A méz mint antibiotikum

A méz mikrobiális fertőzések esetén történő alkalmazása hosszú évszázadokra, az ókorig vezethető vissza. A népi tapasztalatokat több tudományos vizsgálat is alátámasztja.

Kanadai kutatók szerint a közönséges méz eredményesen használható makacs torok-, orr- vagy fülfertőzés ellen, megerősítve az évszázados tapasztalatot. Az Ottawai Egyetemen laboratóriumi edényekben a méz elpusztította azokat a baktériumokat, amelyek az orrmelléküregi gyulladásokat okozzák. Sőt, a méz legtöbb esetben hatásosabbnak bizonyult, mint az antibiotikumok. A laboratóriumi kísérletekben a méz megölte a methicillin antibiotikumra ellenálló Staphylococcus aureus (MRSA) "szuperbaktériumot" is.

Nagyon hatásos volt a méz az olyan baktériumok ellen is, amelyek úgynevezett biofilm, vagyis mikroorganizmusokból álló védőréteg alatt helyezkedtek el. Ilyen biofilmréteg borítja gyakran az orrmelléküregeket, a húgyutakat, a katétereket, a szívbillentyűket, megvédve a baktériumokat az antibiotikumoktól. Ez vezet gyakran az idült gyulladásokhoz. A leghatásosabb antibiotikum, a rifampin kísérletekben a biofilmmintáknak csak 18 százalékát pusztította el, míg a méz 63-91 százalékot.

Több más kutatás megerősítette, hogy a méz hatékonynak bizonyult számos emberi kórokozó, például az Escherichia coli (E. coli), Enterobacter aerogenes, Salmonella typhimurium ellen. Laboratóriumi tanulmányok kimutatták, hogy a méz hatékony a meticillinrezisztens S. aureus (MRSA), β-hemolitikus streptococcusok és vancomycinrezisztens Enterococcusok (VRE) ellen is.

Óvatosságra ad okot ugyanakkor, hogy a kutatások többsége laboratóriumi körülmények között zajlott, és kétséges, hogy ugyanígy érvényesül-e a méz antibiotikus hatása emberekben. A kutatásokat többségét a manuka (L. scoparium) mézen végezték, így az sem igazolt, hogy minden méztípus egyforma hatást fejtene ki.

Milyen összetevőnek köszönhető az antibakteriális hatás?

A méz hidrogén-peroxidot tartalmaz, ami néhány antibakteriális tulajdonságáért felelhet. Emellett magas cukortartalommal rendelkezik, ami segíthet a bizonyos baktériumok szaporodásának megállításában.

Ráadásul a méz alacsony pH-szinttel rendelkezik. Ez arra szolgál, hogy elvonja a nedvességet a baktériumoktól, így a baktériumok elpusztulnak.

Az amszterdami Orvosi Mikrobiológiai Intézet kutatócsoportja kémcsövekben orvosi tisztaságú méz antibakteriális hatását vizsgálták, olyan baktériumokra, melyek rezisztensek a hagyományos antibiotikumokkal szemben. Ennek eredményeképp a kutatók a defenzin-1 vegyületet izolálták, amely a méhek immunrendszerének része, és amely átkerül a mézbe is. A tudósok szerint ez lehet az az összetevő, amelynek a méz antimikrobiális hatása köszönhető.

Eredményes lehet az antibiotikum-rezisztencia elleni harcban is

Az antibiotikumok többsége csak bizonyos baktériumfajokra hatnak, és csak akkor, ha az illető törzsek nem rezisztensek velük szemben. Ezzel ellentétben a sydneyi egyetem kutatói kimutatták, hogy az általuk vizsgált mézfajták minden vizsgált kórokozó ellen hatásosnak bizonyultak, még a multirezisztens baktériumok ellen is.

Ennél is érdekesebb volt az ausztrál kutatás azon megállapítása, hogy a mikrobák nem fejlesztettek ki rezisztenciát a manuka, illetve zselébokor mézfajtákkal szemben, amelyeket teafáról gyűjtögető méhek termelnek. A pontos hatásmechanizmus nem ismert, de felmerült a metilglioxál nevű alkotóelem szerepe, amely a méz más összetevőivel kölcsönhatásba lépve gátolhatja meg, hogy a kórokozók új, rezisztens törzseket alakíthassanak ki.

A méz baktériumellenes összetevőjének azonosítása új irányokat nyit a méz terápiás alkalmazásainak fejlesztéséhez, azonban további kutatások szükségesek az eredmények tudományos igazolásához és a hatásmechanizmus megértéséhez.

WEBBeteg hírösszeállítás - MTI, Medipress, Független Hírügynökség, PubMed, HealthLine