Szomjúságérzet - Mit jelez, mennyire megbízható?

A szomjúság a szervezet fiziológiai válasza a folyadékegyensúly eltolódására. A folyadéktartalom csökkenése súlyos zavarokhoz vezet, ezért az emberi szervezet nagyon pontosan szabályozza a test folyadék- és elektrolitháztartását.

Mit jelez a szomjúság?

A szervezet vízháztartása leginkább a nátrium mennyiségének szabályozásához kapcsolódik. A nátrium és a víz egy irányban áramlik, ezért a vizelet mennyiségének szabályozása és a folyadékhiány érzékelése szorosan összefügg a szervezet nátriumszintjével. Ha a vese nagyobb mennyiségű nátriumot ürít, azt több víz kíséri, vagyis a vizelet mennyisége megnő, a szervezet folyadéktartalma csökken. Máskor a vese fokozott nátriumvisszatartásra kényszerül, ami a víz visszatratásával jár, vagyis a vizelet mennyisége csökken, a szervezet kevesebb vizet veszít.

A szervezetben több helyen is találhatók olyan érzékelő sejtek (receptorok), melyek a folyadékkal való ellátottságot, illetve az abban lévő nátrium koncentrációját érzékelik. A nátrium ozmolalitása az a jellemző, amely megmutatja, hogy egységnyi vízben mennyi a nátrium mennyisége. Ha a szervezet hidratáltsága lecsökken, nem távozik a vizelettel a nátrium a szervezetből, akkor a nátrium ozmolalitása, azaz koncentrációja megnő, amire szervezetünk szomjúságérzéssel reagál. A folyadékfogyasztással a nátriumkoncentráció ismét csökken, a szomjúság elmúlik. Az ozmolalitás csak igen szűk határok között változhat anélkül, hogy a szervezetet károsodás érné.

Kiszáradásnak nevezzük azt az állapotot, amikor a szervezet víztartalma kritikusan csökken, a szomjúságon kívül tünetei közé tartozik a fáradtság, fejfájás, szédülés. Csecsemők, kisgyermekek és idős emberek kevésbé érzik a szomjúságot, illetve ozmoregulációjuk (az ozmolalitás szabályozása) nem működik tökéletesen, ezért esetükben nagyobb a kiszáradás veszélye. A szervezet víztartalmának csökkenése következtében a vérerekben uralkodó nyomás is csökken, vagyis esik a vérnyomás. Ezt különleges ún. baroreceptorok (nyomásérzékelő receptorok) érzékelik, amelyek ingerlése szintén szomjúságérzetet vált ki.

A nátrium- és vízháztartás egyensúlyban tartásáért felelős folyamatok

A nagyvonalakban bemutatott, több útvonalon ható folyamatok párhuzamosan, egymást kiegészítve működnek s a szabályozórendszerek komplex működésén keresztül biztosítják a szervezet normális folyadék- és nátrium háztartását.

1. Renin-angiotenzin rendszer - A vesében lévő nyomásérzékelő receptorok érzékelik a vízmennyiség csökkenését a vérnyomás csökkenésén keresztül. Ennek hatására emelkedik a renin nevű anyag koncentrációja, amely több lépcsőn keresztül végeredményben emeli az aldoszteron hormon vérszintjét. Az aldoszteron hatására csökken a vese nátrium- és víz ürítése, végső soron a szervezet folyadéktartalma visszaáll a normális állapotra.
2. Atrialis (pitvari) és agyi natriuretikus peptid (nátriumürítő fehérje - ANP, BNP) - A szív falában olyan receptorok találhatók, melyek a keringő vér mennyiségét érzékelik. Ennek emelkedése az ANP és BNP szekréciójának megnövekedése miatt növeli a vese nátrium- és vízkiválasztását, ami a vizelet mennyiségének növelésén keresztül szabályozza a szervezet vízháztartását.
3. Antidiuretikus hormon (ADH, vazopresszin) - Az agyban található hypothalamus érzékeli, ha a szervezet nátriumtartalma megnő. Ennek hatására nő az ADH elválasztása, aminek következtében csökken a víz vesén keresztüli ürítése.

Mennyire megbízható a szomjúságérzet?

A szomjúságérzet általánosságban jól jelzi, hogy mikor szükséges a folyadékpótlás, azaz ha szomjasak vagyunk, mielőbb igyunk.

Fontos tudni, hogy amikor a szomjúság érzése megjelenik, a szervezet már jelentős vízveszteséget szenvedett, ezért már a szomjúság jelentkezése előtt célszerű folyadékot fogyasztani a kiszáradás (dehidráció, exsiccosis) elkerülésének érdekében. A vesék működése és szervezetünk elektrolitháztartása szempontjából is az a legkedvezőbb, ha naponta többször kis mennyiségű vizet iszunk, és nem szomjúság esetén viszünk be egyszerre nagy mennyiségeket.

Különösen idős korban, kisgyermekeknél és bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként a szomjúságérzet azonban nem mindig jelzi időban a dehidratált állapotot, de felnőttek is sokan figyelmen kívül hagyják a jelzést. Testmozgás esetén is gyakori, hogy a szomjúság késve jelzi a folyadékhiányt.

Több szakértő azt javasolja, hogy a szomjúságérzet mellett a vizelet mennyiségét és színét is érdemes értékelni annak érdekében, hogy elég folyadékot fogyasszunk. Ideális esetben napi 1-1,5 liter vizelet távozik, színe világossárga. Amennyiben a vizelet ritkán jelentkezik, mennysigége kevesebb, sűrűbb és sötétebb színű, érdemes fokozni a folyadékbevitelünket.

Amennyiben szomjúságunk nem jelez, valamint vizeletünk is elegendő mennyiségű és világos sárga színű, nem szükséges több vizet inni, sőt kerülni kell a túlzott folyadékbevitelt. A napi 2-2,5 literes fogyasztási ajánlás ugyanis egy átlagos mutató, amelynek konkrét értéke függ a személy életkorától, nemétől, fizikai aktivitásától, egészségi állapotától, a külső hőmérséklettől. Fontos azt is tudni, hogy az elfogyasztott folyadék 25-30 százalékát táplálékkal visszük be szervezetünkbe (nem csak a levesekre és gyümölcsökre kell gondolni, hanem a főtt rizs vagy a húsok víztartalma is magas), így könnyen épp a "túlivás" jelenthet veszélyt egészségünkre.

A túlzott folyadékfogyasztás csökkenti a szervezet működéséhez szükséges elektrolitik koncentrációját, a nagy mennyiségű vizelettel pedig tovább csökken ezek mennyisége a szervezetben (vízmérgezés). A szervezet ilyen esetben nem választja ki teljes mértékben a felesleges folyadékot, hanem a víz részben felhalmozódik a szervezetben (hiperhidráció), ödéma és ascites alakul ki. A felesleges folyadék megterheli a vese, a szív és más létfontosságú szervek működését is.

Részletesen Amikor káros a sok folyadék

Amennyiben folyamatosan fennáll a szomjúság (polidipszia), az legtöbbször nem a vízhiányos állapot jele, hanem a szervezet valamilyen betegséggel összefüggő téves jelzése, vagy a szabályozórendszer károsodásából adódó rendellenes vizeletkiválasztás eredménye is. Gyakran okoz folytonos szomjúságérzetet például a cukorbetegség (a magas vércukorszinttel összefüggésben), a szájszárazsággal járó kórképek, vagy a vesebetegség.

Részletesen Folytonos szomjúságérzet - Milyen betegséget jelezhet?

Napi vízforgalmunk számokban

Egy felnőtt férfi esetében a testsúly 60%-át, egy felnőtt nő esetében a testsúly 50%-át, míg csecsemőknél a testsúly 75%-át teszi ki a víz. Ennek a mennyiségnek a 2/3-a a sejtek belsejében található, a maradék megoszlik az erek (vér) és a szövetközti folyadék között.

Egy egészséges felnőtt szervezetének napi vízfelvételét a folyadék és szilárd formában elfogyasztott, illetve az anyagcsere-folyamatok során keletkező víz teszi ki. A napi vízleadás a vizelettel, széklettel ürülő, illetve a verejtékkel és légzési gázokkal távozó vízveszteségből áll.

A felvételnek és leadásnak ki kell egyenlítenie egymást, hogy az egészséges állapot fennmaradjon. Ha például a külső hőmérséklet magas, a verejtékezés fokozott lesz, és több víz távozik a szervezetből. Ezt a többletet pótolni kell, például nagyobb mennyiségű folyadék fogyasztásával.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit