Szerves és szervetlen sók az étrend-kiegészítőkben, gyógyszerekben

Napjainkban egyre gyakrabban találkozhatunk olyan reklámokkal, hirdetésekkel, amelyek legfontosabb szempontként azt emelik ki egy készítményről, hogy valamilyen hatóanyagot szerves formában tartalmaz. De mit is jelent, és mennyire fontos ez?

A legtöbb készítményben a hatóanyag valamilyen szerves vagy szervetlen eredetű só formájában van jelen. A magnézium például ismert lehet magnézium-citrát, -laktát, -oxid, -orotát, -glicinát stb. formákban is.

Téves azt feltétlezni, hogy a különbség abban rejlik, hogy az egyik természetes, a másik pedig szintetikus volna. A szervezetünk nem csak szerves anyagokat tartalmaz. A szervetlen vegyületek általában ásványi eredetűek, és számos olyan van köztük, amely alapvető fontosságú a szervezet létfenntartó folyamataihoz, tehát természetesnek tekinthető.

Az előállításuk mindkét csoport esetében meghatározott szabályok és körülmények között történik. Ma már a természetes eredetű anyagok egy részét is képesek vagyunk mesterségesen előállítani, ez azonban a termék tulajdonságain nem változtat.

A különbség mindössze a kémiai szerkezetben rejlik: míg a szerves vegyületek alapvetően biológiai eredetűek és főként szén-szén és szén-hidrogén kötéseket tartalmaznak, addig a szervetlen vegyületek általában ásványi eredetűek (pl. a szulfát, foszfát, hidroklorid stb.).

Melyiket válasszuk?

A szerves és szervetlen sók kémiai szerkezetbeli különbsége elegendő ahhoz, hogy fejtörést okozzon a gyógyszergyártók számára a megfelelő sóforma kiválasztása során, vagy elgondolkodtassa a fogyasztót, hogy számos hasonlónak tűnő készítmény közül mit is válasszon.

Gyártás során a megfelelő sóforma kiválasztásában mind a hatóanyag, mind a só fizikai és kémiai tulajdonságai meghatározóak. A hatóanyag tulajdonságai erősen hatással vannak arra, hogy milyen só köthető egyáltalán hozzá, míg a só (legyen az szerves vagy szervetlen) fizikai és kémiai tulajdonságai befolyásolhatják pl. a készítmény stabilitását, toxicitását, az alkalmazandó előállítási folyamatokat vagy a felszívódást, és ezáltal a hatás kialakulásának idejét, hosszát, erősségét.

A sóforma hatása az alkalmazásra

A felszívódásbeli különbségek a beteg által alkalmazott dózist is befolyásolhatják: ez az oka annak, hogy azonos hatóanyagú készítmények adagolása eltérhet (pl. az egyik magnéziumtartalmú készítményből napi hatot kell szedni, a másikból elég egy is). Hiszen, ha a hatóanyag jobb felszívódású só formájában van jelen a készítményben, kevesebb is elegendő lehet belőle a kívánt hatás eléréséhez. Ugyanakkor egyes sóformák gyorsabban ürülnek a szervezetből, így gyakoribb adagolásra lehet szükség, míg mások lassabban távoznak, így tartósabb hatás érhető el velük.

Mindemellett az adott készítmény gyógyszerformája is erősen függ attól, hogy az adott hatóanyag milyen só formájában van jelen a készítményben, hiszen egyes sók - például jó vízoldékonyságuk miatt - könnyen használhatóak folyékony gyógyszerformákban, míg más sóformák jobb felszívódást mutatnak bőrön keresztül, így kiváló választást nyújthatnak tapaszok vagy kenőcsök előállításához. Ez teszi lehetővé, hogy ugyanaz a hatóanyag több gyógyszerformában is elérhető.

Mindezek alapján egy adott hatóanyag különböző sóformái különböző hatással is bírhatnak, amelyet az adott sók eltérő fizikai és kémiai hatása határoz meg.

Összességében tehát úgy gondolom, nem csupán az számít a gyógyhatással bíró készítmények választásakor, hogy valami szerves vagy szervetlen sót tartalmaz-e, hiszen ez eléggé leegyszerűsíti a kérdést, hanem érdemes részletesebben tájékozódni az alkalmazni kívánt készítményről a legjobb hatás elérésének érdekében.

Tovább Ön betartja? A gyógyszerszedés szabályai

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Mélypatakiné Dr. Áfra Júlia, szakgyógyszerész
Felhasznált irodalom: Salts of Therapeutic Agents: Chemical, Physicochemical, and Biological Considerations