Az öngyógyítás veszélyei

Az internet használata mindennapjaink természetes részévé vált. Hasznossága vitathatatlan: több milliónyi információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy gyors válaszokat kapjunk kérdéseinkre, legyen szó az élet bármely területéről.

Így vagyunk ezzel akkor is, amikor az egészségünkről van szó: kellemetlen testi tüneteink okára rögtön segítségül hívjuk „Dr. Google”-t és öndiagnosztizálásba kezdünk, ami több szempontból sem szerencsés. Egyrészt fölösleges szorongást okoz, mert a keresgélés során hamar eljutunk a legegyszerűbb megbetegedésektől a halálos kimenetelű kórokig; másrészt az olvasott – és a nem mindig hiteles forrásból származó – információk alapján átgondolatlan öngyógyításba fogunk, ami veszélyes is lehet. Szinte elveszünk az információrengetegben: önjelölt gyógyítók, rutinosan fórumozó „gyakorló” betegek, azonnali megoldást kínáló gyógyszerreklámok...

Felelősségteljes öngyógyítás

Az öngyógyítást általában az öngyógyszerezéssel kapcsolatban szokták emlegetni. Az öngyógyítás/öngyógyszerezés a fejlett országokban az egészségügyi rendszer szerves részét képezi és természetes részei az egészségtudatos, önmagával törődő ember életének.

Az öngyógyszerezés sikerességéhez azonban a betegnek számos döntést meg kell hoznia és kellő egészségügyi ismeretekkel kell rendelkeznie: ismernie kell saját szervezetének működését és reakcióit. Tisztában kell lennie azzal, hogy melyek azok az esetek, amikor elegendő egy népi gyógymód vagy a nem receptköteles gyógyszerek használata a panaszok enyhítésére, és mikor kell mindenképpen gyógyszerészi vagy orvosi segítséget kérnie.

Az öngyógyítás előnyei

A kellő ismereteken alapuló öngyógyszerezés számos előnnyel jár. Időtakarékos – hiszen enyhébb megbetegedések esetén nem kell az orvosi rendelőben várakozni, így elkerülhető az esetleges felülfertőződés is. Nem elhanyagolható a gazdasági jelentősége sem, mert egyrészt nem kell a munkahelyről hiányozni, másrészt az államnak is csökkennek a kiadásai azáltal, hogy a beteg vény nélküli – így támogatás nélküli – gyógyszert vesz. Fontos szerepet játszik a megelőzésben, mert növeli a beteg felelősségérzetét a saját egészsége iránt. A nem receptköteles gyógyszerek elérése lehetővé teszi enyhébb megbetegedések esetén a gyorsabb gyógyulást, illetve némelyikük az immunrendszer erősítését.

Öngyógyításra alkalmas termékek

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányelvei szerint az öngyógyításra alkalmas gyógyszereknek hatékonyan és gyorsan csökkentenie kell az orvosi vizsgálatot nem igénylő panaszokat, javítania kell a vidéki vagy távoli területeken élők egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését, és enyhítenie kell az orvosokra és egészségügyi dolgozókra nehezedő nyomást, amit a kisebb panaszokkal is szakemberhez fordulók jelenthetnek. A leggyakrabban előforduló általános egészségügyi problémák alapján az öngyógyítás lehetséges területei: a fájdalomcsillapításra, a görcsoldásra, az ízületi bántalmak és reumás panaszok enyhítésére szolgáló, a megfázást és a légúti problémákat megoldó, a gyomor-bélrendszeri panaszokra használt készítmények; illetve a különböző erősítők, vitaminok, nyomelemek.

Az öngyógyítás folyamata

Az öngyógyítás megkezdésének feltétele a megfelelő – a tünetek alapján releváns – öndiagnózis felállítása. A következő lépés a megfelelő terápia és az alkalmazható gyógymódok – és vény nélkül kapható gyógyszerek – megtalálása. Egyszerű a helyzet, ha már korábban is voltak a betegnek hasonló panaszai és az akkori sikeres terápiát vetheti be gyógyulása érdekében. Ellenkező esetben választ kell kapni arra a kérdésre, hogy a kiválasztott gyógymódnak – vagy gyógyszernek – nincs-e ellenjavallata a beteg számára? Nem allergiás-e rá, nem szed-e hasonló hatóanyag-tartalmú gyógyszert (ilyenkor ugyanis fennáll a túladagolás veszélye), nem léphetnek-e fel kedvezőtlen gyógyszerkölcsönhatások?

Fontos tisztában lenni azzal is, hogy az adott gyógyszert étkezés előtt, alatt vagy után kell-e bevenni (hiszen a táplálkozás nagymértékben befolyásolja a hatóanyagok felszívódását), milyen élelmiszerek fogyasztását kell kerülni? Milyen adagban és meddig szedhető a választott gyógyszer? Más szedett gyógyszerekkel nem alakul-e ki káros kölcsönhatás vagy egymás hatását nem csökkentik-e? Kik azok, akik speciális helyzetüknél fogva nem szedhetik – például az állapotos nők vagy a szoptató anyukák? Célszerű mindig alaposan elolvasni a betegtájékoztatót vagy bizonytalanság esetén megkérdezni a gyógyszerészt.

Semmiképpen nem szedhető másnak felírt vényköteles gyógyszer, és a korábban felírt, de megmaradt antibiotikumokat sem érdemes önkényesen bevenni, mert ezzel csak az antibiotikumrezisztencia kialakulását segítjük elő. Nem véletlen, hogy bizonyos gyógyszereket kizárólag csak orvos rendelhet: ő az, aki a pontos diagnózis felállítása után mérlegeli a gyógyszer szedésével kapcsolatos várható haszon és a becsült kockázat arányát – és szakszerűen meghatározza a legkisebb hatásos adagot – mérsékelve ezzel a mellékhatások és veszélyek lehetőségét.

Az öngyógyítás veszélyei

A nem megfelelő gyógyszerhasználatnak számos veszélye van. A tévesen felállított öndiagnózis miatt a gyógyulás elmarad, sőt a betegség súlyosbodhat. Gyakoribbá válhat a súlyos mellékhatások megjelenése – például súlyos vesekárosodást okozhatnak az antibiotikumok, fájdalomcsillapító gyógyszerek, májkárosodást a paracetamol. Megnő a gyógyszerkölcsönhatások kialakulásának esélye, illetve az azonos hatóanyagú, de különböző névvel ellátott gyógyszerek együttes szedése miatt túladagolás léphet fel. Kellő odafigyelés és szaktudás nélkül megnő az allergiás reakciók száma is.

Gyógynövények szerepe az öngyógyításban

A gyógynövények legtöbbje – megfelelően alkalmazva – nem rendelkezik toxikus hatással, és a belőlük előállított készítmények kiválóan alkalmasak lehetnek a betegségek megelőzésére, a kezdeti panaszok enyhítésére, illetve a gyógyszeres terápia kiegészítésére. Mindenki tudja, hogy a kamillavirágzatnak immunerősítő és gyulladáscsökkentő hatása van, hogy a kakukkfű mérsékli a köhögést, a fájó torkot gyógyítja a lándzsásútifű-levél, vagy lázcsillapításra használható a fehér üröm virágos hajtása vagy a nyírfalevél. Viszont senki sem gondolja, hogy az egyre népszerűbb gyógynövénykészítményeknek és -kivonatoknak is lehetnek mellékhatásaik.

A gyógynövénykivonatok attól, hogy természetes eredetűek, még nem biztos, hogy ártalmatlanok: arra érzékenyeknél vagy túladagolva felléphetnek kellemetlen tünetek. Hasmenés, hányinger, hányás, súlyosabb esetekben viszont máj- vagy veseelégtelenség is kialakulhat.

Nagy problémát okozhatnak az internetről rendelt ismeretlen eredetű, sokszor hamisított szerek – amelyekről egyrészt nem lehet tudni, milyen összetevőkből állnak, másrészt nehézfémekkel is szennyeződhettek.

Sokan a rendszeresen szedett gyógyszereik mellett önkényesen – a szakember megkérdezése nélkül – alkalmaznak gyógynövényes készítményeket, nem is sejtve, milyen veszélynek teszik ki magukat ezzel. Ugyanis a gyógyszer és a gyógynövényes kivonat hatóanyagai kölcsönhatásba léphetnek egymással – nem kívánatos mellékhatásokat vagy akár életveszélyt is okozva.

Például az orbáncfűkivonat alkalmazása nem javasolt szívgyógyszereket, véralvadásgátlót vagy fogamzásgátlót szedőknek, mivel jelentősen csökkenti azok hatékonyságát. A memóriazavarokra hatásos ginkgofa leveleiből készült kivonat és a fokhagyma is hatással van a véralvadásra, ezért aki műtétre vár, annak a műtét előtt hetekkel abba kell hagynia a szedésüket. A paprika csípősségét okozó kapszaicin ugyan csökkenti a reumatikus fájdalmakat, de helyi vérbőséget okozó hatása miatt még fűszerezésre sem alkalmas gyomor- és bélrendszeri betegségekben szenvedők esetén. A kamilla kis mennyiségben külsőleg vagy belsőleg alkalmazva gyulladáscsökkentő – túladagolva viszont gyulladást okozhat. A citrusfélékből készült levek (pl. főleg grépfrút) gátolhatják egyes vékonybél- és a májenzimek aktivitását, növelve az antibiotikumok és a Ca-csatorna-blokkolók plazmaszintjét.

A varázsszereknek gondolt gombakészítmények kifejezetten károsak lehetnek, nem vizsgálták őket beteg embereken, akár kárt is okozhatnak.

Az öngyógyítás szabályai

Fontos, hogy pontosan ismerjük meg az alkalmazni kívánt szerek hatóanyag-tartalmát, azok hatásmechanizmusát, adagolásuk módját, legyünk tisztában az esetleges mellékhatásokkal. A nem receptköteles gyógyszereknél is mindig alaposan át kell olvasni a mellékelt betegtájékoztatót és betartani az alkalmazásra és adagolásra vonatkozó utasításokat. Komoly és/vagy szokatlan mellékhatás vagy allergiára utaló jelek esetén abba kell hagyni a szedését, és orvoshoz kell fordulni.

Ugyanez a teendőnk akkor is, ha a tünetek (amire a gyógyszert elkezdtük szedni) 3-7 nap alatt nem enyhülnek, súlyosbodnak vagy visszatérnek. Súlyos fájdalmak esetén is azonnal orvoshoz kell menni, nem szabad fájdalomcsillapítóval elnyomni mindaddig, amíg ki nem derül, hogy mi okozza. A speciális filmbevonattal bevont tablettákat vagy a kapszulákat egészben kell bevenni – mert a hatóanyag nem érintkezhet a gyomornedvvel. Ne vásároljunk ismeretlen eredetű, csodaszerként feltüntetett készítményeket, és alaposan tájékozódjunk arról is, hogy a megszokott gyógyszereinkkel együtt milyen gyógynövényeket alkalmazhatunk.

Ha bizonytalanok vagyunk akár a betegségünkkel, akár annak terápiájával kapcsolatban, ne kockáztassunk, hanem mindenképpen keressük fel az orvosainkat.

Tovább

• Cyberchondria: az internetes öndiagnosztizálás veszélyei
• Az önkényes gyógyszerelhagyás veszélyei
• Az internetes gyógyszervásárlás szabályai

Forrás: WEBBeteg
Faar Ida, újságíró
Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus
Felhasznált irodalom:

• Az öngyógyítást befolyásoló tényezők vizsgálata - elemzések, perspektívák, Fábián László (semmelweis.hu)

• Az alternatív medicina tudományos orvosláshoz való viszonyának társadalmi-lélektani, egészségszociológiai hátterének elemzése és az egészségügyi ellátásban betöltött szerepének komplex empirikus vizsgálata, Dr. Budai László (pea.lib.pte.hu)

• Az internetes gyógyszerforgalmazás megítélése a betegek körében, helyzete hazánkban és az Európai Unióban - Úton egy új gyógyszer-forgalmazási csatorna felé?, Fittler András, Vida Róbert, Bella Richárd, Czomba Gábor, Boda Kamilla, Jáhn Eszter, Káplár Mátyás (mgyt.hu)

• Kéretlen e-mailek az orvos postafiókjában: ezek veszélyei az egészségnevelésre, a betegtájékoztatásra és a tudományos munkára, Dr. Felkai Péter, Dr. Lengyel Ingrid (Akadémiai Kiadó)