Patológia és ami mögötte van

szerző: Kelemen Dóra - WEBBeteg
megjelent:

Ha egy átlagember meghallja a patológia szót, azonnal a boncteremre gondol, pedig ennél sokkal többről van szó... Legtöbbször daganatos betegségek kórismézésében vesznek részt, de sok egyéb más betegség feltárásánál is fontos a szerepük.

A patológia területei

  • Anatómiai patológia
  • Törvényszéki patológia
  • Kórszövettan (károsodott szövet mikroszkópos elemzése)
  • Citopatológia (nőgyógyászat, tüdőcitológia)
  • Citogenetika (kromoszomális rendellenességek)
  • Molekuláris patológia

A patológusok egyik legfontosabb feladata továbbra is a természetes körülmények miatt kialakult betegségekben elhunytak boncolása és a halál okának megállapítása. Bár a boncolások száma az utóbbi években csökkent, jelentőségéből semmit sem veszített.

Többi feladatukban az élő ember felé fordultak, de ez legtöbbször nem érzékelhető a beteg által, mivel nincs jelen a közvetlen orvos-beteg kapcsolat.

Szövettani vizsgálat és a diagnosztikában játszott szerep

Ide tartozik a szövettani vizsgálat, amikor is az élő emberből eltávolításra került szövetet, szervrészletet, szervet a patológus megvizsgál és ezáltal felállítja a diagnózist, amit a kezelőorvoshoz eljuttatva, az annak birtokában dönt a további kezelésről.

Mikor kötelező a boncolás?

Szerettük elhunyta után bizonyára sok emberben felvetődik a kérdés, hogy milyen esetekben szükséges vagy kötelező a boncolás. >>

Legtöbbször daganatos betegségek kórismézésében vesznek részt, de sok egyéb más betegség feltárásánál is fontos a szerepük, pl. gyulladások, anyagcserezavarok, májzsugor.

A szövettani vizsgálatok egy része műtét alatt zajlik, amikor is a patológus negyedórán belül diagnózist ad és a sebész ez alapján folytatja a műtétet.

Pl. emlőműtétek esetében ez dönti el, hogy szükség van e csonkoló műtétre. A patológus felelőssége igen nagy, mivel rövid időn belül, kiegészítő vizsgálatok nélkül kell pontos diagnózist adnia.

A patológia története

A patológia a görög pathos=fájdalom és logos=tudomány szavakból alakult ki, ez a tudományág a beteg sejtek, szövetek és szervek szerkezeti és funkcionális változásaival foglalkozik. Korszerű patológiáról az 1800-as évek közepétől beszélhetünk.
Legfontosabb feladata valóban a boncolás volt, azonban a mai patológia már korántsem egyenlő a kórbonctannal. Ez a változás az 1930-as években következett be, ekkor indultak el az élőből vett szövettani anyagok vizsgálatai, amivel a patológus nagy segítséget nyújtott/nyújt a beteget kezelő orvosnak a diagnózis felállításában, ezáltal vált a patológus és a klinikus egymásra utalt nélkülözhetetlen társsá.

Mikor a patológus veszi a mintát...

Az aspirációs (szippantásos) citológiai vizsgálatok járóbeteg szakrendelés formájában zajlanak, ilyenkor a patológus közvetlenül érintkezik a beteggel, mivel a mintavételt is ő végzi, leggyakrabban emlőből, pajzsmirigyből, megnagyobbodott nyirokcsomóból fecskendő és injekciós tű segítségével. Ez egy olcsó és gyakorlatilag veszélytelen módja a szöveti mintavételnek, mely gyors diagnózist is biztosít.

De a patológus nem csak a kórismézésben vesz részt, hanem a betegségmegelőzésben és a terápia felállításában is. Két nagy daganatszűrő program van, amelyben patológusok is részt vesznek, az egyik a méhnyakrák-szűrés, a másik pedig az emlőrák szűrés.

A terápiában pedig pl. az un. immunhisztokémiai vizsgálatokkal, melyek segítségével többek között előre lehet jelezni egy adott daganat kezelésre való érzékenységét és ezáltal a betegség kimenetelét.

A mai kor patológusa tehát igen sokrétű, szerteágazó munkát folytat, és ma már sokkal inkább gyógyító orvosnak tekinthető. Diagnózisa, véleménye, esetleg terápiás javaslata alapvetően meghatározhatja a beteg sorsát és jövőjét.

(WEBBeteg - Kelemen Dóra)

Cikkajánló

Segítség