Az életközépi válság egy új élet nyitánya lehet

Ha elmúlt negyven esztendős és még nem érte el a hatvan évet, vélhetően átélte már az életközépi krízis számos lelki változását, ami egy újabb életszakasz kezdete. Elsőként C. G. Jung foglalkozott ezzel a kérdéssel, felismerve azt: jót tesz a továbbfejlődésnek, a megváltozott életeseményünknek, ha tudjuk, milyen mélyebb értelme volt és lehet az életünknek.

Az emberek ekkor nem feltétlenül a külső, és mindenáron elérhető célokat fogalmaznak meg, hanem a jelenük és jövőjük felé vezető út minőségét, biztonságérzetük megteremtését tekintik a legfontosabbnak.

A 40-60 év közötti emberek többsége már a legfontosabb, kitűzött céljaikat elérte, a karrierépítésben is voltak értékes csúcspontok, inkább vágynak a biztonságra, a kiszámíthatóságra, mint a szertelenségre, a bizonytalanság érzés fenntartására. Ezzel is magyarázható, hogy a korábban extrovertált – kifelé forduló – létből, az introvertáltabb – befelé forduló lelki jelenség uralja az „életközépi válság” felé tartó személyt.

A férfiak épp ezekben az éveikben élik meg a kapuzárási pánikot, és keresnek maguknál fiatalabb szeretőt, párt, akiért a megszokottnak tekintett házasságukat is képesek felbontani, eldobni. Változtatni akarnak, kilépni abból a monotonságból, amitől megriadnak a családi élet rutinjában – tudtuk meg dr. Kósa Kata, szakpszichológustól. – Nem véletlen, hogy Jung ezt az időszakot tekinti a leglényegesebbnek, és egyben a legveszélyesebbnek az emberek életében. Negyven esztendős kor felett nő meg leginkább a válások száma, a munkahelyváltás, a pszichológiai, a pszichiátriai kezelések száma, valamint a depresszióra és az öngyilkosságra való hajlam.

Ezt is olvassa el! Öngyilkosság - Hogyan ismerjük fel az előjeleket?

- Ez meglehetősen riasztó képet fest azok számára, akik még nem érték el az életközépi krízis bármelyik szakaszát

- Első hallására talán így is van, hiszen az előtte lévő években történik az első házasságkötés, a családalapítás, a gyermekvállalás, a munkahelyen történő bizonyítás, karrierépítés, sikerek, utazások. Ha pedig valaki bármi okból 40-45 éves korára már túlesett az első váláson, esetleg sajnálatos módon özveggyé vált, és vannak gyermekei, alaposan megfontolja, hogy újabb házasságot kössön. Ezzel ugyanis bevállalja az „én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket” szindrómát. Ha bármelyik fél konfliktuskezelő képessége gyenge vagy kerüli a nyitott, őszinte kommunikációt, míg a másik fél, például a nő, erején felül viseli a vegyes családdal járó kihívásokat, a mellőzöttséget, a terebélyesedő veszekedéseket, ha bármit tesz, akkor sem tud jó lenni a különböző személyiségű gyermekek, majd a férje számára sem, újabb válás következhet. Ez növeli a kisebbségi érzést, a kríziskezelés kiegyensúlyozott képességét, s még zárkózottabbá válik az egyébként is vesztes személyiséggel rendelkező nő, vagy férfi. Ebből a helyzetből újra meg kell találni a kezelhető és minél kevesebb vesztességgel járó kiutat – sorolja a pszichológus, majd hozzáteszi: - Ezekben az élethelyzetekben fordul elő, hogy a nő, vagy a férfi egzisztenciája alaposan megbicsaklik, egykeresős családfenntartókká válnak például az anyák, és ha igazságosan is osztoznak a közösen szertett vagyonon, akkor is nehéz a biztonságot adó életminőséget fenntartani. Mindenki vesztes lehet, eltekintve attól a helyzettől, ha nem kötöttek házassági szerződést, és az a fél, aki mindenét beáldozta az új családi élet építésébe, abból semmit nem kap vissza. Ezt a krízist szinte lehetetlen egyenesbe hozni, vagyis a minden tekintetben vesztes fél, szorongással, depresszióval, idegkimerüléssel is szembenézhet.

- Nézzük a fejlődési lehetőséget az életközépi válságban, ami alapvetően előretekintésre készteti az emberek többségét

- Ez az életszakasz valóban nem csupán hanyatlásokkal járnak, hanem építő jellegű is lehet, abban az esetben, ha az illető személyisége erre nyitott, és képes derűlátóan, új reményekkel, bátran nyitni, miközben nem húz maga köré hatalmas falakat. Tisztában kell lennünk azzal, hogy minden fontosabb életszakaszban választás előtt állunk. Minden újabb választást befolyásolja, hogy életünk korábban miként alakult, és mik azok, amik jó érzéssel, biztonsággal, megnyugvással töltenek el bennünket. Minél idősebb valaki, annál inkább szeretné, hogy a krízisből jól jöjjön ki. Vagyis, amilyen minőségű volt korábban az életünk, azzal megteremtjük az életközépi időszakunk minőségét is. A bizalommal teli, kezdeményező, teljesíteni tudó, stabil identitással rendelkezők, akik az intimitásra képesek, arra igényt tartanak, vélhetően meg is őrzik ezeket az igényeket és képességeket. Sokan épp ekkor találnak önmagukra, így kreativitásukat, korábban elfojtott vágyaikat megélhetik, megvalósíthatják.

- Ezt viszont befolyásolja a személyiség, az örökölt családminták, az egészségi állapot nem várt változása, a váratlan krízishelyzetek

- Igen, aki az egyes fejlődési szakaszból szégyennel, bizalmatlanul, veszteségekkel, kisebbrendűségi érzéssel terhelten, kiábrándultan, az intimitásra képtelenül lép ki, ő izoláltan élnek majd, és számukra az életközépi válság romboló hatású lehet. Nem a stabilság érzésében élnek, hanem örök aggodalomban a jelenük és a jövőjük miatt. Sok esetben ezek valóban hozott, örökölt családminták sok-sok generációra visszamenőleg. Egyik változás sem szükségszerű, és nem feltétlenül kell beleragadni a „szegény én” állapotába. Noha, a létbizonytalanság, és az egészség elvesztése a legerősebb személyiségű embert is próbára teszi. Ezzel is magyarázható, hogy az önismeret iránti igény fontossá válik.

Ez a cikk is érdekelheti Pszichoterápia: a gyógyító szavak

- A szorongó típusú emberek a krízis szakaszában szinte minden rossz életeseményért önmagukat hibáztatják, vagy épp hárítanak, amire környezetük ennek megfelelően reagál. A szorongó embert gyakorta a családja is magára hagyja.

- Sajnos átalakultak azok a szokások, amikor a családtagok összetartanak, segítenek a bajban lévőn, és önzetlenül kivezetik a lelki és egyéb válságból. Akinek gondja, baja van, teherré válik a más életminőségben élő családtagok számára. Ezért nagyon szerencsések azok, akik összetartó, szerető családban élnek. Ők az életközi válságot is könnyebben élik meg, így a lemondás, pesszimizmusra való hajlam is szelídebb formában jelentkezik. Ugyancsak ennek az életszakasznak a jellemzője, a másokhoz való hasonlítgatás, ki tart előrébb, és ahhoz képest, a mi helyzetünk milyennek minősíthető magunk, illetve a külvilág előtt.

- C.G. Jung az élet mélyebb értelmének megtalálásában, a belső fejlődésben látta a megoldást, a válság feloldását

- Ez így van. Tanítása szerint ne a múltbeli traumákat, veszteségeket erősítsük magunkban, hanem nézzünk reménnyel a jelen eseményeire és a jövőt is kiegyensúlyozottnak képzeljük el. Ez azt is jelenti, hogy minél kontrollálhatóbbnak véljük a krízishelyzetet, annál hatékonyabban birkózunk meg vele. Kezünkbe kell venni a sorsunkat, hogy ne sodródjunk, hanem azt érezzük, van rálátásunk a változásra.

- Épp ebben az életszakaszban válnak kis felnőtté vagy különélővé a gyermekek, ami újabb krízist jelenthet

- Ekkor repülnek ki a gyerekek, amit mindenki másként él meg. Átgondolhatjuk, hogy mit értünk el addig, milyen jövőt remélünk a gyermekünknek. Az mindenesetre fontos, hogy a saját krízisünk ellenére megértéssel, elfogadással legyünk a gyermekeink iránt, és ne akarjuk ellenőrzés alatt tartani az életüket. A gyermekünk tulajdonképpen tükröt tart elénk addigi életünkről személyiségének, érettségének megfelelően. Az ő életükben is vannak olyan szakaszok, amikor kontrollálatlanul kritizálják a szülőket, mellőzik őket, és hajlamosak mindent elfelejteni, amivel széppé tették az életüket. Egyet tehetünk. Nem vesszük fel a kesztyűt, nem bonyolódunk játszmákba, vitákba, hanem amikor csak lehet szeretetünkről, és elfogadásukról biztosítjuk őket. Ezzel a saját krízishelyzetünkön is enyhítünk, az övékét pedig megkönnyítjük.

Tovább Menopauza - Lelki változásokra is készülni kell

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Balogh Mária, újságíró
Szakértő: Dr. Kósa Kata, szakpszichológus