A mikroműanyagok egyre nagyobb mennyiségben halmozódhatnak fel az agyban
megjelent:
Egy nemrég közzétett tanulmányból kiderült, hogy a tudósok jelentősen több mikroműanyagot találtak 2024-ben elhunyt személyek agyi szövetmintáiban, mint egy évtizeddel korábban.
A Nature Medicine nevű tudományos folyóiratban megjelent kutatás szerzői a mikro- és nanoműanyagok (angol rövidítéssel MNP) relatív eloszlását vizsgálták elhunyt emberek veséiben, májában és agyában. Az eredmények azt mutatták, hogy a 2024-es szövetmintákban a mikroműanyagok főként az agyban halmozódtak.
Mit jelent az a kifejezés, hogy mikroműanyag?
Így nevezik az 5 mm-nél kisebb, környezetbe kerülő műanyagdarabkákat, melyek lehetnek gyöngyök, szálak, szemcsék, pelyhek vagy pelletek. A nanoműanyagok az ennél is kisebb (1–100 nm mérettartományban levő) részecskék. Ahhoz, hogy megértsük, miért olyan veszélyesek az apró műanyagtöredékek, nézzük meg közelebbről, hogy mik ezek valójában és honnan származnak.
A műanyagok feltalálása óta eltelt közel száz évben gyártásuk folyamatosan növekszik. A műanyagok az élet minden területén jelen vannak, gondoljunk csak az okos eszközökre, az épületszigetelésekre, a csatornacsövekre, az autókra vagy a legnagyobb műanyag-felhasználó csomagolóiparra. Azonban a megtermelt műanyag mindössze 10%-a hasznosul újra, a többi hulladékként végzi és jócskán kerül a környezetbe is.
Miért annyira veszélyesek a mikroműanyagok?
Kémiai szerkezetükből adódóan a műanyagok rendkívül ellenállók, gyakorlatilag nem bomlanak le, hanem tovább aprózódva maradandó változásokat hozhatnak létre a környezetben. A táplálékláncba bekerülve csökkenthetik az élőlények szaporodási képességeit, növelhetik a mutációk esélyét, valamint felhalmozódhatnak az élőlényekben, köztük az emberi szervezetben is.
Az, hogy mennyire károsak, illetve mérgezőek az emberre nézve, még nem teljesen tisztázott. Jelen tanulmányban összesen 53, 2016-os és 2024-es boncolásokból származó mintában elemezték a mikro- és nanoműanyagok mennyiségi eloszlását. A 2024-ből származó máj- és vesemintákban közel azonos MNP-koncentrációt találtak (433, illetve 404 μg/g). A májban a korábbihoz képest valamivel több mikro- és nanoműanyag halmozódott. Legszembetűnőbb az agyi szövetminták eredménye, ahol a 2024-es érték (4917 μg/g) jelentősen, 50%-kal magasabb a 2016-ból származó mintákban detektálható műanyag-koncentrációnál (3345 μg/g).
A különböző műanyagfajták eloszlását is vizsgálták: a polietilén (PE) aránya volt a legmagasabb az összes többi polimerhez képest, szintén az agyban találták a magasabb koncentrációkat. A többi műanyag, mint a polivinil-klorid (PVC), a polipropilén (PP) és a sztirol-butadién gumi (SBR) koncentrációja 2024‑re a májban és az agyban a korábbi évek mintáihoz képest emelkedést mutatott.
A demenciában szenvedő személyek agymintáiban magasabb volt az összműanyag-koncentráció, mint a demenciában nem szenvedők szövetmintáiban, de ok-okozati összefüggést mindezekből még nem lehet megállapítani.
A belekben, a tüdőben és a méhlepényben már korábban is ki tudtak mutatni nagyobb műanyagrészecskéket.
Újabb vizsgálati módszerek kombinálásával lehetőség nyílt szélesebb körű analízisre, így az agy szöveteiben 100–200 nm hosszúságú szilánkszerű, illetve pehely alakú műanyagdarabkákat tudtak azonosítani.
A környezetünkben emelkedő műanyag-koncentráció egyértelmű összefüggésben áll az emberi szervezetben növekvő mikro- és nanoműanyag-szinttel, melyek többsége polietilén-származék. Annak megállapítására, hogy mindez hatással van-e az ember idegrendszerét érintő, illetve egyéb betegségekre, nagyobb mintanagyságú, összetettebb vizsgálatokra és még fejlettebb analitikai technikákra van szükség.
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Kőműves Anikó, szakgyógyszerész, orvos- és egészségtudományi szakfordító
Felhasznált irodalom:
