Daganatképződés: új eredmények, régi tények

Bár a kutatók rendszeresen lépnek előre a daganatképződés genetikai hátterének megértésében, mindeközben továbbra is „hibás az életmódunk”, a legkézenfekvőbb megelőzési módokra nem fektetünk hangsúlyt - hangsúlyozta dr. Peták István kutatóorvos a Klub Rádiónak adott interjújában.

„A dohányzást valamennyire sikerült már visszaszorítani, ez a tüdőrákos esetek számának változásában meg is mutatkozik, de általában véve egészségtelenül élünk” – fejtegeti dr. Peták (Oncompass Medicine).

Sokat eszünk, ráadásul egyre jobban feldolgozott élelmiszereket, tartósítószerekkel. Tudjuk, hogy ez ártalmas, mégse történik semmi. A táplálkozásunk minőségéből következik, hogy milyen az anyagcserénk, hogy mennyi inzulin szabadul fel a szervezetünkben. Vannak-e olyan napszakok, amikor nem eszünk, esélyt adva ezáltal sejtjeinknek a megújulásra. Mert ilyenkor van (lenne) mód rá, hogy a szervezet megszabaduljon a rosszul működő, hibás sejtektől, lecserélhetik a sérült daganatos sejteket.

Ez is érdekelheti A böjtölés szabályai

„Tudjuk, hogy heti 5x fél órás mozgás a legtöbb daganat (pl. emlő-, végbélrák) esetében felére csökkenti a kialakulást.” Amit sikerült elérni, valamelyest visszaszorult a dohányzás, aminek eredménye nyomon követhető a tüdőrák eseteinek előfordulásában – fogalmaz egészségnevelőkre emlékeztető módon az onkológus kutatóorvos, kiemelve a szűrővizsgálatok fontosságát. Megjegyzi, hogy érdemes egyéni tervet felállítani: legalább 45 évesen ajánlott a kolonoszkópia, ami akár 10 évre megnyugtatóan mentesíthet a kockázattól. A tumor esetén ugyanis mindig a polip mutatkozik előbb, s ha azt kiveszik, a nagyobb baj megelőzhető.

Bővebben A kolonoszkópia (béltüktözés) menete

Valójában a lakosság többségét semmi nem kényszeríti arra, hogy aktív legyen, hogy folyamatosan mozogjon. Visz bennünket az autó, a villamos, a hűtőszekrényben mindig találunk ételt, még éjszaka is sokan azért kapcsolják fel a villanyt, hogy megkeressék a konyhában a falatokat. Pedig magunk is tehetnénk a kockázat csökkentéséért. Sok klinikai vizsgálat mutatja, hogy a legtöbb tumor előfordulásának rizikója felére esik vissza, ha akár csak annyit lépünk, hogy egy megállóval előbb szállunk le a villamosról. És nagyon fontos az a felelős döntés, hogy igénybe vesszük a felkínált szűrővizsgálatokat. Egyedi kockázatunkat megismerve, saját személyünkre szabott védekezési tervet tudunk kidolgozni.

A fejlett világban rossz a rák-statisztika, sokan szenvednek már 50 éves koruk előtt daganatos betegségben, de dr. Peták István inkább a pozitív fejleményre teszi a hangsúlyt. „Jó hír az, hogy mindazok, akiket diagnosztizálnak – és tegyük hozzá, ma már pontosabban is diagnosztizálnak – napjainkban nagyobb eséllyel gyógyulnak meg. A daganatosok halálozása csökken, mégis igaz ugyan, hogy magasabb a tumorok aránya – részben azért, mert más betegségeket sikeresebben gyógyítunk…” – fejtegeti a kutatóorvos, megpróbálva megmagyarázni a paradoxont.

Ami a végbélrák szűrést illeti, leginkább 45 éves korban ajánlott, de aki tudatában van annak, hogy egy kockázatot jelentő gént hordoz, annak már 35 évesen érdemes elmennie. Az altatásban végzett vizsgálat nem kellemetlen.

Tény, van annak logisztikai háttere, hogy eljutunk-e akár napjaikban is szűrésre, jegyzi meg az onkológus kutató, aki tart attól, hogy meglesz a böjtje annak, hogy a Covid miatt kevesen tudták elvégeztetni a szükséges ellenőrzést. A gyógyulás esélye ugyanis, a daganat növekedése esetén, igen gyorsan csökken. Az 1 cm-es emlődaganatnál 90%-os az esély a gyógyulásra, a 2 cm-esnél viszont csak 60-70%. Amikor már fél-egy centiméteres méretű, s tapintással vagy képalkotó eszközzel látni lehet a „csomót”, már veszélyessé válik a helyzet. Ezért kell arra törekedni, hogy az optimális pillanatban forduljunk orvoshoz. Akkor pici helyi kimetszéssel kivehető a daganat, nincs szükség radikális operációra.

„Szűrésre azért megyünk el, hogy ne haljunk meg, és nem azért, hogy kiderüljön, betegek vagyunk és meg fogunk halni!” – idézhetjük az onkológus kutató szavait akár mottóként. Ismételten kiemeli, hogy amikor már van tünet, fontos cél, hogy 2 héten belül megkezdődjön a kezelés.

Az orvostudomány ugrásszerű fejlődésével egyre nagyobb a gyógyulás esélye a diagnosztizált rákbetegek számára is. Jelentős probléma viszont, hogy a betegség kockázatát növelő tényezők száma ettől nem csökken. Az egészségtelen életmód, a mozgás hiánya, a rossz étrend mind növelik a megbetegedés kockázatát – foglaljuk itt össze a kutatóorvos mondandóját.

Szerző: WEBBeteg - Fazekas Erzsébet újságíró