Kik és miért kapták az orvosi Nobel-díjat?

A rákkutatás és az öregedési folyamatok megismerése szempontjából jelentős az idei Nobel-díjasok munkássága - nyilatkozta az MTI-nek Falus András akadémikus, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatója annak kapcsán, hogy három amerikai tudósnak - Elizabeth Blackburnnek, Carol Greidernek és Jack Szostaknak ítélték oda a 2009-es orvosi Nobel-díjat Stockholmban.

A Karolinska Intézet indoklása szerint a három kutató egy alapvető biológiai problémára talált megoldást: felfedezték, hogyan másolódnak a kromoszómák és milyen folyamat védi őket a töredezéstől.

Kutatásaik hozzájárultak az öregedési folyamatok és a betegségek kialakulásának teljesebb megértéséhez, illetve lehetséges új terápiák kifejlesztéséhez.

"A telomer azt jelenti, hogy a kromoszóma vége.

Amikor osztódik a sejt, akkor egy pici darab mindig leválik a kromoszómák DNS-láncának a végéből. Olyan ez a folyamat, mint valamiféle +szalámi-effektus+, mindig leszeletelődik valami" - mutatott rá Falus András.

Az öregedés magyarázata

Az öregedés molekuláris biológiai alapjait magyarázva az akadémikus elmondta, hogy amíg a géneket nem tartalmazó szakasza rövidül, a DNS nem károsodik.

Azonban előbb vagy utóbb ez a "szeletelés" eléri a géneket, a hiány érzékelhetővé válik, a keletkező sejtek működésének és életképességének csökkenését, örgedését vonva maga után.

Falus András ismertetése szerint a telomeráz nevű enzim a sejtosztódást követően újból, meg újból "visszaszintetizálja", visszapótolja a telomer leváló, csonkolódott szakaszát.

"Ezzel biztosítja a telomeráz az egyensúlyt, meggátolja az öregedést, azt, hogy ne fogyjon el az +élet fonala+" - mutatott rá az akadémikus.

Miért "halhatatlanok" a rákos sejtek?

Hozzátette: a gond az, hogy a rákos sejtekben ez az enzim túlságosan aktív, megakadályozva a kóros sejtek elpusztulását. E mechanizmusnak köszönhetően válnak a rákos sejtek "halhatatlanná".

"A kromoszomális genetikai egyensúlyért felelősek a telomerek és a telomeráz: egyrészt csonkolódik a DNS-lánc, másrészt visszaszintetizálódik, kiegészül a lerövidült szakasz" - összegezte Falus András.

Mint az akadémikus kifejtette, Elizabeth Blackburn, Carol Greider és Jack Szostak munkásságának egyrészt a rákkutatás szempontjából van jelentősége.

"A telomeráz megakadályozhatja, hogy a rákos sejtek örökké éljenek" - hangsúlyozta Falus András. Másrészt munkásságuk fontos az öregedés folyamatával kapcsolatos kutatások szempontjából is, hiszen amennyiben le lehet lassítani a telomerek rövidülését, ezáltal növelhető a szervezet élettartama is.

(MTI)