Boncolás: mikor kötelező és mikor nem?

Szerettük elhunyta után bizonyára sok emberben felvetődik a kérdés, hogy milyen esetekben szükséges vagy kötelező a boncolás. A hozzátartozók csak bizonyos feltételek teljesülése esetén kérhetik annak mellőzését.

A boncolás kiemelten fontos része az orvostudománynak. Nem csak, mert tisztázza a halál bekövetkezését megelőzően kialakult valamennyi kóros állapotot, hanem azért is, mert célja a népesség megbetegedési és halálozási okainak feltárása, az egészségügyi ellátás során alkalmazott diagnosztikai és gyógyító eljárások hatékonyságának ellenőrzése.

A boncolásra és a halottakkal kapcsolatos egyéb teendőkre vonatkozó jogszabályokat az 1997. évi CLIV. egészségügyről szóló törvény tartalmazza. A jogszabály szerint a halottat csak halottvizsgálat után lehet a halál bekövetkeztének helyéről elszállítani, kórbonctani vizsgálat, temetés, hamvasztás illetve szerv-, szövetkivétel céljából.

Mikor kötelező a kórbonctani vizsgálat?

A főszabály az, hogy az elhunyt személyt - függetlenül attól, hogy fekvőbeteg-gyógyintézetben vagy azon kívül hunyt el - kórbonctani vizsgálat alá kell vetni, ha a következő állítások bármelyike is fennáll:

• a halál oka klinikai vizsgálatokkal nem volt megállapítható,
• perinatális (születés időszaka körüli) halál történtekor,
• az elhunyt szerv- vagy szövetátültetés donora vagy recipiense volt,
• az elhunyt foglalkozási eredetű megbetegedésben szenvedett, és annak gyanúja merült föl, hogy a halál oka ezzel van összefüggésben,
• az elhunyt szervezetében újra felhasználható, nagy értékű műszer vagy eszköz található és az nem képezi az elhunyt tulajdonát kivéve, ha a műszer vagy eszköz jellege nem kívánja meg az elhunyt kórbonctani vizsgálatát,
• az elhunyt még életében vagy a halált követően a hozzátartozó írásban kérte a boncolást,
• az esetnek tudományos vagy oktatási jelentősége van,
• az elhunytat hamvasztani kívánják.

Az utolsó két pontnál el lehet tekinteni a boncolástól, ha a boncolás mellőzésének összes feltétele fennáll és az elhunyt még életében vagy a hozzátartozó a halált követően írásban kérte a boncolás mellőzését.

A kórbonctani vizsgálatot a halál helye szerinti illetékes kórház vagy klinika Patológiai Osztálya fogja elvégezni, lehetőleg már a halál bekövetkeztét követő első, de legkésőbb a halottvizsgálatot követő három munkanapon belül.

Mikor lehet eltekinteni a boncolástól?

A korábban felsoroltak kivételével az elhunyt személy kórbonctani vizsgálatától el lehet tekinteni az alábbi feltételek együttes fennállása esetén:

• a halál természetes eredetű,
• a halál oka egyértelműen megállapítható,
• a kórbonctani vizsgálattól további lényeges megállapítás nem várható,
• fekvőbeteg-gyógyintézetben elhunyt esetén a kezelőorvos és a patológus szakorvos, fekvőbeteg-gyógyintézeten kívül elhunyt esetén a kezelőorvos a kórbonctani vizsgálatot nem tartja szükségesnek,
• az elhunyt még életében vagy hozzátartozója a halált követően kérte a kórbonctani vizsgálat mellőzését.

A kórbonctani vizsgálat mellőzéséről fekvőbeteg-gyógyintézetben elhunyt személynél a fekvőbeteg-gyógyintézet (egyetemi klinika) orvos igazgatója, egyéb helyzetekben az egészségügyi hatóság dönt.

A boncolások további formája a rendkívüli halál vagy annak gyanúja esetén kötelezően végzendő igazságügyi boncolás, melyet igazságügyi orvosszakértő végez. Célja a halál okának és körülményeinek tisztázása.

Utoljára, de nem utolsó sorban anatómiai oktatási céljából is végezhető boncolás, ha az elhunyt életében erre kifejezett engedélyét adta vagy ez ellen nem tiltakozott és temetésre kötelezett hozzátartozója a halált követő 30 napon belül írásban beleegyezett.

Lásd még Halott a családban - Ügyintézés és gyász

Szerző: Dr. Kelemen Dóra - WEBBeteg
Lektorálta, aktualizálta: Dr. Bartha-Barcsai Tímea, jogász