Az időskori alultápláltságra figyelmet kell fordítani

A sovány embereknek általában az anyagcsere lebontó folyamata zajlik gyorsabban, felfokozottan. Ez gyakran alkati kérdés, aminek genetikai háttere nyomon követhető. A soványabb testalkatú emberek többsége nem eszik tudatosan kevesebbet, noha sokan ügyelnek az egészséges étrend megválasztására, gyakran érzik azt, hogy többet esznek, mint kellene, mégsem híznak.

Az alultápláltak szervezete ezzel szemben fontos tápanyagokból szenved hiányt, aminek következtében számos hiánytünet, hiánybetegség alakulhat ki náluk.

Bizonyos betegségek, fertőzések, rosszindulatú daganatok, egyes gyógyszerek, a pajzsmirigy vagy a mellékvese rendellenes működése, a cukorbetegség is okozhatnak gyors fogyást, az anyagcserének a lebontó folyamatok túlsúlya felé való tolódását. Ugyanezt elmondhatjuk a túlsúlyról, aminek hátterében nem feltétlenül a zabolátlan, helytelen étkezési szokás áll. Az időskori soványság és étvágycsökkenés okai lehetnek a fent említett betegségek, vagy más jellegű egészségromlás, továbbá lelki, szociális, anyagi, mentális gondok is közrejátszhatnak. A családnak, a környezetnek mindenkor nagy a felelőssége. Az alultápláltság és a sovány testalkat nem ugyanazt jelent, ami ugyancsak vonatkozik az idős emberekre.

A korukhoz képest jó egészségben, magas életkort megélt emberek esetében a szervezet lassan kezd elfáradni, a végelgyengülésnek is jellemző velejárója a csökkent étvágy, olykor undor bizonyos ételektől, valamint a drasztikusan csökkenő folyadék- és tápanyagfelvétel. A kóros soványság, alultápláltság miatt gyakran lép fel vitamin- és nyomelemhiány, de felborulhat a folyadék-, az ion- és leginkább a káliumháztartás. Ez pedig további elégtelenségeket okozhat a szervezetben, így az immunrendszer súlyos gyengüléséhez vezethet, nem ritka az izomgyengeség, izomrángás és -görcs. A káliumhiány életveszélyes szívritmuszavart is okozhat.

Ez a cikk is érdekelheti Miért nélkülözhetetlen a kálium?

Dr. Takács Rita családorvost kérdeztük az időskori alultápláltság további okairól, tüneteiről és a megelőzés lehetőségeiről.

- Időskorban gyakorta jellemző, hogy csökken az étvágy, romlik a szaglás, az ízlelés, csökken a főzésre való késztetés, s nem ritka, hogy nincs is annyi ereje az idős embernek, hogy főzzön, mosogasson, háztartást vezessen. Ez bizonyára fokozódik, ha magára marad, elveszíti a társát, és a hozzátartozói sem látogatják. A magány, a „nincs értelme az életnek” érzés szerepet játszhat-e abban, hogy a napi étkezésüket is elhanyagolják?

- A megállapítás igaz, nagyon gyakoriak az ilyen esetek. Általában valamilyen testi vagy lelki betegség a kiváltó ok. A hangulatzavar, a demencia, súlyos esetben a depresszió gyakran jelentkezik ilyen tünetekkel. Nincs késztetése vagy ereje az illetőnek, hogy bevásároljon, főzzön. Megelégszik azzal, amit a hűtőben vagy a kamrában talál, de azok az ételek csak minimális mennyiségűek és tápértékűek. Ugyanez vonatkozik a csekély folyadékfogyasztásra is, ami a kiszáradás veszélye miatt kiált figyelemért.

- Mit vesz észre először a családorvos, milyen tünetekre figyel fel az idős ember alultápláltságának jeleként, ami intő és figyelmeztető jel lehet számára is, és a családtagoknak is?

Az idősemberek túlnyomó többsége gyakran fordul meg a háziorvosi rendelőben – feleli dr. Takács Rita, s így folytatja: - Általában tudok a gondjaikról, van információm a veszteségeikről, lelki problémáikat is gyakran megosztják velem. Vannak olyan betegek, akik a táplálkozási problémájukat a beszélgetések során feltárják, de vannak olyan idős emberek is, akik esetében a hiányos táplálkozás következményeivel úgy találkozom, hogy feltűnik a fogyás, a sápadtság és az alultápláltság számos más jele. Ezt sosem szabad figyelmen kívül hagyni, így természetesen érdeklődöm, kérdezgetem a beteget a napi étkezéséről, közérzetéről, tevékenységéről. A leggyakoribb tünet, amire az orvos felfigyel: a már említett fogyás, vérszegénység, gyengeség, erőtlenség, gyakori fertőzések, megbetegedések. Az első kérdés ilyenkor, ami felmerül a családorvosban, hogy az idős ember mennyire táplálkozik rendszeresen, valamint hogy mit és mennyit eszik, hozzájut-e a napi, tápláló főtt ételhez. Változó az, ahogyan erről beszélnek, megnyilvánulnak, ami gyakran az egészségi, mentális állapotuk és a szociális helyzetük függvénye is. A szegénységükről, a nélkülözésről nem szívesen szólnak.

- Jár-e azokhoz az idős emberekhez a háziorvos vagy gondozó, akik valamilyen mértékben még el tudják magukat látni, de az orvosi rendelőbe való eljutás, a várakozás megterhelő lenne számukra? Mi történik ilyenkor a gyógyító és a páciense közt?

- Általában ezek a betegek telefonon jelzik, vagy üzennek, hogy nem tudnak eljönni a rendelőbe, így egyeztetett időpontban meglátogatom és megvizsgálom őket az otthonukban. Olyan is előfordul, hogy a szociális gondozó jelzi nekem a problémát, s ennek hatására megyek a páciensem otthonába. Ha a látogatás során azt tapasztalom, hogy veszélyeztetett helyzet áll fenn, nincsenek meg az alapvető feltételek a létük stabilitásához, akkor természetesen meg kell tenni a szükséges intézkedéseket az érdekükben. Elsősorban a beteg hozzátartozóival, eltartóival, gyermekeivel vesszük fel a kapcsolatot. Ha nincs elérhető rokon, netán a saját gyermeke zárkózik el az édesanyja vagy az édesapja iránti felelősségvállalástól, gondoskodástól, akkor a szociális szolgálattal, az önkormányzati szociális otthonokkal, gyámhatósággal vesszük fel a kapcsolatot. Előfordul, hogy nehézséget okoz a segítségnyújtásban a beteg visszautasító magatartása, ilyenkor az orvos empátiája, közvetlen és türelmes kommunikáció szerencsére sokszor meg tudja győzni a beteget.

- Fontos persze, hogy ha kevés is az ágyszám, befogadóképesség a szociális otthonokban és idősek otthonaiban, ott se hanyagolják el az idős embert, és a táplálkozására, mentális és testi egészségére figyelmet fordítsanak az ápolók és az orvosok. Sok a panasz ezekre a helyekre és a megváltásnak tűnő magán öregek otthonának többségére, ahol egy hónap után rá sem ismernek a családtagok a szeretteikre, mert csontsoványan, alultápláltan, nyugtatókkal teli látják viszont őket.

- Ebben a kérdésben van véleményem, de nem vagyok hivatott kifejteni azt, mert nem az én szakterületem.

-Visszatérve az otthon élő, legyengült, alultáplált idős emberekhez, ha a gyengeség vagy mozgásszervi és más betegség miatt kevesebbet tudnak mozogni az idősek vagy fekvő beteggé válnak, kevesebb lesz az energiafelhasználásuk és a tápanyag iránti igényük is?

- Ha valaki fekvő beteggé válik, az egy speciális helyzet a táplálkozás szempontjából is. A betegségek gyógyulásához kiemelkedően fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék bevitele. Ha a betegnek táplálkozási nehézsége van, nagyon jó minőségű, erre a célra forgalmazott tápszerek kaphatók különféle ízesítésben. A praxisom során sokszor javasoltam ilyen készítményt adni a betegnek, akkor is, ha valamennyit szájon keresztül is étkezik. Vannak speciális tápszerek felfekvéses, fekélyes betegek számára, ami elősegíti a hámosodást, a gyógyulást. Ezeket szakorvos vagy háziorvos írhatja fel receptre. Úgy kell tanácsot adni a betegnek, és a lehetséges alultápláltságon javítani, hogy számára jól érthetően elmagyarázzuk: mit és miért teszünk, miként szolgálja az egészségének javulását a javasolt étrend, tápszer, vitamin, a friss levegőn történő séta. Előfordul az is, amikor infúzión vagy speciális szondán keresztül jut az idős ember szervezetébe a napi tápanyag, táplálék és folyadék.

- Milyen egészségromlást okozhat a mikro- és makrotápanyagok hiánya időskorban, s miként lehet az étvágyon javítani?

- Az alultápláltság vitaminhiányt, vérszegénységet, a daganatos betegségek kialakulásának nagyobb kockázatát és a fertőző betegségek visszatérését okozhatja. Vitaminszedést mindenképpen javaslok, és jók a tapasztalatok a Béres-csepp hatását tekintve is. Egyénenként változik. Ha a beteg tud mozogni, akkor szoktam tanácsolni a gyakori sétát a friss levegőn. Fontos tisztázni, hogy a kórosan alacsony testsúly nem ugyanaz, mint az alultápláltság. A sovány testalkatúak szervezete általában nem szenved hiányt semmilyen táplálékból, míg az alultápláltakra számos hiánytünet, hiánybetegség jellemző.

- Miből és mennyit kell az idős, esetleg fekvő betegnek naponta ennie, és mennyi folyadékot kell inni, melyek a legtáplálóbbak?

- Az egészséges táplálkozásnak tartalmaznia kell a megfelelő mennyiségű fehérjét, szénhidrátot és zsírmennyiséget. Emellett fontos betartani, hogy mindennap egyen zöldséget és gyümölcsöt, olyan formában, amit számára a legkönnyebb fogyasztani, rágni és lenyelni, így a pépesítés is megfelelő. Hatalmas probléma szokott lenni, hogy az idősek nem isznak elég folyadékot. Naponta két litert, nyáron, a tikkasztó hőségben, amikor többet izzadnak, három liter tiszta vizet, teát, szénsavmentes, rostokban gazdag gyümölcslevet kell inniuk, ha nincs orvosi ellenjavallata. A folyadékhiánynak nagyon rémisztő tünetei vannak: zavartság, alacsony vérnyomás, ájulás, vizeletfertőzések. Az alultáplált betegek kezelése az okoktól függ. Mindig az a cél, hogy visszaszoktassuk a szervezetet a rendszeres, kiegyensúlyozott táplálkozáshoz.

Ez a cikk is érdekelheti Kiszáradás - Mik a tünetek? Mi okozhatja?

- Gyakran felmerül az a kérdés, hogy kiket tekintünk napjainkban időseknek? Néhány évtizeddel ezelőtt az, aki a hatvanadik évébe lépett, mindenképpen idős embernek számított. Orvosi szempontból ki számít idősnek, öregnek napjainkban?

- Tapasztalatom szerint az számít idősnek, aki úgy is él, mint az időskorúak. Széles a paletta, nehéz pontos választ adni. A teljesen inaktív hatvan évestől, a sportoló, uszodába járó, túrázó, unokákkal és barátokkal körülvett, utazgató, dolgozó 80 esztendősig bárkit idesorolhatunk. Az emberek gondolkodása, világlátása az, ami meghatározza az életüket, hétköznapjaikat. Nem hagyható figyelmen kívül az egészségi állapotuk sem, ami befolyásol minden más tevékenységet is.

Tovább Időskori táplálkozás

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Balogh Mária, újságíró
Szakértő: Dr. Takács Rita, családorvos