Így öregszünk - Orvosszemmel az öregedésről

Akkor tartod fiatalon és óvod az agyad épségét, ha használod! Dr. Nagy Zoltán professzor emeritus „Öregedés - öregedő szív, agy, szervek, gerontológia, geriátria” címen tartott előadást a Semmelweis Egyetem Szenior Akadémia programja keretében.

Az idősödők csoportjába a 60-74 évesek tartoznak, a 75-89 közöttiek már idősek. Agg az, aki megélt 90-99 évet, a 100 feletti egyén pedig, bibliai megnevezéssel, matuzsálem – ezek a WHO életkorszak-határai.

„Az öreg, elaggott személy (latinul senectus) gyógyíthatatlanul beteg is” – idézte az időszámítás előtt 4-ben született római államférfi, filozófus és drámaíró Lucius Annaeus Seneca véleményét a professzor, amit ő nem oszt. Vitatja, hogy ez az életszakasz ne volna más, mint olyan kór, amire nincs gyógymód. Ez az élet velejárója. Minden élő egyetemleges tulajdonsága az öregedés. Ennek folyamata állandó, folytonos (permanens), fokozatosan növekvő mértékű, azaz ’előrehaladó’ (progresszív) változás – orvosi értelemben akár súlyosbodó – elgyengülés, ami szükségszerűen visszafordíthatatlan (irreverzibilis).

A tudományos tapasztalat alapján bizton állítható, hogy az öregség egyes kórok kialakulását elősegíti, sietteti. Az egyik betegség után, akár láncolatban jön a többi. Ha megjelenik az inzulinrezisztencia, sőt, ha fokozódik, 2-es típusú cukorbetegség alakul ki, aminek lefolyását az immunválasz gyengülése is befolyásolja, ilyenkor pedig könnyebben lép fel tüdőgyulladás. De mindez fordítva is igaz: krónikus betegségek fennállása gyorsítja az öregedés folyamatát. Az egyén idősödve is (elviekben mindenképpen) igyekszik megőrizni testi-lelki homeosztázisát, azaz belső környezetének dinamikus állandóságát, illetve megtartani a külső környezetével való egyensúlyt is.

Az idősek gondozásának nehézségei

A betegségek az idős személyeknél, a korábbi életszakaszokban mutatott tünetektől erősen eltérő formában jelennek meg. Ezért ebben az életkorban nehéz diagnózist állítani, így a kezelés a vártnál sokszor csak lassabban hoz eredményt (ha egyáltalán). Szociális támogatásra is gyakran szükség van. Éppen ezért az időskor kutatására külön tudományágak szakosodtak. A gerontológia az idős korra fókuszáló tudomány, a geriátria pedig az idős betegek fizikai, mentális, funkcionális és szociális állapotával foglalkozik.

A geriátria jóval több (és más), mint az egyes szervekhez kötött orvoslás. Sok-szakági (multidiszciplináris) munkacsoport tud csak kiegészítő ellátást nyújtani, aminek fő célja, hogy a lehetőségekhez mérten optimális szintre hozzák az idős egyén funkcionális állapotát, javítva életminőségét és „autonómiáját”. Azaz, hogy még képes legyen önálló életvitelre.

A geriátriai szindróma fogalmát érdemes itt kifejteni: a tünetek adott csoportja, amelyek gyakran együtt jelennek meg és így, közösen jelzik/jellemzik a szóban forgó betegség, rendellenesség fennállását. Az időskori elesettségnek, az öregeknek az állapotát gyakran jellemző szindrómát az egyszerűség kedvéért egy„i” betű alá csoportosítva szokás felsorolni:

• immobilitás (mozdulatlanság, mozgásképtelenség),
• instabilitás (egyensúlyvesztésre való hajlam, elesés),
• inkontinencia (vizelet, és/vagy széklet visszatartási zavar),
• az intellektus zavara (nehezített szövegértés, gondolkodás),
• inaníció (a táplálék tartós hiánya vagy földolgozásának zavarai által előidézett erős lesoványodás, kiéhezettség, éhségtől való kimerültség, legyöngülés),
• iatrogénia (orvosi ártalom, esetleg a sokféle gyógyszer, beavatkozás kóros, együtthatva ártó következménye),
• insomnia (álmatlanság, alvászavarok).

„65 éves életkorunk táján bizony öregszünk, érdemes eldönteni, hogyan tovább – és nem csak orvosi, biológiai szempontból. Ebben a korban célszerű önvizsgálatot tartani, igaz, az élet mindegyik szakaszában keresni kell az élet értelmét. Újra kell gondolni a kapcsolato(ka)t önmagunkkal, a családdal, a közvetlen kis közösséggel, a társadalommal, és a környezetünkkel, a természettel. Spirituálisan el kell fogadni a helyzetet” – véli dr. Nagy Zoltán.

Az 1923-ból származó Móricz Zsigmond idézettel: „Senkit sem csodálok jobban, mint aki öreg korában az ifjakat megérti” – vezet vissza a kiindulópontunkra, utalva a Semmelweis Egyetem idősoktatásának céljára. Az előadásokat azért szervezték meg, hogy napjaink változó világában is követhessük a fejlődést, hogy megértsük a fiatalokat; a sorozat neve nem véletlenül Szenior Akadémia.

Az élet hossza ma

Napjainkban (2019-es statisztikák szerint) a nők csaknem 80 (79,33) évet, a férfiak alig 73 (72,86) évet élnek Magyarországon – hogy ez sok, vagy kevés? Ki tudja, de tény, a korábbi korokhoz képest mára, a tudományos-technikai forradalom, a társadalmi-gazdasági fejlődés kölcsönhatásaként kialakult körülmények nyomán az életben maradás esélyei sokat javultak. Így a születéskor várható élettartam a 21. században, a korábbi korokhoz képest, a duplájára nőtt. Persze egyes kontinensek, országok, sőt egyes országokon belül ma is nagyok a különbségek az élet hosszában (is). Ezzel együtt is, a világ népességének születéskor várható élettartama 67 év, mintegy kétszerese a 100 évvel ezelőtti értéknek! Az idősen leélt életévek száma világszerte növekszik.

Hazánkban a demográfiai helyzet folyamatosan romlik, a 21. században egyre inkább látszik, milyen gyorsan korosodik a lakosság. Nagyra duzzadt a 60-65 évesek korcsoportja – lélekszáma megelőzi a gyerekekét és fiatal felnőttekét. Ennek nyomán 2050-ben olyan paralelogramma alakú lesz a korfa, vizionálják a szakemberek, amelyen felül csak egy keskeny háromszög áll egy igen hosszú átlójú egyenlőszárú háromszög csúcsán.

Az öregedés jellemzői

A globális adatok után a professzor emeritus eljutott az előadásban tárgyalni kívánt részletekig. Romlanak az érzékszervek – gyengül a hallás, még jobban a látás. Sokaknak lesz szürkehályog a szemén, sokaknál elmerevedik a szemlencse. Csökken az ízérzékelés. Az öregek nagy részét gyulladásos ízületi elváltozások (spondilózis, artrózis) gyötrik. Kiesnek a fogak, kihull a haj. Fokozódik az inzulinrezisztencia, emelkedik a vércukorszint. Ami a testsúlyt illeti – egyeseknél csökkenés, másnál éppen jelentős növekedés indul be. Változik az izom-zsír arány, az utóbbi növekszik, az előbbi – így az izomerő is – csökken. Jóval kisebb lesz az alvásigény.

Öregszik a kötőszövet, a bőr víztartalma apad, átépül a kollagén, elvékonyodik a porcszövet. Az idegrendszerben csökkennek a reflexek, romlik a memória. Az érzelmi rezonabilitás, vagyis a mentális/verbális ingerekre való reagálás ésszerűsége szélsőséges lesz. Ezért van az, hogy egy idős szinte bármin képes sírni, vagy éppenséggel nevetni. Az érdeklődés tompul, kihuny, egyre kisebb az igény az új ismeretek szerzésére, ennek nyomán az öregek nagy része jellemzően „a múltban él”.

Az érrendszer és a szív változásai öregkorban

Ami a keringés öregedését illeti – átépülnek az erek, az érfalak rugalmassága és a szív ejekciós frakciója csökken. Az egészséges szívben az ejekciós frakció körülbelül 60%. Ez azt jelenti, hogy minden egyes szívütés során a kamrába bejutó vér ekkora mennyisége pumpálódik az erekbe. Szisztolés szívelégtelenség esetén az ejekciós frakció 40% alá esik. Ez a mutató normális lehet, ha a háttérben diasztolés szívelégtelenség (merev szív) áll.

Idős korban gyengébb a vérnyomásszabályozó reflex. Az aortában, a nyaki ütőérben (az erek falában) van az a receptor, amely az agyi vérellátás szabályozását végzi. Ennek esetlegesen gyenge, nem kellően működő szabályozása esetén fordul elő időseknél, hogy például fekvő helyzetből kelve (például éjjel, mert megtelt a hólyagjuk), vagy ülésből hirtelen felállva megszédülnek, akár össze is esnek. Ezért ajánlják bizonyos életkor fölött a nagyon lassú, óvatos mozgást, a megfontolt testhelyzet-, pozícióváltoztatást.

Ugyanígy romlik a „szélkazán” funkció is – a pulzushullám sebessége nő, a szívben a visszaverődött gyorshullám terheli a balkamrát. A szisztolés vérnyomás nő, emiatt alakul ki az időskori hipertónia. Csökken az értágító hatás, ezzel szemben az érszűkítő hatás fokozódik. Romlik a mikrokeringés, a koszorúserek pulzustérfogata csökken, a pumpafunkció romlik. A balkamra fala vastagszik, kiszélesedik, ennek nyomán romlik funkciója. További negatív folyamat a vénülés során az is, hogy meszesednek az aorta billentyűk. Gyakori a szívritmuszavar.

Környezeti károsodások és a gének működés

Az öregség biológiai hátteréhez tartozik az állandó (sugárzás, kemikáliák okozta) környezeti károsodás is. Említettek hatása felgyűlik, összegződik. Ismert a genetikusan programozott mechanizmusok szerepe: a kromoszómák telomér régiójának rövidülése. Ezután még sok fontos orvos-biológiai jelenségre utaló fogalmat sorol a professzor (metiláció, acetiláció, a nem enzimatikus glükolizáció, a mitochondriális diszfunkció szerepéről), de a laikusok számára jóval ismertebb a szabad gyökök felhalmozódása. Ugyanis a szabad gyökök negatív szerepe, a sejtbiológiai változások előidézésében ma már sokat emlegetett tudományosan igazolt tétel. Az is pontosan érthető, mekkora gond, ha az oxigén 1-5%-a elvész a légzési láncból.

Idős korban túlsúlyba kerül a sejtek ’öngyilkos’ genetikai programja (az apoptózis). Vannak ugyan antiapopoptikus fehérjék is, de az említett programozott sejthalál alapjelenségnek számítanak az öregedésben. (A lehulló falevél is apopoptikus, hoz fel ismét költőien egy természeti párhuzamot a professzor.) A kötőszövetekben évente 4 millió sejtben zajlik le a programozott sejthalál. Érdemes pontosan megérteni, hogy az apoptózis (a kialakuló szabályozott sejthalál) oka és célja, a lényegét tekintve az, hogy a fiziológiásan feleslegessé vált sejteket eltávolítsa a szervezetből. A további sejtműködést súlyosan károsító genetikai és strukturális hibát szenvedett sejteknek el kell pusztulniuk, nehogy a hiba az utódsejtekben is megjelenjen.

A mozgáskoordináció változása öregkorban

Károsodik a finommozgások végzésének képessége, az izomállomány leépül. A járás óvatos lesz, ennek része, hogy görnyedten jár az idős. Rövid lépésekkel, széles alapon. Kisebb lesz lábemelése, ezért botlik meg oly gyakran, szinte bármin és mindenen. Mindeközben járás közben nagyobb a súlyponti kilengés (ezért imbolyognak oly sokan). Az idős ember mozgásképességének romlása az izomerő/izomtömeg beszűkülése (orvosi szóval a szarkopénia/sarcopenia) miatt következik be. E kóros állapotnak a léte - a csontritkuláshoz hasonlóan - az időskorúak tömeges érintettsége miatt, ma már közegészségügyi probléma.

Bár a szarkopénia bizonyos betegségek, vagy a nem megfelelő táplálkozás nyomán akár fiatalnál is kialakulhat, a legtöbb embernek valódi problémát csak öregkorában okoz. Ekkor viszont az izmok sorvadása felgyorsul, ami a fizikai erőnlét rohamos romlásához vezethet. Egészséges ember izomzata, csontozata 25-30 éves korában a legerősebb, ezt követően megindul a hanyatlás. Aminek mértéke, gyorsasága több tényező függvénye. 40 éves kor fölött a természetes izomvesztés átlagos mértéke évi 0,5-1%, 60 éves kortól ez 2%-ra emelkedik. 70 éves korra elérheti az évi 3%-ot is. Egy 70 körüli egyén izomtömege a korábbinak mintegy 65%-a, 85 évesen már csak 45%-a. A vázizomzat ilyen mértékű hanyatlása nagyban csökkenti a teljesítőképességet, fokozza az előforduló betegségek kockázatát és szövődményeit, rontja a gyógyulás esélyeit.

Idegrendszerünk és agyunk öregedése

Ami az idegrendszert illeti: az agy átlagsúlya 15%-kal csökken, romlik az agyi véráramlás. A perifériás idegrostok száma csökken, romlik a beszéd dekódolása. (Ezért van az, hogy a nagyszülők annyiszor kérdeznek vissza unokájuknál, hogy mit is mondott, hogy kell érteni az elhangzottakat.) A szókincs kisebb lesz, a folyamatos beszéd képessége (szófluencia) változása szintén negatív irányú. A tanulás nehezített, csökken a problémamegoldó képesség, hiszen ez is agyi véráramlás függő. Bekövetkezik az enyhe szellemi hanyatlás, a szubjektív emlékezési zavar.

Összességében tehát az idősek szervezetét és működését alapvetően befolyásoló tényezők minden szinten rosszabb teljesítmény nyújtanak. A keringési rendszer (a szív), a mozgásszervek elváltozásai, a légzőszervek, az anyagcsere, idegrendszer betegségei, az érzékszervek romlása miatt. Folytathatnánk a sort a pszichológiai okokkal – egy a lényeg: az említettek mind oda vezetnek, hogy kialakul a ’csigaház szindróma’. Vagyis az idős ember magába és otthonába zárkózik, egyre inkább kerüli a közösséget, a magányt választja.

De, hogy a hosszú negatív felsorolás végén dr. Nagy Zoltán előadó felvillantsa a reményt is, megjegyzi – azért még van lehetőség a negatív folyamatok kompenzálására, tekintve, hogy ismert agyunk plaszticitása, változásra való képessége. Ráadásul az idősödés során az agyi hálózatok gazdagodnak. Tény, hogy még stroke után is átépülhet az agy! Az előbbiekben említett leépülést hozó jelenségekkel szemben véd az ingerben gazdag környezet. A DNS metiláció (a DNS láncokra épülő, annak működését befolyásoló fehérjék) mérséklése, a környezeti ártalmak csökkentése szintén javítja az agyi plaszticitást.

Célkitűzés, teendők

Az öregedés életmódváltást igényel. Elengedhetetlenül fontos a rendszeres szellemi, testi aktivitás. Ennek része az is, hogy az idős embernek legyen kapcsolata a fiatalokkal, tegyen szert új ismeretekre. Az érdekérvényesítés pedig egyáltalán ne korlátozódjon az anyagiakra (vagyis semmilyen döntésben ne domináljon a pénz). Legyen igény a spiritualitásra! (A szexre való igényt konkrétan nem említi a professzor, ugyanakkor más gerontológiai szakértők, másutt, igen nagy hangsúlyt tesznek a testi intimitás fenntartásának fontosságára).

Új paradigmát említ dr. Nagy Zoltán: a sikeres öregedésről való gondolkodás tudományát. Szóba is hoz egy szerzőt (Baltes), az ő tanulmánya szintén meglelhető az interneten. A dolgozat jelentős eleme annak említése, milyen fontos eredményesen alkalmazkodni a veszteségekhez, elfogadásukhoz. Hasonlóan lényeges a hiányok kompenzálása, és a megmaradt készségek kiaknázása.

Egy másik gondolkodó (Rowe, Kahn) pontokba szedte tanácsait: 1. kerüljük el a rokkanttá válás kockázatát, életstílusunk legyen egészséges. 2. magas szinten tartsuk fenn szellemi és funkcionális kapacitásunkat. 3. éljünk aktív közösségi életet.

A tudatos öregedés lényege a sikeres autonómia, az elégedettség, a spiritualitás (Moody). Mások (Martin, Dillen) szerint fontos a felkészülés, az életmódbeli tényezők beépítése. Azaz jó előre ki kell találni, milyen aktivitás folytatható adott egyén számára a későbbiekben is – akár egészen életvégig. Érdemes mindezt akár már a 40-es, 50-es években megtervezni!

Szerző: WEBBeteg - Fazekas Erzsébet újságíró
Az előadás: Dr. Nagy Zoltán: Öregedés, öregedő agy (Semmelweis Egyetem Szenior Akadémia)