Hiperfoszfatémia - Mi okozhatja a vér foszfátszintjének megemelkedését?

A hiperfoszfatémia (hyperphosphataemia) a vér megemelkedett foszfátszintjét jelenti. Normál esetben a vérplazma foszfátkoncentrációja 0.9-1.4 mmol/l között van. Amennyiben az érték a normál tartomány felső határa fölé esik, akkor beszélhetünk hiperfoszfatémiáról.

A foszfát élettani szerepe a szervezetben

A foszfát fontos szerepet játszik a sejtek anyagcseréjében és életjelenségeinek szabályozásában; a csontok növekedésében és anyagcseréjében, az izmok és idegek megfelelő működésében, valamint pufferként a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartásában.

A foszfátszint szabályozása

A foszfátkoncentráció függ a bevitt mennyiségtől, a belekből történő felszívódástól és a vizelettel való kiválasztástól.

A foszfátszint szoros összefüggést mutat a vér kalciumszintjével, együtt rosszul oldódó sókat képeznek a szervezetben. Hormonális szabályozás hatással van mind a kalcium-, mind a foszfátszintre.

• A mellékpajzsmirigy parathormonja emeli a vér kalciumszintjét (csontokból való felszabadítással, vesén keresztül történő fokozott visszaszívással és aktív D-vitamin-képződés elősegítésével) és csökkenti a vér foszfátszintjét (gátolja a vesén keresztül történő visszaszívást, így több foszfát ürül a vizelettel).
• A pajzsmirigy kalcitonin nevű hormonja csökkenti a vér kalciumszintjét (fokozza a csontba történő beépülést, és gátolja a vesén keresztül történő visszaszívást) és csökkenti a vér foszfátszintjét (gátolja a vesén keresztül történő visszaszívást).
• Mindezek mellett a D-vitaminnak is fontos szerepe van a szabályozásban, fokozza a kalcium és a foszfát belekből történő felszívódását.

Egészséges körülmények között a hormonális hatások és a vesék kiválasztó mechanizmusa olyan hatékonyan működik, hogy még megemelkedett foszfátbevitel és -felszívódás mellett is hatékonyan fenn tudják tartani a vér normál foszfátkoncentrációját.

Hiperfoszfatémia okai

A magas foszfátszint leggyakrabban veseelégtelenség következtében alakul ki, de egyéb ritkább kórtényezők is szerepet játszhatnak, illetve a különböző okok kombinálódhatnak, súlyosbítva a kialakuló zavart.

• Csökkent foszfátürítés: akut vagy krónikus veseelégtelenség.
• Hormonális betegségek: mellékpajzsmirigy-alulműködés (alacsonyabb parathormonszint), fokozott növekedésihormon-szint (akromegália), súlyos cukorbetegség.
• Fokozott felszívódás: túlzott mértékű foszfátbevitel, D-vitamin-túladagolás.
• Gyógyszerhatás: bizonyos hashajtók, biszfoszfonát-kezelés stb.
• Szervezeten belüli fokozott foszfátfelszabadulás: rosszindulatú daganatos betegségben a tumorsejtek szétesése (tumorlysis szindróma), izomsérülés, izomszétesés (rhabdomyolysis), a szervezet különböző okból létrejövő elsavasodása (diabéteszes ketoacidózis, laktátacidózis stb.), malignus hyperthermia.

Hiperfoszfatémia tünetei

A számottevően megnövekedett foszfátkoncentráció a vér kalciumkoncentrációjának csökkenéséhez is vezet (kalcium-foszfát sók képződnek). Az így kialakuló társuló alacsony kalciumszint (hypocalcaemia) súlyosbíthatja a klinikai képet, illetve további társtüneteket eredményezhet.

Önmagában a hiperfoszfatémia gyakran tünetmentes, illetve nem specifikus tüneteket eredményez. Ismert krónikus veseelégtelenség esetén gondolni kell rá és rendszeresen ellenőrizni kell a vér foszfátszintjét is.

Tünetek lehetnek:

• émelygés, hányinger, hányás,
• hasmenés, hasi fájdalom,
• szédülés,
• izomgörcsök, zsibbadás,
• bőrviszketés,
• szívritmuszavarok,
• tudatzavar,
• csontok összetételének változása (veseeredet esetén: renális oszteodisztrófia), csontritkulás, csontfájdalom, gyakoribb csonttörések,
• nem kívánt helyen történő lerakódás, meszesedés (kalcifikáció), mely súlyos kardiovaszkuláris és neurológiai szövődményeket eredményezhet (pl. iszkémiás szívbetegség, stroke),
• hormonális változások: visszacsatolási kör révén mellékpajzsmirigy-túlműködés (szekunder hyperparathyreosis).

Hiperfoszfatémia kezelése

Akut hiperfosztatémia kezelése

Kielégítő vesefunkció és megfelelő vizeletürítés mellett ritka a hiperfoszfatémia kialakulása. Amennyiben mégis létrejön, nagyobb mennyiségű sóoldat infúziója elősegíti a foszfátürítést, ami sokszor önmagában megoldja az akut módon kialakult állapotot, és a hiperfoszfatémia hamar rendeződik.

Súlyosan beszűkült veseműködés esetén – mely gyakran okozója is a hiperfoszfatémiának – a nagy mennyiségű infúzió adása nem javasolt. Súlyos tünetek kialakulása esetén művesekezelés (dialízis) szükséges.

Krónikus hiperfosztatémia kezelése

Alapvetően a hosszú távú kezelést megszabja, hogy milyen alapállapot, betegség váltotta ki a hiperfoszfatémiát (leggyakrabban krónikus veseelégtelenség).

A krónikus – rendszerint veseelégtelenséghez társuló – hiperfoszatémia kezelésnek három alappillére van:

• megfelelő diéta a napi foszfátbevitel megszorításával (800-1100 mg),
• foszfátkötő gyógyszerek használatával a foszfátfelszívódás csökkentése,
• kiválasztás művesekezeléssel (dialízissel).

Endokrinológiai kiváltó ok esetén a hormonális státus rendezése a fő cél, mely általában a foszfátszint korrekcióját is jelenti. Mellékpajzsmirigy-alulműködés esetén hormonpótlás, elcsúszott szénhidrát-anyagcsere esetén megfelelő antidiabetikus kezelés, inzulinbeállítás segít.

A kiváltó októl függetlenül az érintett betegeknek rendkívül fontos a rendszeres gondozás (nefrológus/endokrinológus, háziorvos, dietetikus szoros együttműködésével) a betegség progressziójának követésére és a súlyosabb szövődmények megelőzésére.

Ezek a cikkek is érdekelhetik

• Vesebetegség - Figyeljünk az élelmiszerek foszfáttartalmára!
• A mellékpajzsmirigy gyakoribb betegségei és tüneteik

WEBBeteg.hu
Orvos szerzőnk: Dr. Tóth Sára Rebeka, belgyógyász