Fekete bodza (Sambucus nigra)

A fekete bodza széles körben elterjedt cserje, nyár elején a jellegzetes illatú fehér virágairól, ősszel pedig a lilás fekete színű, csonthéjas bogyóterméséről ismerhető fel. Van, aki kertbe is ülteti dísznövényként, kellemes illata miatt, és mert koranyáron és ősszel is díszíti a kertet, és egyben igénytelen növény.

Milyen panaszokra használják hagyományosan?

Érdekesség, hogy a bodza terméséből készült lekvár még a III. Magyar Gyógyszerkönyvben is hivatalos volt, mely 1909-ben jelent meg és 1933-ig volt érvényben. A lekvár Roob sambuci néven volt hivatalos.

Hagyományos alkalmazásban teáját izzasztóként, láz- és meghűléses panaszokra alkalmazták. A termésből készült lekvárt pedig enyhe hashajtóként.

Milyen hatásait igazolták vizsgálatokkal?

A legtöbb vizsgálat eredményei állatkísérletben bizonyítottak, a virág vizes oldatával. Ilyen vizsgálati eredmény, hogy csökkenti a gyulladási folyamatokat előidéző úgynevezett gyulladásos mediátorok (ezek közvetítő anyagok, melyeket az immunrendszer és a szervezet más sejtjei állítanak elő a szervezetben) szintézisét. Emellett vizes kivonata antioxidáns és diuretikus hatást is kifejtett in vitro (szervezeten kívüli) és állatkísérletekben. Sajnos humán vizsgálatokat nem folytattak sem a virággal, sem a terméssel. Így a fekete bodza egy jellemzően olyan gyógynövény, melynek alkalmazása a tradicionális, hosszú időszak alatti alkalmazás pozitív tapasztalatain alapul.

Milyen formában és mire alkalmazhatjuk?

Virágát teaként

A FoNo VIII.-ban önálló teaként is megtalálható a virága. Hatóanyagai izzasztó, gyulladáscsökkentő (flavonoidok közül pl. a kvercetin), antibakteriális (klorogénsav) és vízhajtó hatású. Tea készítése: 2,0-5,0 g aprított fekete bodza virágot 1,5 dl forrásban lévő vízzel leöntünk, gyakori kevergetés közben 15 percig állni hagyjuk. Leszűrés után elfogyasztjuk. Naponta 3-szor alkalmazandó. Tapasztalat hiányában 12 éven aluliaknak és várandós édesanyáknak alkalmazása nem ajánlott.

A virágból készített tea alkalmazási területe a feltételezett izzasztó és bizonyított köptető hatása miatt elsősorban megfázásos panaszok esetén alkalmazható. Nyálkatartalma miatt bevonó hatású, gyulladt és fájó torok esetén meleg teájának lassú kortyolgatása csökkenti a fájdalmat. Mivel gyógyszerkönyvi minőségű teát is kaphatunk, így válasszuk azt, amelyiken a PH. HG. VIII-as minőség van feltüntetve.

Kellemes íze miatt sok teakeverékben mint kiegészítő összetevő van benne ízjavítóként, a teakeverék esetleges kellemetlen ízét elfedi.

Termése szörpként, lekvárként, teaként

A lilás-fekete színű fekete bodzabogyó kissé savanykás, de egyben édes ízű is. A termés élénk színéért az antocianidintartalom a felelős, de ugyanakkor gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. A bogyónak glukóz-, fruktóz- és pektintartalma magas. Ez utóbbi szerepet játszhat a hashajtó hatásban. A bodza terméséről szintén csak a népi gyógyászat hosszú évtizedes tapasztalataira hagyatkozhatunk: a termésből készült szörpöt, lekvárt, vagy a szárított bogyóból készített teát megfázásra, hashajtóként alkalmazzák.

Étrend-kiegészítőkben

Mivel a bodzabogyó kivonata az étrend-kiegészítők piacán egyre keresettebb, a természetesen termő bodzabogyó nem elégséges, így sajnos hamisítják is, az olcsóbb fekete rizzsel.

Fontos, hogy bodzatermékekből is csak megbízható terméket válasszunk: gyógyszertárból, vagy olyan gyógynövényszaküzletből vásároljunk, ahol az eladók szakértők. Internetes rendeléskor pedig bizonyosodjunk meg, hogy a webshop, ahol vásárolni szeretnénk, jól beazonosítható. Ha étrend-kiegészítőt választunk, mindenféleképpen ellenőrizzük le, hogy az OGYÉI honlapján szerepel-e a termék mint legálisan bejelentett készítmény.

Mire figyeljünk, ha magunk gyűjtjük?

A bodza alkalmazása nagyon gyakori a háztartásokban, elsősorban nem egészségügyi hatása miatt, hanem jellegzetes íze miatt. Azonban az alapanyag gyűjtésekor, hogy ne készítsünk szervezetünk számára káros szörpöt, lekvárt, érdemes néhány dologra odafigyelni: Elsősorban a bokor, ahonnan a virágot gyűjtjük, olyan területen legyen, mely egészséges, tehát nem út szélén, ahol a kipufogógáz különböző káros anyagai a növényt is érik. Másrészt fontos tudni, hogy mind a levél, mind az ágvég káros hatással lehet szervezetünkre, ezért se a levél, se az ágvég ne keveredjen bele a begyűjtött drogba. Az is fontos, hogy ősszel a már érett termésből készítsünk lekvárt, szörpöt, ugyanis az éretlen termésből készített lekvár ugyancsak nincs jó hatással a szervezetünkre. A levelek, ágak és az éretlen termés lektint (ez egy fehérjetípus) tartalmaz, melyet a növény a legelő állatok ellen termel, ugyanis fogyasztásakor hasmenést és hányást okoz. Ezért fokozottan figyeljünk, hogy milyen drogot gyűjtünk be!

Emellett fontos, hogy biztosan felismerjük a fekete bodza növényt! Ugyanis a bodza nemzetségbe tartozik a földi bodza (gyalogbodza vagy borzag) és a fürtös bodza is, amelyek mérgezőek, ám könnyű összetéveszteni őket a fekete bodzával. Az érett nyers termések fogyasztásakor gyermekeknél már kisebb mennyiség komolyabb tüneteket okozhat, mint hányás, hasmenés, látászavar, de különösen az éretlen termések fogyasztása káros! Így fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a különböző bodzafajokat. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogyan lehet megkülönböztetni a földi és a fürtös bodzát a fekete bodzától:

A földi bodzával (Sambucus ebulus) erdőszéleken, vetések szélén, parlagokon, utak és árkok mellett találkozhatunk leggyakrabban. A növény talaj feletti része minden évben elpusztul. Lágyszárú növény, így nem találhatunk rajta fás hajtást vagy száraz ágrészt. Ezért a növény alacsonyabb is (1 m-es vagy kissé magasabb), míg a fekete bodza mint évelő cserje több méter magas is lehet. A földi bodza virága hasonló a fekete bodzáéhoz, de kisebb és kellemetlen szagú, színe kicsit pirosas, és nyáron virágzik, mikorra a fekete bodza már elvirágzik. A termése nem lefelé csüngő, mint a fekete bodzáé, hanem a növény tetején találhatóak, és felfelé állóak, kisebbek és fekete színűek.

A fürtös bodza vagy más néven vörös bodza – utóbbi nevét onnan kapta, hogy bogyótermése vörös színű – (Sambucus racemosa) dísznövényként is ültethető cserje, hazánkban nem annyira gyakori, mert inkább a magasabb területeken érzi jól magát. A virágok inkább kúpos alakúak, kinyílás előtt rózsaszínűek, ha kinyílnak fehérek, sárgás vagy krémszínűek, és nagyon illatosak. Termése piros színű.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész