Amit a B12-vitaminról tudni kell

A B12-vitamin egy vízben oldódó, színtelen és szagtalan vitamin, amely nélkülözhetetlen a szervezet számára. Kémiai elnevezése, a cyanocobalamin, onnan származik, hogy központi helyen cianidot és kobaltiont tartalmaz.

A B₁₂-vitamin a DNS- és RNS-szintézis során társenzimként működik, így szerepe van a fehérje- és nitrogéntartalmú vegyületek anyagcseréjében, a vörösvérsejt normális képzésében. Főleg állati eredetű táplálékokban található meg, mint például sertés-, marhamáj, hering, tejtermékek, tojás.

Napi szervezetbe vitele részben az életkortól függ. Az átlagos serdülőkori-felnőttkori igény napi 2 mikrogramm. Vannak azonban bizonyos betegségek, állapotok, amikor a szervezet igénye megnövekszik a B₁₂ iránt. A legnagyobb szükséglet a terhesség és szoptatás ideje alatt van (3 mikrogramm).

A vitamin kiválasztása a májon keresztül, epével történik. A táplálékkal bejutott vitamin a vékonybélben szívódik fel. A felszívódásához egy, a gyomornyálkahártya sejtjei által termelt, intrinsic nevezetű faktorra van szükség, mellyel stabil komplexet képes alkotni. A vérkeringésbe kerülve egy transcobalamin nevű fehérje segítségével szállítódik el a csontvelőbe és egyéb célszervekbe. Az emberi vastagbélben élő baktériumok képesek lennének B₁₂-vitamin képzésére, de sajnos onnan nem tud bekerülni a véráramba.

A nagysejtes vérszegénység (megaloblasztos anaemia)

A vitamin féléletideje igen hosszú (1-2 év), így csak lassan vezet vérszegénységhez, illetve tüneteket is későn ad. Hiányában megaloblasztos anaemia alakul ki, illetve a megaloblasztos anaemia leggyakrabban B₁₂-vitamin hiánya miatt alakul ki, de szerepe lehet még mellette a folsavhiánynak is.

A B₁₂-vitamin hiánya kialakulhat nem megfelelő mennyiségű bevitele esetén (pl. vegetáriánus étrend), vagy ha a felszívódásában zavar alakul ki (intrinsicfaktor-hiány, gyomoreltávolítás, bélbetegség), vagy fokozott felhasználódás (bélférgesség), vagy fokozott igény (terhesség, szoptatás, dohányzás, alkoholfogyasztás) miatt.

A tünetei érintik a vérrendszert, gyomor- és bélrendszert, illetve az idegrendszert is. A vérszegénységből adódóan fáradékonyság, sápadtság jelentkezik. A nyelv vörös és fájdalmas lesz, illetve a gyomorban is gyulladás alakul ki. A myelinhüvely sorvadása miatt pedig járásbizonytalanság, a végtagok bizsergése, akár mentális zavarok is megfigyelhetők.

A kivizsgálásához fontos a pontos kórtörténet, betegvizsgálat, illetve vérképkészítés. A laborban B₁₂-vitamin- és folsavszintet is meg lehet határoztatni. A B₁₂-vitamin hiányának kiderítésére, illetve a felszívódási zavar igazolására létezik egy specifikus teszt, a Schilling-teszt. A kiváltó ok kezelése mellett a B₁₂-vitamin pótlása az elsődleges.

B₁₂-vitamin a terápiában

Leggyakrabban az izomba adják, de adható tabletta formában is, csak ilyenkor a felszívódása kevésbé jó. Terápiás célzattal anaemia periciosában alkalmazzuk. Ez egy olyan vérszegénységi típus, amikor az intrinsic faktorban ellenantitest képződik, ezzel megakadályozza annak működését, és így a B₁₂-vitamin felszívódását. Ebben az esetben 100 mikrogramm a dózis naponta 3 héten át, majd egész életen át havonta 100 mikrogramm izomba adagolva.

Megelőzésképpen vegetáriánusoknak, gyomorműtétet követően, gyulladásos bélbetegségben szokás adni.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lajtos Melinda