Milyen mikrotápanyagokra van szükségük csontjainknak?

Szinte mindenki tudja, hogy csontjaink számára nélkülözhetetlen a D-vitamin és a kalcium. Azonban az, hogy számos egyéb mikrotápanyag is van, ami egészségük megőrzéséhez szükséges, és hogy pontosan melyek ezek, már kevésbé közismert.

Mindezeknek a csontritkulás megelőzésében, illetve kezelésében jelentős szerep jut, ám ha a betegség már kialakult, rendszeres orvosi ellenőrzésre és gyógyszeres kezelésre lehet szükség. Ezért a legjobb megelőzni a bajt. Cikkünkben azonban nem csupán az oszetoporózis megelőzése szempontjából fontos, hanem a vázrendszer egészséges, normál működéséhez nélkülözhetetlen mikrotápanyagokat vesszük sorra.

Hiszen a mozgásszervrendszerünk passzív részét képező csontokat is élő szövetek alkotják, így ahhoz, hogy elláthassák feladatukat, ugyanúgy szükségük van tápanyagokra, mint testünk valamennyi szervének. Gondoljunk csak arra, hogy csontjaink nélkülözhetetlenek a mozgáshoz, csontok veszik körbe és védik az agyunkat, a csontok kalcium- és foszfát-ion-raktárak is, a csontvelő pedig a vérképzés helye.

A csontszövet jól differenciált csontsejtekből, egyéb sejtekből és sejtközötti állományból (mátrix, alapállomány) felépülő támasztószövet. A mátrixban szervetlen és szerves alkotóelemek vannak. A vizet is beleszámítva a csontok közel 80%-át szervetlen anyagok teszik ki, mindössze 20-30% a szerves összetevők aránya.

A csont szervetlen állománya valóban túlnyomórészt kalcium-foszfátból áll, ami hidroxiapatit kristályok formájában van jelen, mégsem elegendő csupán a kalciumellátottságról gondoskodnunk, más mikrotápanyagok is nagyon fontosak.

A legfontosabb szerves anyagok a kollagénrostok, amelyek bizonyos fokú elaszticitást adnak, ezek mellett mindössze 10% az egyéb szerves anyagok aránya, amelyek azonban központi szerepet játszanak a csontfejlődésben, illetve a csontok homeosztázisának fenntartásában, vagyis hogy a csontfelépítő folyamatok és az elöregedett csontállomány lebontása egyensúlyban maradjon.

A sejtek közül az oszteoblasztok termelik a mátrixot, egy részük pedig oszteocitává, azaz csontsejtté differenciálódik. Az oszteoklasztok azok a sejtek, amelyek a csont elmeszesedett összetevőit lebontják, miközben ezzel előkészítik a terepet a csont felépítéséhez az oszteoblasztok számára. A csontokban folyamatosan zajlanak ezek az átépülési folyamatok, aminek következtében körülbelül 10 évente a teljes csontozat megújul.

A csontok homeosztázisát hormonok és citokinek befolyásolják. A glükokortikoidok magas szintje például a csontok ásványianyag-tartalmának csökkenéséhez, ezáltal oszteoporózis kialakulásához vezethet. A parathormon az oszteoklasztokat aktiválja és így csontlebontó folyamatokat indukál, ezzel együtt a csontokból kalcium felszabadulásához vezet, megemelve a vér kalciumszintjét.

A megfelelően működő csontanyagcseréhez számos tápanyag szükséges, ezek közül most a mikrotápanyagokat vesszük sorra.

Kalcium

A testünkben lévő kalcium 99%-a és a foszfor 80%-a csontjainkban és fogainkban található meg. A csontozat a szervezet kalcium- és foszforraktára, s így a vérszérum normál kalciumszintjének fenntartását szolgálja. A megfelelő mennyiségű kalcium bevitele nagy jelentőségű a csontritkulás megelőzésében, de nem csupán a kalciumpótlásra kell odafigyelnünk, hanem lehetőleg kerülni kell azokat a tényezőket, amelyek a szervezet kalciumszintjének csökkenéséhez vezetnek, mint amilyen a túlzott konyhasófogyasztás és a túl savas étrend, ami pedig sajnálatos módon a nyugati életmódra nagyon jellemző.

Réz

A rézhiány negatív hatással van a csontok állapotára. Azoknál az idősebb embereknél, akiknek a vérében alacsony a réz koncentrációja, nagyobb a combnyaktörés kockázata. Kisgyermekeknél a rézhiány a csontok törékenységéhez vezethet. A réz a lizil-oxidáz nevű enzim alkotóeleme, ami a kollagén és elasztin szintézise során központi szerepet játszik a keresztkötések kialakításában. Nélküle a kollagénrost nem lenne elég erős. A rézhiány következtében feltehetőn több szabad gyök képződik, ami miatt zavart szenved az oszteoblasztok osztódása.

Vas

A vas a prolil-hidroxiláz nevű enzim alkotóeleme, amely a kollagénszintézis folyamatában a prolint hidroxiprolinná alakítja.

Több tanulmány is igazolta a vaspótlás és a csontsűrűség növekedése közötti összefüggést. Az egyik ilyen során alapkiképzésen részt vevő izraeli női katonákat vizsgáltak, és azt találták, hogy a vashiány és a vashiányos vérszegénység növelte a stressztörések kockázatát.

Mangán

A mangán a glikozil-transzferázok kofaktora, ezek az enzimek szükségesek a proteoglikánok képződéséhez. A proteoglikánokra pedig a porcoknak és a csontoknak van szükségük, közéjük tartozik pl. a dekorin és a biglikán. A dekorinnak a kollagén szintézisében van szerepe, kötő fehérje. Különböző állatfajoknál a manágánhiány csontdeformitásokhoz vezethet. Emberek esetében még nem áll rendelkezésre elegendő ismeretanyag arra vonatkozóan, hogy a mangánhiány pontosan milyen következményekkel jár a csontokra nézve.

Egy Liverpoolban végzett kutatás azt mutatta ki, hogy az alacsony mangánkoncentráció nőknél a csontritkulással, gyerekeknél pedig a Perthes-kórral (a combcsont fejének elhalásával járó betegség) állt összefüggésben. Nem ismert, hogy a mangán önmagában való pótlásának milyen hatásai lehetnek a csontritkulásos betegekre, ezért a szakértők azt javasolják, hogy ha mangánpótlásra lenne szükség, akkor az mindig más mikrotápanyagokkal való kombinációban történjen.

Cink

Csontjainkban található meg testünk cinktartalmának egyharmada, tehát vázrendszerünk fontos cinkraktárnak számít. A cinkhiány befolyásolja a csontanyagcserét, elsősorban az oszteoblasztok aktivitásának csökkenéséhez, a kollagén- és proteoglikánszintézis visszaszorulásához, és az alkalikus foszfatáz aktivitásának gyengüléséhez vezet. A cinkhiány gyerekeknél növekedésbeli zavarokat okozhat. A megfelelő cinkellátottság gyermekeknél szükséges az olyan faktorok normál koncentrációjához, amelyek a csont növekedését stimulálják, ilyen például az IGF-1 és az IGF-kötő fehérje.

2014-ben kínai tudósok publikáltak egy metaanalízist a vérszérum vas-, réz- és cinkkoncentrációjának és a csontritkulás kockázatának az összefüggéseiről. Kimutatták, hogy a réz- és vashiány mellett a cinkhiány is jelentős rizikófaktora az oszteoporózisnak.

Magnézium

Szervezetünk teljes magnéziumtartalmának 60%-a a csontjainkban található meg. A magnézium részt vesz a csontok ásványosításában és a mátrixképzésben, tehát esszenciális vázrendszerünk egészsége szempontjából.

Egyes tanulmányok azt találták, hogy a magnéziumpótlás a csontsűrűséget növeli, de az eredmények nem teljesen egyértelműek.

Kálium

A csontok egészsége szempontjából kedvező hatású, ha sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk, mivel ezek legtöbbje tartalmaz annyi káliumot, hogy szervezetünk elegendő mennyiséghez jusson. A kálium pufferként szolgál a sók képződésénél.

Néhány tanulmány pozitív összefüggést mutatott ki a káliumbevitel és a csontsűrűség között.

C-vitamin

A C-vitamin esszenciális kofaktora a lizin és prolin aminosavak hidroxilációjának, és ezzel fontos szerepet játszik a kollagénképződésben. A C-vitamin stimulálja a prokollagén-szintézist, illetve az alkalikus foszfatáz aktivitását.

Több tanulmány is igazolta a C-vitamin kedvező hatását a csontsűrűségre, különösen a posztmenopauzában lévő nőknél.

B₂-vitamin (riboflavin)

A B₂-vitamin-hiány rontja a vas, a kalcium és a cink felszívódását. A riboflavin szükséges a folsav, a B₆-vitamin és a K-vitamin anyagcseréjéhez. Ezek miatt befolyásolhatja hátrányosan a B₂-vitamin-hiány a csontanyagcserét is.

B₆-vitamin

A kollagén és elasztin keresztkötéseinek kialakításához B₆-vitamin is szükséges. A B₆-vitamin részt vesz a homocisztein lebontásában is. A magas homociszteinszint jelentős kockázati tényezője a csontritkulásnak.

Egy tanulmány (Framingham Osteoporosis Study) résztvevőinél megállapították, hogy a B₆-vitamin-szint fordított arányban áll a csonttömegvesztéssel.

Folsav

A folsav szükséges a DNS-szintézishez, és fontos szerepet tölt be a homociszteinlebontásban. A magas homociszteinszint csonttömegvesztéshez vezet és a csontok mikroszerkezetét is negatívan befolyásolja.

B₁₂-vitamin

A B₁₂-vitamin-ellátottságra nagyon oda kell figyelni, a csontok szempontjából különösen idősebb korban.

Egy amszterdami tanulmány (Longitudinal Aging Study Amsterdam) szerint az emelkedett homociszteinszint és az alacsony B₁₂-vitamin-szint alacsony csontsűrűséggel és emelkedett csonttörésrizikóval áll összefüggésben.

D-vitamin

A D-vitamin központi szerepet játszik a kalcium és a foszfát hasznosításában, és ezáltal nélkülözhetetlen a csontok egészségét tekintve. Az elégtelen D-vitamin-hozzáférés hátrányosan befolyásolja a csontsűrűséget és a csontok ásványosítását. A D-vitamin-hiány a csontok idő előtti elöregedéséhez, csontlágyuláshoz, illetve csontritkuláshoz vezet, mely mind növeli a csonttörések kockázatát. A D-vitamin-hiány gyakran izomgyengeséggel és az egész testre kiterjedő csont- és izomfájdalommal jár. Több tanulmány is igazolta, hogy D-vitamin-pótlással jelentős javulás érhető el az említett panaszok tekintetében. A D-vitaminhiány gyermekkorban csontdeformitásokkal járó angolkórt okoz.

K-vitamin

K-vitaminra van szükség a fehérjéhez kötött glutamátmaradékok gamma-karboxilálásához. Az ily módon aktivált fehérjék lehetnek alvadási faktorok, de ilyen a csontok oszteokalcin nevű kalciumkötő fehérjéje és a porcok és érfalak meszesedését gátló hatású mátrix Gla fehérje (MGP) is. A K-vitamin-hiány a csontsűrűség csökkenéséhez, és ezzel együtt a csonttörések kockázatának növekedéséhez vezet.

Tanulmányok kimutatták, hogy a K-vitamin-pótlás a posztmenopauzában lévő nőknél kedvezően hat a csontsűrűségre, és a csonttörésrizikót is csökkenti, de csakis kielégítő D-vitamin-ellátottság mellett.

Aminosavak

Minden fehérje aminosavakból épül fel. A megfelelő csontsűrűséghez elegendő fehérjeutánpótlásra van szükség, ami azonban előnyösebb, ha növényi forrásból származik. A nagy mennyiségű állati fehérje fogyasztása negatívan befolyásolja a csontsűrűséget, mivel a savas étrend kompenzálására a szervezetnek a csontokból bázikus ásványi anyagokat kell felszabadítania. Több tanulmány kimutatta, hogy nőknél növényi fehérjék fogyasztása javította a csontsűrűséget, ezzel szemben az állati fehérjéké nem. Angol tudósok bebizonyították, hogy 6 aminosav központi szerepet játszik a csontsűrűségben, ezek az alanin, arginin, glutaminsav, leucin, lizin és prolin, amelyek szintén növényi forrásokból kell, hogy származzanak.

Omega-3-zsírsavak (EPA, DHA)

Az olyan többszörösen telítetlen zsírsavak, mint az EPA (eikozapentaénsav), DHA (dekozahexaénsav) és GLA (gamma-linolénsav, ez nem omega-3-, hanem egy omega-6-zsírsav) plazmában és sejtmembránban mért koncentrációja egyenesen arányos a csontok kalciumtartalmával. Az oszteolitikus (csontlebontó hatású) citokinek, amilyen az IL-1, IL-6 és TNF-α fokozzák a csontok lebontását és korlátozzák a csontfelépítő folyamatokat. Az EPA és a DHA az eikozanoidok és a gyulladáskeltő (proinflammatórikus) citokinek anyagcseréjét szabályozza, és így feltehetően a csontmátrix citokinek általi lebontása ellen hat. A zsíros tengeri halak rendszeres (kb. heti kétszeri) fogyasztása nemcsak esszenciális többszörösen telítetlen zsírsavakhoz, hanem D-vitaminhoz is juttatja a szervezetet.

Tovább

• Csontritkulásban szenvedő betegek étkezése
• Csontritkulásos betegek gyógytornája
• A csontritkulás (oszteoporózis) előjelei és veszélyei
• Csontritkulás: milyen állapotban vannak a csontjaim?
• Csontritkulásom van, mit sportolhatok?

Szerző: WEBBeteg - Bak Marianna, biológus szakfordító
Forrás: Knochen und Mikronährstoffe (Diagnostisches Centrum für Mineralanalytik und Spektroskopie), Knochenrelevante Mikronährstoffe (Uwe Gröber, Apotheker und Mikronährstoffexperte)