Csipkebogyó - A csipkerózsa áltermése természetes C-vitamin-forrás

A gyepűrózsa más néven csipke- vagy vadrózsa (Rosa canina L.) egyszerre gyógy- és élelmiszernövény. Az Európában és Ázsiában őshonos növény mára a világ számos országában meghonosodott.

A csipkerózsa áltermése, a csipkebogyó tojásdad alakú, sima, húsos és élénkpiros, és ha nem szedik le, akkor egész télen át a növényen marad. Végül tavasszal összeszáradva, megbarnulva hullik le a növényről. (Áltermésről akkor beszélünk, ha a termés kialakulásában a termőn kívül a virágnak más része, pl. vacok, kocsány, esetleg a virágtakaró is részt vesz.)

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv alapján a drog, a gyepűrózsa – Rosa canina – és más rózsafajok megszárított áltermése Rosae pseudofructus néven hivatalos. A szárított drogra vonatoztatva aszkorbinsav-tartalma legalább 0,3%, de emellett is gazdag különböző anyagokban, mint B₁-, B₂-, E-vitamin, piros színét karotinoidok adják. Tartalmaz pektint, zeaxantint, luteint, utóbbi kettő a szemre ható étrend-kiegészítőknek is összetevője. Gyümölcssavak is találhatóak benne: almasav, citromsav, ez adja savanykás ízét, és10%-os a cukortartalma. A C-vitamin bomlásának megakadályozására a megtisztított terméshúst gyorsan kell szárítani. Hosszú tárolás szárítva nem ajánlott, mert a drog is megbarnul, és C-vitamin-tartalma elbomlik.

Tradicionális alkalmazása

A II. világháború alatt a C-vitaminban gazdag termését a skorbut megelőzésére használták. A tradicionális felhasználás során tea és lekvár formájában fogyasztják a növény (ál)termését. A népi gyógyászatban a csipkebogyó felhasználásának alapja a drog C-vitamin-tartalma. Számos betegség, mint nátha, influenza, C-vitamin-hiány, cukorbetegség, reumás ízületi megbetegedések, gyomor-bélrendszeri rendellenességek, húgyúti- és vesebetegségek, perifériás keringési rendellenesség megelőzésére és kezelésére ajánlották a népi gyógyászatban.

A csipkebogyó alkalmazása napjainkban

• Ha a C-vitamint szeretnénk pótolni a szervezetünkben, akkor 2–2,5 g csipkebogyóból kell készíteni 150 ml langyos vízzel a teát, amelyet naponta 3–4 alkalommal lehet fogyasztani. A langyos (40 °C-os) vízzel készült kivonatot 10-15 perc áztatással érdemes elkészíteni. A teát szűrést követően ízesítve vagy ízesítés nélkül azonnal el kell fogyasztani, mivel a vizes oldatban a C-vitamin gyorsan bomlik.
• Antioxidáns hatásához a C-vitaminon kívül a flavonoid- és ka­rotinoidtartalma is hozzájárul.
• A C-vitaminnak szerepe van az inakban található kollagén előállításában, ez lehet a magyarázata a megfigyelt reumás panaszokat csökkentő hatásának a tea fogyasztásakor.
• Vérszegénységben, vaskészítmények szedésekor a teában levő természetes C-vitamin segítheti a vas felszívódását.
• Ideális „étrend-kiegészítő”, mivel jól beilleszthető az étrendbe, és jól alkalmazva kiválthatja a téli vitaminpótlásra alkalmazott gyári C-vitamin-készítményeket.
• Különböző gyógyteakeverékekben ízesítésre is alkalmazzák, az eredeti nem kellemes íz elfedésére.
• Gyulladáscsökkentő hatását in vitro és in vivo bizonyították (kémcsőben, illetve állatokon).
• Felhasználásának igen tág tere van az élelmiszeriparban is: készül belőle lekvár, bor, pálinka, likőr és készülhet mártás és leves is.
• Antioxidáns hatását a kozmetikai ipar használja ki, bőrfiatalító arckrémekben.

Gyümölcssavtartama miatt hashajtó hatású, de ezt a pektin- (15%) és cserzőanyag- (melynek mennyisége nem jelentős) tartalma ellensúlyozza.

A növény terhesség, szoptatás alatt is biztonságosan fogyasztható.

Lehetnek-e mellékhatásai?

A csipkebogyó alkalmazásának mellékhatásai nem ismertek, nagy adagok esetén mellékhatásként hasmenés alakulhat ki.

Hosszú ideig tartó fogyasztása nagy mennyiségű C-vitamin-tartalma következtében fokozhatja a vesekő kialakulásának a kockázatát.

Termesztése a kertben is lehetséges

A csipkebogyó tápanyagtartalma a talaj minőségétől függ, az enyhén savanyú talajt kedveli és a napos területeket. Ha magunk szeretnénk ültetni a kertben, ilyen körülményeket válasszunk, hogy minél magasabb legyen a hatóanyag-tartalma a termésnek.

Gyűjtése

A piros színű áltermést kocsány nélkül, éretten, kemény állapotban kell gyűjteni, hogy a teakészítéshez szükséges drogot tudjunk szárítani belőle. A bogyón lévő szőrök irritálhatják, a növényen lévő tüskék felsérthetik a bőrt, szedésekor érdemes kesztyűt húzni. (A fagyott, dér csípte termések húsa megpuhul, ezek lekvár, szörp készítésére alkalmasak leginkább). A frissen szedett termést a lehető leghamarabb, természetes vagy mesterséges úton (aszalógép) kell szárítani. A friss álterméseket akár egészben, de inkább kettévágva, kimagozva és a szőröket eltávolítva belőle szárítsuk meg (ez a csipkehús). A csipkehúsnak a lemagasabb a C-vitamin-tartalma (0,5-1,2%). 80-90 °C-on szárítva az eredeti C-vitamin-tartalmukat megőrzik.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész