőző kötéssel látta el, megjegyezve, ami esetleg bennmaradhatott, majd felszívódik, vagy még előbb a gyógyuló szövetek kilökik a maradékot. A lényeg, hogy amit látott, elvágott, s így megszűnt az elszorítás. Mert a stranguláció (fojtás) nyomán leállhat a vérkeringés, ami visszafordíthatatlan bajt okozhat.

Mielőtt adatokat és bővebb tájékoztatást kértem volna egy szakembertől, tovább olvastam a neten talált háttérinfót: „A leggyakrabban egy ruhadarabra, például zoknira tapadt hajszál tekeredik rá valahogy a baba egy-egy testrészére. A láb mellett előfordulhat a kéz ujjain, de akár nemi szerven (hímtagon) is. A hajszálak mély sebet vágnak, ami nagyon fájdalmas, vagyis érdemes bajra gyanakodni, ha a baba sírását egyetlen szokásos módszerrel sem lehet csillapítani.”

Számtalan kérdés fogalmazódott meg bennünk

• Mennyi idő után lesz baj?
• Milyen korú gyerekek az érintettek?
• Hogy jut hajszál az ujjra, de főleg, miként tekeredik rá ennyire szorosan?
• Milyen gyakran válik a helyzet drámaivá?
• Mindezt hogyan lehet megelőzni?

A kérdéseket majd másnap, a kontroll alkalmával biztosan feltehetjük az ügyeletesnek, gondoltuk. De Mona Tamás doktor még délután is a műtőben volt, helyette dr. Pelényi Attilával találkoztunk. A nyugdíjas gyereksebész szívesen osztotta meg saját tapasztalatait, de a többi kérdésre csak hetekkel később, a kórház sajtóosztályának engedélye birtokában válaszolt.

Évtizedes orvosi munkája során ő maga évi 4-5 hajszálas esettel találkozik. Hogy ez mennyire gyakori, rábízom az olvasóra, döntse el ahhoz az adathoz viszonyítva, hogy aktív korában a sebész durván 6 ezer, nyugdíjasként pedig mintegy évenkénti 3 ezer esetet lát el. Gyereket nevelt vagy nevelő ismerőseim körében senki nem hallott még ilyen esetről, sőt, ami meglepő, még a 37 éves szolgálati múltat valló védőnőnk sem.

Az orvosi (gyerekgyógyászati, sebészeti) tankönyvekben szerepel a stranguláció, magyarázza Pelényi doktor, elsősorban a láb ujjain gyakori, de előfordulási helyként a kéz ujjait, sőt a hímvesszőt is megemlíti a szakirodalom. A kéz jobban szem előtt van, rajta előbb észreveszik, eltávolítják a nem odavaló szálat. De a rugdalódzóban lévő nagyobb (több hónapos) - vagyis a leginkább érintett - csecsemők lába folyamatosan jár, így képzelhető el, hogy a pelenkázás során az anyuka fejéről a baba bőrére vagy ruházatára hulló hajszál egyre lejjebb jut, és a lábujjakra tekeredik, majd megszorul.

A folyamat fiziológiájára nem tudott magyarázattal szolgálni Pelényi doktor, viszont készségesen megosztotta a témában szerzett legdrámaibb tapasztalatát, amikor Líbiában egy elhalt hímvesszőt kellett sebészileg eltávolítania. „Az arab nők haja igen vastag, erős szálú, így damilként viselkedve szorul rá a babára. A rongyokba pelenkázott kisfiú 5-6 hónapos lehetett. Bizonyára időben feltűnt az édesanyának, hogy egyre duzzadtabb a kicsi fütyije, hogy nem ürül belőle a pisi, nyilván időben el is indult a család orvost keresni. De mire Kufrából, pár ezer km távolságról napokkal később beértek Tripoliba a kórházba, ahol akkoriban több magyar orvos is dolgozott, már csak az elfeketedett péniszt láttam, ami végül „elszáradva”, mint a köldökcsonk szokott, lehullott. A maradék 5 milliméteres csonkot kellett kipreparálni, a húgycsövet kivarrni, hogy alkalmas legyen a kiválasztásra. Nem volt könnyű a tolmács segítségével elmagyarázni a családnak, hogy képtelenség megmenteni a babának ezt a nemes szervét, bármennyire fájdalmas volt is ezt tudomásul venniük. Hosszan kezeltük, hogy levigyük a baba lázát, hogy megoldjuk a szabályos vizeletkiválasztást. Itthon azonban, szerencsére, kizárólag lábujjakkal volt dolgom.”

Így nézett ki az ujjacska a hajszáltól szabadulás másnapján. Az 5. napon még kissé piros és duzzadt volt, körkörös vékony, piros vonal jelezte, hol vágódott be a hajszál. A gyógyuláshoz 7-8 napra volt szükség.

Fontos az elővigyázatosság, és gyanú esetén a gyors segítség!

A családban általában senki nem látja, nem tud magyarázattal szolgálni, hogyan kerül egy-egy hajszál alkalmatlan helyre, akár kritikus állapotot idézve elő. Az ügyeletet felkereső szülők azonban a helyzet komolyságának megfelelően járnak el, s jó okkal kérnek itt orvosi segítséget. Tanácsként azt javasolja a 9 unokával büszkélkedő nyugdíjas sebész, hogy a baba körül élők tűzzék fel a hajukat, hiszen a kisgyerek kézzel-lábbal kalimpál, markolászik, beleakaszkodik a frizurába, épp ezért, mindig alaposan nézzék meg, nem hullott-e rá valami nem oda való - legyen akár csak egy hajszál. Mert az is elszoríthatja - előbb a vénás, majd az artériás - keringést, és ez az állapot a babának minden bizonnyal nagy fájdalmat is okoz.

Arról nincs adat a szakirodalomban, hogy az időtényezőn kívül bármi másnak is függvénye lehet a helyzet súlyossá válása. A csecsemők bőre, az érfalak általában egyforma vastagságúak, bár az érfalak sérülékenységében, a fizikai traumának való ellenállásban egyéni különbségek előfordulhatnak, mondta Pelényi doktor. Arra azonban nem ismer egyértelmű adatot, hogy hány nap alatt jöhet létre visszafordíthatatlan állapot.

De hogy nagyon hamar, egy nap alatt (két fürdetés között eltelt időben, akár az egyik tisztába tételtől a másikig láthatóvá válhat, hogy valami nincs rendben!) is jól láthatóan megmutatkozik az elváltozás: az okozott gyulladás, az ödéma – arra jó példa a családunkban előfordult eset.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Fazekas Erzsébet, újságíró
Orvos szakértő: dr. Pelényi Attila, gyermeksebész