A nyirokcsomó-megnagyobbodás okai

A nyirokcsomók a szervezetben elszórtan, a nyirokerek mentén elhelyezkedő, a nyirokrendszer részét képező szervek. Kb. 500-600 nyirokcsomó található a nyak, a hónalj, a mellkas, a has és az ágyék régiójában. Szűrő funkciót töltenek be, fő szerepük a kórokozókkal szembeni küzdelem.

Ha a szervezet kórokozóval találkozik, a nyirokcsomókban gyors szaporodásnak induló limfociták (a fehérvérsejtek egyik típusa) segítségével szervezetünk felveszi a küzdelmet a fertőzéssel szemben. A nyirokcsomók megnagyobbodása az esetek nagy részében ártalmatlan, a fertőzésekkel szembeni védekezés velejárója, de minden esetben az okok felderítése szükséges, mivel komolyabb betegséget is jelezhet.

Nyirokcsomó-megnagyobbodást (lymphadenomegalia) leggyakrabban tehát a fertőző betegségek miatt kialakuló nyirokcsomó-gyulladás (lymphadenitis) okoz. Ezenfelül különböző autoimmun betegségek (reumatoid arthritis, szisztémás lupus erythematosus), anyagcserebetegségek (raktározási betegségek), nyirokrendszert érintő tumorok (limfóma), leukémia és más szervek daganatos elváltozásai (tüdőrák, mellrák) okozzák a nyirokcsomók duzzanatát a nyirokszervekbe történő áttét (metasztázis) képzésével. Elhúzódó allergiás-túlérzékenységi reakciók (szisztémás betegség, gyógyszerreakció) is nemritkán okai a megnagyobbodásnak.

A kiváltó okokról sokat elárulhat a panaszok jellegének és a kísérőtüneteknek a megfigyelése, valamint az érintett testtáj is árulkodó.

Panaszok nyirokcsomó-megnagyobbodás és -gyulladás esetén

Fertőzéses eredetű nyirokcsomó-gyulladás (lymphadenitis) esetén a nyirokcsomók fájdalmas duzzanata észlelhető, mely az infekció helyétől függően a test bármely tájékán jelentkezhet. A tapintható csomók mellett gyakran jelentkezik hőemelkedés vagy láz hidegrázás kíséretében, továbbá általános tünetek, úgymint elesettség, fáradékonyság, étvágytalanság, fogyás is előfordulhat. A megnagyobbodott és fájdalmas nyirokcsomók felett bőrpír jelentkezhet, melegebb tapintatú a bőr.

Súlyosabb fertőzés esetén a bőr gyulladásával is járhat, valamint a környező szövetekben a fertőzés továbbterjedhet, tályog alakulhat ki, melyből a felhalmozódott genny a felszín felé utat törve, váladékozó sipolyon keresztül ürülhet.

Amennyiben a fenti tüneteket tapasztalja, a nyirokcsomók megnagyobbodásának hátterében valószínűleg fertőzéses eredetű nyirokcsomó-gyulladás áll.

A nyirokcsomó-megnagyobbodás (lyphadenomegalia) okának másik nagy csoportját a daganatos betegségek következtében kialakuló elváltozások képezik. A daganatos nyirokcsomókra általánosságban jellemző, hogy többnyire fájdalmatlanok, és folyamatos növekedést mutatnak (természetesen vannak eltérő esetek is). A daganatos elváltozás bekövetkezhet metasztázis (áttét) következtében, amikor a daganatsejtek egy másik szerv tumoros elváltozásából származnak. De a nyirokcsomó lehet elsődlegesen érintett is, ilyenkor a daganatos szövetburjánzás a nyirokcsomó szöveteiből indul ki.

Bővebben Megnagyobbodott nyirokcsomó: daganatos betegség jele is lehet

Bármi is az ok, érdemes felkeresni a panaszokkal a háziorvost.

A megnagyobbodott nyirokcsomó helye is árulkodó

Ahhoz, hogy következtetni lehessen a lymphadenomegalia okára, ismerni kell, hogy az adott nyirokcsomó-régiók mely területekről gyűjtik össze a nyirokfolyadékot. Attól függően, hogy adott csomó hol található, következtethetünk a megbetegedés által érintett területre. A duzzanat jelentkezhet az érintett terület egyik oldalán vagy szimmetrikusan mindkét oldalon.

• A nyakszirt táji csomók a hátsó koponya;
• a nyaki nyirokcsomók a nyelv, a külső fül, az arc és fej külső felszíni szövetei, a gége, a légcső állapotáról,
• a fül előtti nyirokcsomók a szem és a halánték tájékáról,
• az áll alatti csomók a szájüreg állapotáról jeleznek.
• A hónalj nyirokcsomói az emlők, az elülső mellkasfal és a has felső részének szerveivel állnak összeköttetésben.
• A kulcscsont felett tapintható nyirokcsomó, ha jobb oldalon válik tapinthatóvá, akkor általában a tüdőben és a mellüregben,
• ha bal oldalon, akkor a hasban zajló kóros állapotot jelez.
• A lágyéktáji nyirokcsomók az alsó végtagok, az alsó hasi régió, a nemi szervek és a végbél tájékáról érkező nyirokfolyadékot szűrik és tisztítják.

A nyirokcsomó-duzzanat leggyakrabban a nyakon, a hónaljárokban és ágyéktájon tapintható, mely legtöbbször ártalmatlan fertőzés velejárója.

A leggyakoribb esetekről részletesebben

A nyaki nyirokcsomók megnagyobbodásának hátterében általában fül-orr-gégészeti (felső légúti fertőzés, torokgyulladás) megbetegedés áll, de alapos fizikális vizsgálat és az előzmények részletes ismerete szükséges a szintén lymphadenomegaliával járó különböző daganatos megbetegedések elkülönítése miatt.

A hónaljban lévő nyirokcsomók duzzanata kialakulhat a felső végtag sérülése következtében, lehet hematológiai betegségek tünete is, valamint emlőtumor esetén is gyakran érintettek a hónalji csomók.

A lágyéktáji nyirokcsomók leggyakrabban az alsó végtag sérülése (akár egy benőtt és begyulladt köröm is okozhatja), illetve különböző szexuális úton terjedő betegségek (pl. szifilisz, lágyfekély) következtében válnak tapinthatóvá.

A testszerte megnagyobbodó nyirokcsomók általában nem egy-egy szerv eltérésére, hanem az egész szervezetben jelen levő kóros állapotra utalnak. A generalizált forma leggyakrabban szintén bakteriális vagy virális, leromlott immunrendszerű egyéneknél jelentkezik, amikor lehet akár gombás fertőzés következménye is, de rendszerint ezzel a formával találkozunk daganatos megbetegedés esetén is.

A kísérő tünetekből is sok következtetést lehet levonni

Az egyes, háttérben álló kórokok diagnosztizálásában sokat segíthet az érintett nyirokcsomók elhelyezkedésén, számán, kapcsolódó bőrjelenségek meglétén vagy hiányán túl az adott betegségre jellemző egyéb tünetek fellépte is. Így például, a teljesség igénye nélkül:

• Egy esetleges macskaharapás vagy -karmolás környékén jelentkező duzzanat macskakarmolási betegséget jelezhet.
• Gyermekkorban a nyaki és fül mögötti nagyobb nyirokcsomó kiütéssel, lázzal társulva a rózsahimlő (rubeola) gyanúját vetheti fel.
• A nyirokcsomó megnövekedéséhez társuló láz, gyengeség, hurutos tünetek valamilyen fertőzésre utalhatnak (megfázás, influenza stb.).
• Az alkoholfogyasztás utáni nyirokcsomófájdalom, a testsúlycsökkenés, az éjszakai izzadás rosszindulatú folyamat, pl. lymphoma gyanúját keltheti.

Bármilyen átmeneti fertőzés (hasmenés, húgyúti fertőzés, bőrsérülés) okozhat nyirokcsomóduzzanatot, ezekre az jellemző, hogy 1 cm körüli méretnél nem nőnek nagyobbra, jól elmozdíthatóak környezetüktől, és néhány hét alatt visszahúzódnak.

A nyirokcsomók mérete

A nyirokcsomók átlagos mérete igen változatos: pár milliméteres nagyságtól akár 2-3 cm nagyságú is lehet. Általánosságban a tartósan 1,5-2 cm-es nagyságot meghaladó méretű, tapintható vagy egyéb úton (pl. mellkasröntgen-felvételen észlelhető) csomókat érdemes legalább egy alkalommal kivizsgálni az esetleges kóros folyamatok kizárása céljából. Gyerekeknél az 1 cm fölötti, csecsemőknél már a 0,5 cm fölötti nyirokcsomóméret is megnagyobbodást jelent.

Egyes csomók csak akkor válnak tapinthatóvá, ha valamilyen kóros folyamat indult el. Így például a kulcscsont felett tapinthatóvá váló nyirokcsomó joggal kelthet félelmet, hiszen ez normál méretben nem érzékelhető.

Általában a fertőzés lezajlása után a tapintható nyirokcsomók is eltűnnek, de erre sok esetben 2-3 hónapot is várni kell, nagyjából ennyi idő szükséges, hogy a gyógyulást követően közel eredeti méretére zsugorodjon. Ha az elváltozás ezt követően sem szűnik meg, mindenképp alaposabb kivizsgálás javasolt, ugyanis számos daganatos betegségben a hónapokon keresztül duzzadt nyirokcsomó az egyetlen panasz.

Nyirokcsomó-megnagyobbodás kisgyermekkorban

Gyermekkori sajátság, hogy a kisebb testméret miatt értelemszerűen náluk nem érdemes a 3 cm-t meghaladó nagyságot "kivárni" a kivizsgálással. Kisgyermekeknél az 1 cm, csecsemőkorban a 0,5 cm-nél nagyobb méretű nyirokcsomó(k) megléte esetén érdemes alapos szakorvosi (gyermekorvosi) vizsgálatot végezni. Kisgyermekeknél a fogzás, óvodáskorúaknál a gyakori hurutos epizódok ugyanakkor megnehezítik a nyirokcsomó "gyógyulását", így náluk nem ritka a hónapokon keresztül fennálló, enyhe mértékű megnagyobbodás sem. Ne gondoljunk tehát egyből a legrosszabbra, de feltétlenül mutassuk meg gyermekorvosnak!

A nyirokcsomó-megnagyobbodás kivizsgálása

Orvos már egy egyszerű, azonban alapos fizikális vizsgálattal megállapíthat vagy éppen kizárhat bizonyos betegségeket a fenti szempontok alapján, ezért panasz esetén feltétlenül érdemes felkeresni. Azt vizsgálja, hogy csak egy régióban vagy a test több részén vannak-e tapintható nyirokcsomók. Fontos megállapítania a nyirokcsomó nagyságát, nyomásérzékenységét vagy fájdalmatlanságát, a környezethez való viszonyát (azaz, hogy mobilis-e vagy összekapaszkodik a környezetével).

Amennyiben valamilyen akut fertőzés a magyarázat az elváltozásra, és nem áll fenn más, komolyabb betegségre utaló panasz, akkor nincs szükség alaposabb kivizsgálásra, általában az infekció lezajlása után a tapintható nyirokcsomók is eltűnnek.

Alaposabb kivizsgálás szükséges azokban, ha a következő panaszok is fennállnak:

• akut fertőzés tünetei megszűntek és a nyirokcsomók nem kezdenek el visszahúzódni,
• a nyirokcsomó 1,5 cm-nél tartósan nagyobb marad, vagy akár tovább növekszik,
• a tapintható elváltozás fájdalmatlan,
• a nyirokcsomó kemény, tömött tapintatú és a környezetével összekapaszkodik (nem mobilis).

A fenti esetekben kivizsgálásként képalkotó diagnosztikai vizsgálat (ultrahang, egyéb) és/vagy biopszia (szövettani mintavétel) szükséges, melyeket szükség esetén egyéb módszerekkel egészítenek ki.

Lágyrész-ultrahangvizsgálat nagyon jól látja a nyirokcsomókat, és hasznos információt is szolgáltat a szerkezetükről. Sok esetben már az ultrahang is különbséget tud tenni kóros (patológiás) és élettani (reaktív) folyamat között. Amennyiben ultrahang reaktívnak ír le egy nyirokcsomót, elsősorban gyulladás áll a háttérben. Ha bizonytalan, vagy egyértelműen patológiás a szerkezet, akkor azonnal tovább kell menni a kivizsgálással (elsősorban mintavétel szükséges).

A biopszia az elváltozás lokalizációjától függően történhet helyi érzéstelenítésben vagy nagyobb beavatkozás esetén altatásban. Szövetmintát vesznek a kóros nyirokcsomóból, az így nyert szövetmintát szövettani vizsgálatnak vetik alá a kórok tisztázása végett.

A háttérben számos ok állhat, minden esetben javasolt orvoshoz fordulni!

Látható, hogy az egészen banális okoktól kezdve meglehetősen sok, akár igen súlyos betegség jelentkezhet a nyirokcsomók megnagyobbodásának képében, érdemes tehát ezeket komolyan venni, és szükség esetén velük a háziorvost, gyermekorvost mihamarabb felkeresni, hogy a kivizsgálás és a szükség szerinti kezelés ne késlekedjen.

Bővebben A nyirokcsomók szerepéről, működéséről röviden

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Orvos szerzőink: Dr. Lesznyák Judit, Dr. Borsi-Lieber Katalin, Dr. Ujj Zsófia Ágnes