Egészség, lélek, hit

Nemrégiben megkértek, beszéljek a hit szerepéről a gyógyulásban. Mi sem egyszerűbb, gondoltam. Gyakorló orvosként úgyis ez az egyik vesszőparipám, hogy a gondolkodásunk, a hitünk meghatározza a betegségeink lefolyását. Ahogy elmélyültem a témában, rá kellett ébredjek: mi sem nehezebb – egy téma, amiről sokat tudunk, de bizonyíthatót csak keveset, és amit tudunk, se használjuk mindig jól.

Mégis, mitől leszünk betegek?

A hit szerepéről a gyógyulásban csak akkor beszélhetek, ha meg tudom magyarázni, hogy a hitnek szerepe van a megbetegedésben is. Ha ez egy alapos áttekintés, akkor ugye azzal kell kezdenem, hogy „már a régi rómaiak” - ami igaz is, hisz már Juvenalis megírta: ép testben ép lélek. Az ókori ember tehát mindamellett, hogy tudta, az ép lélek fontos dolog, Hippokrátesz tanításai alapján úgy gondolta, a bajt a testnedvek – a vér, a nyálka és az epe - helytelen keveredése okozza. Ugyanez időtájt az igencsak fejlett kínai orvosok abban hittek, hogy a betegségek forrása az életerő áramlásának akadályozottsága – és ezen az alapon egy ma is hihetetlenül eredményes gyógymódot, fejlesztettek ki, az akupunkturát.

A mai orvostudomány persze ennyivel nem éri be, tudjuk, sőt pontosan mérhető vizsgálatokkal alátámaszthatjuk, hogy a betegségeket a genetikai fogékonyság és a környezeti befolyások okozzák, és persze az, ha a védekezésben szerepet játszó immunrendszerünk felborul.

Na jó - kérdezheti egy szkeptikus, - de miért van az, hogy egy influenzajárványban mégse fújja kivétel nélkül mindenki az orrát? Ez kérem, az egyéni érzékenység – válaszolja a mai orvostudomány. Van, aki akkor épp fogékonyabb a vírusfertőzésre. Ez is érthető, no de miért? - makacskodik a szkeptikus. Hát, a tápláltsága, általános állapota – vagy épp a lelkiállapota miatt.

Tehát a lélek állapota már a mai, modern orvostudomány szerint sem megkerülhető – és bár nem kap túl nagy hangsúlyt, egyértelműen tudjuk: az, hogy megbetegszünk, részben magunknak is köszönhető.

Az immunrendszerünk szorosan összefügg az aktuális lelkiállapotunkkal, és erre már vannak tudományos bizonyítékok is. Ráadásul nem is újkeletűek: Erich Wittkower 1929-ban írta le a szorongás, düh, gyász, sőt a fokozott öröm állapotában is észlelt fehérvérsejtszám emelkedést. 1950-ben Alexander már hét olyan betegséget írt le, amely kialakulásában a főszerepet a lelki működéseknek tulajdonította. Ezek között szerepel például a gyomorfekély, amelyet akkor kaphatunk, ha sokáig őrlődünk a munkahelyi vagy családi gondjainkon, anélkül, hogy megoldhatnánk őket – kifejezően: emésztjük magunkat.

Hogy a munkahelyi probléma betegség okozó szerepét megértsük, új tudományág kezdett fejlődni, a pszichoneuroimmunológia, mely feltárja az összefüggéseket a lelkiállapot, az idegrendszer és a védekezőrendszer működése között. A tudomány haladása azonban a gyakorlatban még nem teljesen érhető tetten.

Ha a fent említett gyomorfekély miatti panaszokkal a beteg megjelenik a háziorvosánál, nagy eséllyel nemsokára egy gasztroenterológián köt ki, ahol egy endoszkópot a gyomrába dugva észlelik a bajt, felírják a gyomorsavtermelést csökkentő, egyébként valóban hatásos gyógyszert – de a kiváltó okról vajmi kevés szó esik.

Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben az egészségügy mellett a betegnek is tennie kell. El kell gondolkodnia, miért lett beteg. Miért pont ő, miért pont most. Az orvos a gyomorsavcsökkentőt fel tudja írni, ha ráérez a pszichés okra, még pszichoterápiát is ajánlhat – a változtatás, a problémával való megküzdés, a gyógyulásba vetett hit már a beteg dolga.

Mitől gyógyulunk?

Régi aforizma, hogy a jó orvosság vagy csíp, vagy keserű, vagy drága – de vajon mi ennek az alapja? A legelegánsabb bizonyíték arra, hogy amelyik orvosságban, vagy gyógymódban hiszünk, az használ is, az a placebo-hatás. A II. világháborúban történt, hogy Henry Beecher amerikai aneszteziológus asszisztense - miután elfogyott a fájdalomcsillapító - csak sóoldatot adott az egyik sérült katonának. Meglepetésére a gyógyszer nélküli injekció is csökkentette a sérült katona fájdalmát és megakadályozta a sokk kialakulását.

A háború után Beecher közzétett felfedezéséről egy tanulmányt, mely nagy visszhangot keltett - ennek hatására az amerikai kongresszus 1962-ben törvényt hozott a gyógyszerek kötelező teszteléséről. Így egy ideig a gyógyszereket placeboval hasonlították össze, mivel a betegek egy része már attól a tudattól, hogy gyógyszerrel kezelik, jobban van. A gyógyszer akkor hatásos, ha statisztikailag lényegesen több beteg gyógyul meg tőle, mint a hatóanyag nélküli szép színű pirulától.

Meglepő, de bizonyos esetekben a placebo akár 30%-ban is hatásosnak bizonyult, ezzel jókora kavarodást, és egy etikai paradoxont okozva. Felmerült ugyanis, hogy nem etikus egy beteget hatóanyag nélküli tablettával kezelni, melyről mi tudjuk, hogy nem használ. De ha bizonyos esetekben a placebo – vagyis a tudat, hogy kezelik – használ, akkor akár az is etikátlan lehet, ha egy ilyen hatásos, ám mellékhatások nélküli szert nem használunk. A placebonak ugyanis élettani hatása is van, érdekes módon, amikor tervezett kísérletben beadják, épp annyi időn belül hat, mint a fájdalomcsillapító.

Ha a tudat, hogy minket gyógyítanak, ilyen hatásos, érdemes akkor ennek minden előnyét kihasználnunk. Állítsuk tehát gyógyulásunk szolgálatába a tudatunkat. Gondoljunk arra, hogy ez a fránya nátha mihamarabb kikopik belőlünk, képzeljük el, ahogy a fehérvérsejtjeink körbeveszik és elpusztítják a vírusokat, a bevett aszpirin lebontja a lázkeltő anyagokat. A hit abban, hogy meggyógyulunk, pozitívan befolyásolja állapotunkat. Úgyhogy, bár a pontos hatásmechanizmusát ma sem tudjuk, javaslom: higgyünk benne, hogy a hit (is) gyógyít!

Megküzdési stratégiák

Ha a hit szerepe a gyógyulásban már nem kérdés, elfogadjuk, hogy a lelkiállapotunk befolyásolja az immunrendszerünket, akkor a nemsokára érkező esős-megfázós időkben állítsuk az elméleti tudásunkat az egészségünk mellé!

Egy betegség lefolyása, egy fájdalom megélése, egy folyamatos gyógyszerszedést igénylő állapot elviselése nem egyszerű dolog, és mindig sokban függ attól, milyen lelkiállapotban talál minket. Van, akit egy felső légúti fertőzés okozta hosszas gyógyszerszedés is kiborít, és van aki a súlyos fájdalmakkal vagy jelentős életminőség-csökkenéssel járó betegségeket is derűvel viseli.

Azt mindenki sejti, hogy ez utóbbi hozzáállás a célravezető, de ezt lényegesen könnyebb kijelenteni, mint elérni. A gyógyuláshoz célszerű megküzdési stratégiákat keresni, amiket elővehetünk, amikor levertek vagyunk, egy betegség kellemetlen tüneteivel, vagy hosszas fájdalmakkal küzdünk. Lássuk, mik ezek!

1. Először is el kell hinnünk, hogy képesek vagyunk meggyógyulni. Legyen szó nátháról, idegbecsípődésről, vagy depresszióról, úgy gondolom, fontos tudni, hogy képesek vagyunk javulni vagy a lehető legjobb formában maradni, és ehhez a gyógyszerek bekapkodásán kívül az aktív közreműködésünk is kell.
2. Hajlandónak kell lenni ennek érdekében változnunk és változtatnunk. Ahogy a betegség is változást hozott az életünkbe, a legyőzéséhez is ezt kell bevezessük. Lehet, hogy az életmódunkat, az étrendünket, vagy a szokásainkat kell módosítsuk, és néha ez a legnehezebb. Ez is egy döntés, ha úgy döntünk, hogy ezt elblicceljük – ne csodálkozzunk, ha az egészségünk se áll vissza az elvárt mértékben.
3. Komolyabb, hosszabb betegségnél azt is érdemes végiggondolnunk: a betegség okai közül melyek azok, melyben mi magunk vagyunk ludasak? Mivel az okok megszüntetése vezet a legjobb eredményhez, érdemes ezt a listát csökkenteni. Ahányszor csak eldugul a fülem, eszembe jut egy pszichiáter, aki azt kérdezte a fülfájóstól: "Mit nem akar meghallani?" Szembe kell néznünk a tagadással, hárítással, elfojtásokkal, ami hosszú távon pszichoszomatikus betegségekhez vezet. Ez embert próbáló feladat – komoly esetben pszichoterápiás segítség is elkelhet.
4. Végig kell gondolnunk, milyen előnyökre teszünk szert a betegséggel. Ez első látásra ostoba kérdésnek tűnik, hisz ki szeret fájdalmakkal ágyban feküdni, de ha belegondolunk, hogy ehhez általában a napi feladatok alóli felmentés, a család részéről pedig egy kis extra figyelem jár, talán érdemes megfontolni: mit nyerek és mit veszítek, milyen betegségelőnyeim keletkeztek?
5. Ha félünk a betegségtől, attól még nem kerüljük el. Egyszerű trükk lehet ilyenkor valamilyen, számunkra meggyőző megelőzési módot keresni: ha valaki attól tart egész télen, hogy megfázik, szedjen multivitamint, vagy öltözzön mindig két pulcsiba – ha hisz benne, a dolog működik. Ez egy jól működő önszugesszió, de azért a hatásfoka nem száz százalék. Mindenesetre jobb, mint orrot fújni egész télen azon aggódva, mikor leszek megint beteg.

WEBBeteg
Szerző: Dr. Szilassy Tekla, reumatológus és mozgásszervi rehabilitációs szakorvos