Antibiotikum vírus ellen - A leggyakoribb tévhit

Az antibiotikumok kifejezetten a baktériumok által okozott megbetegedések gyógyítására alkalmazható készítmények, azaz nem hatásosak minden fertőzés esetén. Bár a vírusok is és a baktériumok is mikroszkopikus méretűek, köztük számos alapvető különbség van, emiatt az ellenük alkalmazott terápiáknak is különbözőknek kell lenniük. Mégis rengeteg a tévhit a témával kapcsolatban.

Miért felesleges sokszor az antibiotikumhasználat?

A legáltalánosabb téves elképzelés, hogy az antibiotikumok mindenféle fertőző megbetegedés, így vírusok ellen is hatásosak. Korábbi felmérések szerint a magyarországi lakosság többsége osztja ezt a tévhitet.

Egy antibiotikum kiválasztására ideális esetben nem egy tünet, hanem egy tünetegyüttes adhat alapot, amely alapján felmerülhet egy baktérium által okozott betegség gyanúja. Ezt követően sorra orvosa számba veszi a betegség esetén szóba jöhető kórokozók listáját, majd az ellenük hatásos antibiotikumokat. A mindennapi gyakorlatban sajnos egész más módon zajlik az antibiotikumválasztás. Alkalmazásuk leggyakoribb indoka a láz, esetleg több napos lázas betegség, a torok- és nyelési fájdalom és a köhögés.

A torok- és nyelési fájdalom oka az esetek 80%-ában vírusos fertőzés, hasonló az arány az orrfolyás és a légúti hurut esetében. A számokból könnyen következtethetünk, hogy az antibiotikumokat tulajdonképpen sokszor vírusos megbetegedések és a vírusok által okozott panaszokra írják fel.

Alkalmanként felmerül az esetleges bakteriális felülfertőződéstől való félelem, így mintegy elővigyázatosságból, több napja elhúzódó panaszok esetén kifejezetten a beteg kérésére indul el az antibiotikumkezelés. A vírusos betegségek (pl. nátha, influenza) antibiotikumos kezelése során azonban a beteg tulajdonképpen kezelés nélkül marad, hiszen az antibiotikum nem segít az állapotán, azonban támogatja a kórokozók antibiotikummal szembeni ellenállóképességének fejlődését, mellékhatásokkal terheli a szervezetet és a tévhit ellenére nem csillapítja a lázat. A felesleges antibiotikumhasználat tehát összességében nem segít, kizárólag árt.

Miért csak a baktériumok ellen hatásosak?

Az antibiotikumok hatásmechanizmusukat tekintve számos csoportra oszthatóak, általánosan igaz rájuk azonban, hogy hatásuk az egyes sejtalkotók jelenlétén, azok megtámadásán alapul.

A baktériumokra komplex felépítés jellemző, sejtalkotóik között megtalálható a sejtburok, a citoplazma, amely alapállományként működik, illetve a maganyag, amely a baktérium örökítőanyaga. Járulékos elemként fajtól függően a baktérium rendelkezhet még tokkal, mikrokapszulával, nyákkal, amelyeknek a külső védekezésben van szerepük. Az esetlegesen jelen lévő csillók és fimbriák a mozgást segítik, illetve egyes fimbriák a szaporodáshoz szükségesek. A baktériumok mérete mikrométeres nagyságrendbe tartozik, míg a vírusok nagysága nanométeres tartományban mérhető.

Hatalmas különbség van a vírusok és a baktériumok szaporodásában. A baktériumok önállóan képesek szaporodni, ezzel szemben a vírusok önálló szaporodásra képtelenek, kizárólag gazdasejt segítségével képesek megsokszorozódni. A vírus bejut (penetrál) a gazdasejtbe, ahol saját örökítőanyagának segítségével mintegy átprogramozza a gazdasejt életműködését és arra kényszeríti, hogy felhagyjon a normális működéssel. Végül a gazdasejt a saját életműködéséhez szükséges fehérjék helyett a vírus fehérjéit fogja termelni, így mintegy a vírus szaporításának gépezetévé válik.

Az antibiotikumok hatásmechanizmusa

Az antibiotikumok a baktériumsejt szaporodását, illetve életfolyamatait eltérő mechanizmusokkal gátolják. A gátolt életjelenségek és a károsított struktúrák olyan jellemzői a baktériumsejtnek, amelyekkel a vírusok nem rendelkeznek, emiatt az antibiotikumok nem hathatnak rájuk. Az antibiotikumoknak nincs fájdalomcsillapító, vagy gyulladáscsökkentő, lázcsillapító hatása sem.

Az antibiotikumoknak ugyanakkor különböző típusai léteznek: egyes fajták csak bizonyos baktériumokat ölnek meg, mások szélesebb spektrumban, a baktériumok különböző fajtáira hatnak.

A baktériumokra jellemző fehérjeszintézist, vagyis a sejtalkotók és az életfolyamatokhoz szükséges fehérjék előállítását gátolják az aminoglikozid, makrolid antibiotikumok, a chloramphenicol és a tetraciklinek. A sejtburok egyik rétege az úgynevezett peptidoglikán-réteg (az elnevezés az alkotó anyag kémiai szerkezetére utal), amelynek felépülését a penicillinek és a cefalosporinok gátolják. A sejtburok legkülső rétege a külső membrán (hártya), amelynek károsításával a polimixinek a baktérium pusztulását okozzák. A vírusok nem rendelkeznek saját fehérjeszintetizáló rendszerrel - peptidoglikánnal és külső membránnal -, tehát ellenük ezen szerek nem lehetnek hatásosak.

Hogyan hat ezzel szemben a vírusellenes terápia?

A vírusok elleni gyógyszeres terápia három ponton képes meggátolni a vírus szaporodását. Vannak szerek, amelyek megakadályozzák a vírusok bejutását a gazdasejtbe. Más gyógyszerek gátolják azokat a nukleinsavakat, amelyek a gazdasejt vírustermelésre történő „átprogramozását” végzik. Végül léteznek olyan készítmények, amelyek a vírussal fertőzött sejtben a vírus nukleinsavának, vagyis örökítőanyagának termelését gátolják, ezzel megakadályozzák a kórokozó szaporodását.

Mivel tehát a vírusok és baktériumok nagyon különböző kórokozók, az ellenük hatásos terápiáknak is különbözőknek kell lenniük.

A leggyakoribb bakteriális fertőzések a tüszős mandulagyulladás, a fül, az arc és a homloküreg fertőzése és a tüdő gyulladásos megbetegedései. A mindennapos népbetegségeket, mint a nátha, a köhögés vagy a legtöbb torokfájás azonban vírusok okozzák, mint ahogy az influenza és a COVID-19 is vírusos megbetegedés. Bakteriális felülfertőződésére utalhat, ha a tünetek néhány nap elteltével rosszabbodnak, ha egy hét után is fennmaradnak, a betegség első napjaiban azonban ne kísérletezzünk antibiotikummal történő öngyógyítással.

Az enyhébb vírusos fertőzések pihenéssel, türelemmel és pusztán tüneti kezeléssel (fájdalomcsillapítás, szükség esetén lázcsillapítás) tehetőek elviselhetővé, a gyógyítást azonban maga a szervezet végzi el. Súlyosabb vírusos betegségekre – ilyen a herpesz, illetve az influenza bizonyos esetei – léteznek antivirális kezelések.

A fertőzések két típusának különválasztása alapvetően fontos, hiszen a nem megfelelően indokolt, vagy túlzottan erős antibiotikumos kezelésnek valóban lehetnek mellékhatásai.

Fontos Óvatosan az antibiotikumokkal! Miért kétélű fegyver?

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Kónya Judit, családorvos
Aktualizálta: Dr. Sarkadi Adrien, infektológus