Gyógyszerkölcsönhatások: amit tudni kell a gyógyszerszedésről

Az összes gyógyszer betegtájékoztatójában találunk egy olyan bekezdést, melyben arra hívja fel a gyártó a figyelmünket, hogy mely gyógyszerekkel ne szedjük együtt az adott készítményt, vagy legalábbis fokozott óvatossággal járjunk el. Mi is a gyógyszerkölcsönhatás?

A gyógyszerkölcsönhatások két fő okból jöhetnek létre. Az egyik, hogy a két hatóanyag a szervezetben megtett útjuk során valamely ponton találkozik, mégpedig úgy, hogy ugyanazt a rendszert vagy enzimet használnák.

A másik oka a kölcsönhatásoknak, hogy nem lehet olyan szelektív gyógyszert létrehozni, mely csak azon a ponton fejti ki a hatását, amelyre nekünk szükségünk van. Máshol is módosíthatják a szervezet működését, ezt hívjuk mellékhatásnak, mely lehet jó és rossz hatású is ránk nézve. Kölcsönhatás akkor alakul ki, ha mellékhatásként pont azt a rendszert támadják meg, melyre a másik gyógyszer is hat.

A két szer hatása lehet ellentétes, ekkor nem hat a bajra szedett gyógyszer. Ha azonban azonos a hatásuk, az túlzott mértékben fog kifejlődni, túladagolásos tüneteket okozva ezzel.

A gyógyszer útja a szervezetben

Ha végigjárjuk egy gyógyszer útját a szervezetben, meglátjuk, hogy annak bármely pontján létrejöhetnek kölcsönhatások.

Az első állomás tabletták bevétele esetén a bélből való felszívódás. A legáltalánosabb kölcsönhatást azok a gyógyszerek okozzák, melyek növelik (metoklopramid), vagy csökkentik (atropin) a gyomor kiürülési sebességét, ezzel befolyásolva más gyógyszerek felszívódásának sebességét.

Sokszor fizikai kölcsönhatások okozzák a bajt. A tetraciklin típusú antibiotikumok például megkötik a bélben lévő kalciumot és a vasat is, kémiai komplexet képeznek velük, ezután pedig már nem tudnak felszívódni, nem hatnak.

Az ilyen antibiotikumok és a vas vagy kalcium tartalmú készítmények bevétele között 2-4 óra teljen el. Gondot jelenthet a táplálék magas kalcium tartalma is, ezért az előbbi figyelmeztetés a tejre és a tejtermékekre is vonatkozik.

A gyógyszerek és a bélbaktériumok

Az antibiotikumokat a betegséget okozó baktérium elpusztítására szedjük, a szer azonban nem válogat a szervezet jó és rossz baktériumai között, így a bélflórát is kiírtja, vagy csökkenti a számukat.

A bélbaktériumok sok olyan anyagot állítanak elő, melyek hasznosak, sőt szükségesek számunkra, ezek hiánya is okozhat problémát.

Például ha csökken a baktériumok K-vitamin előállítása, a K-vitamin-ellenes véralvadásgátlóknak, mint a warfarinnak és az acenokumarolnak túlságosan megnő a hatása, vérzékenység alakulhat ki.

A gyógyszer hatása a véráramban

Miután a gyógyszer bekerült a véráramba, ott is jöhetnek létre kölcsönhatások. Sok hatóanyag nem oldódik vízben, ezért a vérben szállítófehérjékhez kötődnek, melyek eljuttatják őket a vér útján mindenhová.

Egyes hatóanyagok azonban ugyanahhoz a szállító fehérjéhez szeretnének kötődni, ezért versengenek egymással és le is szorítják egymást a kötésből.

Ez ezért okozhat gondot, mert némely hatóanyagok 99%-a fehérjekötésben van, a hatás kialakításáért pedig csak a maradék 1% felelős. Ha a leszorítás miatt csak 95% marad kötésben, 5% lesz szabad, vagyis a gyógyszer szintje a szervezet számára megötszöröződik, ami már súlyos túladagoláshoz vezethet.

Néhány gyógyszer kivételével (pl. warfarin, fenitoin, a szulfanilurea típusú vércukorszint csökkentők, mint glibenklamid vagy a gyulladáscsökkentő fenilbutazon), amelyek több mint 90%-ban kötődnek, a gyógyszerek ilyen mechanizmussal történő leszorításának kicsi a gyakorlati következménye.

Ennek az az oka, hogy a nagyobb szabad részből több is fog lebomlani ugyanannyi idő alatt, vagyis nem jellemző, hogy túladagolás alakul ki.

A máj enzimeinek szerepe a lebontásban

A gyógyszerek nagy többsége a májban bomlik le az ott termelődő enzimek segítségével, melyeknek több fajtája létezik. Minden egyes gyógyszerre jellemző, hogy melyik enzim bontja le. Egyes gyógyszerek képesek a lebontó enzimek egy-egy típusának a termelődését gyorsítani vagy lassítani.

Ha több enzim termelődik, az általa lebontott hatóanyag gyorsabban alakul át, és emiatt hamarabb veszíti el hatását is.

Ha kevesebb termelődik, nem fog az összes hatóanyag lebomlani a következő gyógyszerbevételig és ez túladagoláshoz vezethet. Ironikus bár, de van olyan gyógyszer, amely saját maga lebomlását gátolja meg az enzim mennyiségének csökkentéséve. A májenzimek mennyiségét növeli például az epilepszia elleni fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin, és a tbc elleni rifampicin, és az alkohol is! Enzimgátlók például a gyomorsavtúltengés-ellenes cimetidin, az antibiotikum eritromicin és a gombaellenes flukonazol és ketokonazol is.

Nem kell azonban enzimgátlónak vagy -serkentőnek lenni ahhoz, hogy két gyógyszer hatással legyen egymás lebomlására. Ha mindketten ugyanazt az enzimet használják, az egy idő után telítődhet, és csak egy meghatározott részét képes lebontani a gyógyszereknek.

Gyógyszerek hatása a kiválasztásra és a vese működésére

Az utolsó találkozási pont a kiválasztásnál van, melynek színhelye leggyakrabban a vese. Gyakran a gyógyszerek a vese vízgyűjtő csatornáiba való átjutáshoz ugyanazt a transzport rendszert használják, akadályozva egymás átjutását.

Egyes vizelethajtók hatásához tartozik, hogy nem engedik a nátriumot visszaszívódni a vízgyűjtő csatornákból. A szervezet ezt kompenzálva visszaszívja például a lítiumot, ami súlyos toxicitáshoz vezethet. A vízgyűjtő csatornákból sok hatóanyag természetesen visszaszívódik, de ez nagymértékben függ az ott lévő víz kémhatásától.

Ha ezt más gyógyszerek megváltoztatják, csökkenhet a visszaszívásuk. Ezt elsősorban mérgezéseknél használják ki az orvosok. Ha tudják mit nyelt le a páciens, sok esetben a megfelelő kémhatást okozó anyaggal gyorsíthatják a gyógyszer vagy méreg kiürülését.

Óvatosan kell szedni!

Mint láthatjuk, a kölcsönhatások csökkenthetik vagy növelhetik a gyógyszerek koncentrációját a hatás helyén. Az egyéni érzékenység jelentős különbsége miatt a betegek egy részénél nem jár káros következménnyel, ha a kölcsönhatás következtében megváltozik a gyógyszer koncentrációja, míg másoknál ez klinikai tüneteket okoz.

Fokozódhat vagy csökkenhet a hatás, és mindkettő káros lehet.

Végezetül megjegyzem, hogy nem azért íródott a cikk, hogy az itt olvasottak alapján bárki önkényesen módosítsa a gyógyszeradagját, hanem hogy bemutassa annak fontosságát, hogy mennyire kell vigyázni, miket szedünk együtt és a szedett gyógyszereket mindig fel kell sorolni, ha egy új orvos kezd kezelni bennünket.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész