Felkészülés a halálra

A halál általában tabutéma, melyről a legtöbben nem szívesen beszélnek - pedig az élet része, akárcsak a születés. Hogyan készülhet fel az ember az utolsó napjaira?

„A halál törvény, nem büntetés.” - mondta Seneca. Mégis nagyon nehéz téma, amit a tanatológia nevű, több szakterületet egyesítő tudományág kutat és próbál kezelni. A közelmúltban elhunyt Polcz Alaine volt az egyik ismert hazai képviselője ennek, aki a végstádiumú, halál előtti ápolási szakasz megkönnyítése és a hospice ellátás hazai úttörője is volt. Az elmúlás emberhez méltó útja komoly etikai, filozófiai kérdések sorát veti fel, egészen akár az eutanázia körüli vitákig.

Mindannyian tudjuk, hogy egyszer vége lesz...

Az egészséges ember agya mint számítógép az élet során blokkolja a halálon való aggódást, mondhatni nem foglalkozunk vele, noha tényszerűen mindannyian tudatában vagyunk az élet végességének. Ha végig a halál gondolatával élnénk az életünket, minden tervünk, célunk, vágyunk, kis-nagy mindennapi harcaink értelmetlenné válnának, és valószínűleg az emberiség még mindig a barlangban élne, súlyos depresszióval. Mégis eljön egyszer az életnek az a szakasza, szerencsés esetben kellően későn, amikor szembesülünk az életünk végességével, valamilyen súlyos betegség kapcsán.

A halált nem elég a meghalás pillanatával azonosítani, mert sokkal több annál, és tartani sem a pillanattól kell főként, amikor a „számítógépünk” kikapcsolódik, hanem az oda vezető, sajnos fájdalmas úttól. A diagnózis jelentette sokk, a megdöbbenés, a diagnózis tagadása, majd a betegség feletti harag, a miért pont én? érzése, a fájdalom és a szomorúság, néha teljes visszahúzódáshoz vezet, és ez vezet el végül az elfogadáshoz, mely a halál elfogadása is egyben.

A korábbi személyiség, egyéni alkat kérdése is, hogy ki mennyire és meddig küzd ezen az úton és mikor jön el a pont, amikor feladja, elkezdi elereszteni az életet. Ezen az úton fontos szerepet kaphatnak a segítő ápoló szakemberek, orvosok, pszichológusok. A beletörődő elfogadáshoz persze sokszor a valóságban az is kell, hogy a beteg addigra testileg és lelkileg is belefárad a fájdalomba, a kezelésekbe, a műtétekbe és a leletek jelentette rossz hírekbe.

Rendet hagyni magunk mögött

Könnyebbé teszi azonban az eltávozást, ha abban a tudatban haladunk az elkerülhetetlen felé, hogy rendet hagyunk magunk mögött. A svéd Margareta Magnusson 2017-es könyve, a „Döstädning”, azaz Halál előtti nagytakarítás foglalja jól össze ezt, és mutatja az utat életvezetési tanácsadóként. Olvasatában a nagytakarítás szó szerint is értendő, válogassuk át saját tárgyainkat, értékeljük át őket, zárjunk le velük egy-egy kis történetet, próbáljuk meg kidobni őket.

Segítsük az utánunk maradókat ebben az érzelmileg nehéz dologban, de a szó szerinti rendrakáson túl annál jóval többet is takar. Varrjuk el az elvarratlan szálakat, rendezzük az életünket megkeserítő vitás kérdéseket. A halál előtti időszak óriási javulást is jelenthet mindazokban a kapcsolatokban, melyek a múlt bizonyos sérelmei miatt nem működtek megfelelően. Ezeknek a helyreállítása megnyugvást hoz mindkét fél számára.

Nincs általános recept

A halálra való felkészülésre nincs általános recept, mindenki a saját útját járja be. Ez természetesen rengeteg dolgot foglalhat magába, a fontosabb pénzügyek rendezésétől, végrendelet írásától kezdve egészen az olyan dolgok kipróbálásáig, melyre mindig is vágyott - hálás filmtéma a „bakancslista”, és őrült kalandokba való bonyolódás, erős filmes túlzásokkal. Sajnos a valóságban a gyógyulási remény eleresztésének fázisában a beteg már nincs utazó- és kalandozóképes testi állapotban, de a régi álmok lezárása vagy kipróbálása szintén része lehet a nagytakarításnak.

Segít a megbékélésben, ha eldöntjük a testünkkel való teendőket, hamvasztás vagy temetés, annak részletei, esetleges szervdonációra felajánlás, ki segítsen a teendők intézésben a családból stb. Profánul gyakorlatias, de nélkülözhetetlen döntések. Sokszor látjuk, hogy a vallás és az őszinte hit szerepe mennyire felértékelődik ebben az utolsó életszakaszban.

Akik egész életükben hittek, most egy olyan kapaszkodóval vágnak neki a nagy útnak, ami hiányozhat azok kezéből, akik egész életükben csak a pénzt és a karriert kergették, és most az ágyban fekve kell rájönniük, hogy lélekben egyedül maradtak.

„Aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul.”
(Buddha)

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter