Őszintén a H1N1 vakcináról - Az oltási pánik mellékhatásai

Nagy a kockázata annak, ha valaki csupán az ellentmondásos sajtóhírek miatt nem oltatja be magát, holott szüksége volna a védelemre – állítja Mészner Zsófia. Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet főigazgatója oltási tanácsadóként inkább az orvosoknak ajánlja a krónikus betegek megfontolt vakcinálását.

- Az egyén vagy a közösség védelme érdekében van inkább szükség az új típusú influenza elleni oltásra?

Társadalmi kötelezettségünk, hogy védjük azokat, akiket nem lehet beoltani. A pneumococcus elleni amerikai tömeges vakcinálás esetében például azt tapasztalták, hogy a csecsemők oltásával a nagyszülők körében is csökkent a tüdőgyulladás előfordulási gyakorisága.

A védettséget általában a gyerekeknél kell „indítanitől”, mivel a legtöbb kórokozót ők viszik haza, ám csak ritkán betegednek meg súlyosan. Ez felveti azt az etikai dilemmát, hogy vajon szükséges-e beoltani a betegség szempontjából kevésbé érintett populációt a védtelenek érdekében. A mai általános álláspont szerint csak a populáris szintű védettség lehet eredményes.

- Ez a nézet a H1N1 elleni vakcinálásra is igaz?

Mindenképpen.

- Korábban felvetődött, hogy – mivel az új típusú influenza az eddigi tapasztalatok szerint gyengébb lefolyású, mint a szezonális – célszerűbb és olcsóbb az egyéni védekezés, vagyis az, ha a beteg csak akkor kap vírusölő készítményt, ha bizonyítottan influenzás. Erről mit gondol?

A vírusellenes készítmények kapcsán igen optimisták voltak a szakemberek, mert a csaknem 10 éve kifejlesztett gyógyszerek hatékonyan elpusztították a kórokozót a szervezetben.

A mostani, világjárványt okozó vírus azonban kezd ellenállóvá válni az orvosságokkal szemben. Ráadásul nagyon fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy ha enyhe lefolyású maga a vírus okozta betegség, az nem jelenti azt, hogy veszélytelen volna.

Az influenza ugyanis a gyengébb szervezetekben könnyebben „kaput nyit” olyan baktériumok előtt, amelyek viszont már komoly betegséget, akár halálos kórt is okozhatnak.

- Mivel magyarázza a vírus terjedése és megelőzési technikák körül kialakult, immár az orvosok között is járványosan terjedő bizonytalanságot?

Egy teljesen új jelenséggel állunk szemben, és bármilyen fejlett is a tudomány, a vírus mindig egy lépéssel előttünk jár, hiszen például a betegség erejét csak akkor ismerhetjük, ha már többen átestek rajta.

Nem csoda, hogy a nemzetközi járványügyi hatóságok szokatlanul gyorsan változtatják ajánlásaikat, hiszen maga a vírus is folyamatosan változik. Ezzel magyarázható, hogy eleinte kötelező volt minden egyes gyanús esetben a virális diagnosztika, majd ezt feloldották, eleinte az antivirális kezelést megelőzési céllal is javasolták bizonyos rizikó-csoportokban, majd ennek az ellenkezőjét tanácsolták. Ez teljesen érthető, hiszen most, a járvány terjedésével egy időben kell a tapasztalatokat, az információkat gyűjteni.

- Van-e úgynevezett keresztvédettség a hagyományos influenza és az új típusú között, vagyis aki korábban átesett a betegségen, most bízhat-e abban, hogy elkerüli a kór?

Teljes bizonyossággal nem jelenthető ki, de úgy tűnik, hogy a mostani H1N1-hez igen hasonló szerkezetű vírus a ’30-as és az ’50-es évek között már felbukkant, így a 60 évnél idősebbeknek az akkori járvány kapcsán szerzett immunitása bizonyos mértékben a mai napig kimutatható. Becslések szerint az ebbe a korosztályba tartozók 30-50 százaléka védett lehet a mai vírus ellen, ám ezt nehéz tesztelni.

- A hazai oltóanyagot nagyon gyorsan, lényegében pár hét alatt fejlesztette ki a gyártó. A szkeptikusok szerint ennyi idő alatt nem lehet hatékony vakcinát előállítani és tesztelni.

Ez nem igaz, hiszen maga az úgynevezett „modell” vakcina kipróbált, ráadásul a magyar oltóanyag a világon az egyik leghatékonyabb.

- A kétkedő szakemberek azt mondják, pusztán az a tény, hogy megjelent a vérben az ellenanyag, nem a vakcina hatékonyságát, hanem a tesztoltásban résztvevő immunrendszerének működését jelzi. Igaz ez?

Nem igaz, mert az oltóanyag kipróbálásában résztvevőktől a vakcina beadása előtt is vettek vért, így az akkori állapotot vetik össze a későbbivel, azaz teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a vérben lévő ellenanyagok újonnan kerültek-e be az oltással, vagy nem.

- Az oltóanyagot egészséges önkénteseken tesztelték. Az így kapott eredmények alapján kijelenthető-e, hogy például krónikus betegek legyengült szervezete is hasonló módon reagál az oltásra?

Általános elv, hogy lázas beteget nem oltunk. A krónikus betegeknél pedig a kezelőorvosnak kell eldönteni, hogy milyen erős vakcinát alkalmaz, vagy inkább a beteg környezetében szorgalmazzák az oltást.

- Mi lehet az oka az orvosok körében szinte sosem látott mértékű oltással kapcsolatos averziónak?

Ez összetett probléma. A legfontosabb ok szerintem az orvosok túlterheltsége. A feszített tempóban ellátott általános feladatok mellett most folyamatos és intenzív információgyűjtésre volna szükség, ez komoly és érthető ellenállást vált ki, ráadásul ez az elmúlt 30 évben nem fordult elő, és mint mindenki, az orvosok is tartanak az új dolgoktól. A kötelező védőoltások kapcsán több évtizedes bevált gyakorlat van.

Mindemellett a mostani oltás teljesen önkéntes, tehát a betegek is a szokottnál jóval több információt akarnak kapni az esetleges szövődményekről és mellékhatásokról, amelyeket még igazából senki nem ismer a világon.

- Tovább fokozza a bizonytalanságot a hazai oltóanyaggal szemben, hogy egyes sajtóhírek szerint egy, a ’30-as évekből származó vadvírus törzsből állították elő a magyar vakcinát. A cáfolatok szerint ez a felvetés teljesen alaptalan. Ön szerint lehet valóságalapja?

Ez értelmetlen butaság. Az Egészségügyi Világszervezet minden évben szétküldi az országoknak azokat a vírustörzseket, amelyekből az éppen aktuális szezonális vakcina készülhet.

Ugyanez volt a gyakorlat a H1N1 esetében is, tehát a gyártónak külön és fölöslegesen kellett volna pénz és időt áldozni arra, hogy egy régi vírustörzset inaktiváljon, majd abból kifejlessze az oltóanyagot, amikor rendelkezésére áll a legaktuálisabb vírustörzs. Ez tehát a science fiction kategóriája.

(WEBBeteg - Szigeti Ildikó újságíró)