Az orvosok is tévedhetnek

Sok nagyszerű orvosi találmányról, gyógyszerről bizonyosodott be évtizedek alatt, hogy bizonyos esetekben életmentő lehet, felesleges alkalmazásuk azonban káros vagy legalábbis hatástalan.

Árthat is az antibiotikum

Nagyon örült mindenki például az antibiotikumoknak, azonban - mint a gyógyszerek általában – az antibiotikum sem csodaszer. Az antibiotikumokról tudni kell, hogy kizárólag pontos adagolással és orvosi ellenőrzés mellett szedhetők, csakis bakteriális eredetű megbetegedések esetén. Ezek a készítmények ugyanis nem alkalmasak a vírusok megfékezésére.

Az antibiotikumok felismerését és történetét általában a Fleming által 1929-ben fölfedezett penicillintől számítják. A gyógyszer nagyüzemi gyártásának kifejlesztését követően mikrobiológusok, orvosok és biokémikusok vállvetve kutatták a penicillinnél még jobb és minél szélesebb körben alkalmazható antibiotikumokat.

Feltalálásuk után adták mindenkinek, hiszen ekkor még nem volt világos, hogy csak a baktériumokkal tudja felvenni a harcot. Ma már létezik gyorsteszt, amely kimutatja, baktériummal vagy vírussal van-e dolgunk. Használata még nem elterjedt a rendelőkben, mert a társadalombiztosítás nem finanszírozza.

A mai orvosok már azt is tudják, hogy indokolatlan alkalmazásával többet ártanak, mint használnak, hiszen ha kialakul a rezisztencia, nem fog hatni a gyógyszer, amikor pedig szükség lenne rá. Köztudott az is, hogy az antibiotikum a bélflórát károsíthatja, így egyidejűleg javasolt a probiotikumot tartalmazó készítmények szedése is.

LSD mint gyógyszer

Nekünk már alapvető, megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az LSD kábítószer. De nem volt ez mindig így. Volt idő, amikor még lehetséges gyógyszerként tartották számon.

Arthur Stoll, a Sandoz gyógyszercég alkalmazásában több növényből próbált hasznos vegyületeket nyerni az 1900-as évek elején. 1918-ban sikerült kivonnia az anyarozs gombájából az ergotamint, melyet méhösszehúzó hatása miatt a szülés megindítására és a szülés utáni vérzés megállítására a mai napig használnak.

Emellett koffeinnel alkalmazva hatásos a migrénes fejfájás ellen, mivel érszűkítő. 1935-ben Albert Hoffman érdekesnek találta az ergotaminre irányuló kutatásokat és 1938-ban egy nikotinhoz hasonló szerkezetű anyagot állított elő belőle, melyet légzésstimulálónak és idegrendszerre ható szernek remélt.

Az LSD-nek nevezett szerből 25 formációt különített el, ezek egyike sem fejtett ki különösebb hatást. A vegyület borkősavas sóját -25-nek nevezte (ez volt a 25. előállított vegyület), azonban a kísérleti állatoknál csak enyhe méhösszehúzó hatást tapasztaltak és némi nyugtalanságot.

Egereknél csak mozgászavarok voltak megfigyelhetők. Ám azt észrevették, hogy az LSD-vel kezelt macska retteg az egértől. Ezután Hofmann félretette a szert, majd évek múltán újraszintetizálta farmakológiai kísérleteihez.

Hallucinogén jellegét akkor fedezte föl, mikor saját magán nyugtalanságot, szédülést, a fényekre való érzékenységet tapasztalt, majd színes képeket látott, miután belélegezhette a szert vagy az ujjára cseppenhetett. Először a Zürichi Egyetemen kezdődtek LSD-vel kapcsolatos vizsgálatok, majd széleskörű kutatási területté lett a szer hatásainak megfigyelése.

Kipróbálták alkalmazását a pszichológiában, pszichiátriában, majd a hírszerzésben is, ahol igazságszérumot akartak előállítani belőle. 1966-os betiltásáig pszichoterápiás alkalmazására történtek kísérletek, azonban az USA War On Drugs politikája következtében ezek a kísérletek megszűntek, noha jelentős eredményeket hoztak például az alkoholizmus vagy a heroin-függőség kezelésében.

A Contergan-gyerekek

Nagy port vert fel a maga idejében a Contergan-ügy. Ma negyven év felettiek a “Contergan-gyerekek”, akik kéz, láb vagy mindkettő nélkül, torzszülötten jöttek a világra. Egyes feltételezések szerint tragédiájukat az okozta, hogy spóroltak egy gyógyszer alaposabb vizsgálatán.

A szer Thalomid néven is a patikákba került, és még vagy 20 fajta elnevezésen forgalmazták. A nyugtatószer hatóanyaga a talidomid volt. Kis túlzással univerzális szer volt, hiszen rengeteg tünet enyhítésére, gyógyítására ajánlották. Többek között hányinger ellen is, amin a kismamák kapva kaptak, hiszen számukra nem volt ellenjavallt.

Sőt, épp voltak az egyik célcsoport. Az 1957-ben forgalomba hozott szer tájékoztatója szerint jól használható köhögés, pánikbetegség, migrén ellen, pszichés traumák esetén nyugtatószerként. Nem terheli a máj anyagcseréjét, és a hányingert is csillapítja. Az összetett hatásának megfelelően sokan szedték, hiszen 4 éven át nem volt vényköteles gyógyszer, így bárki megvásárolhatta orvosi felügyelet nélkül.

Nem csoda tehát, hogy 1958-ban 20 millió tablettát adtak el havonta. Nemsokára dr. Widukind Lenz orvos-genetikus nyilvánosságra hozta a gyógyszer káros mellékhatásait. Az akkor már egy ideje állatkísérleteken tesztelt hatóanyag, a thalidomid, bizonyítottan súlyos káros mellékhatásokkal rendelkezett.

A krimikbe illik a sok fenyegetés, amit ennek következtében dr. Lenz átélt, de a palackból kiszabadult a szellem. 1961. november 27-én a gyógyszert betiltották és nyomozást rendeltek el. Dr. Lenz minden állítása helytállónak bizonyult, közel 15 éves bírósági hercehurca indult meg. Ennek kapcsán - egyedülálló módon - nem a vállalatot, hanem a kutatókat marasztalták el.

Mintegy 10-12 ezer gyermek jött világra fejlődési rendellenességgel, eltorzult, számos esetben ki sem alakult végtagokkal. Sok időnek kellett eltelnie, mire elkezdtek gyanakodni a Contergan-ra. És még többnek, mire egész pontosan azonosították a hatásmechanizmust. Nem volt kérdéses, hogy végtagtorzulásokat okoz, de mivel a talidomid bonyolult összetételű, sokféle hatást okozó szer, így nehéz volt eltalálni, hogy ezek közül melyik és hogyan felelős.

Az Aberdeeni Egyetem kutatócsoportja ötven évvel később megoldotta a talányt, megállapítva, hogy a Contergan tabletta hatóanyaga megakadályozta új erek növekedését a fejlődő magzatban. "Sok elmélet keletkezett, de ez az első alkalom, hogy határozottan kimutattuk: a szer érképződés-ellenes hatása okolható a születési rendellenességért" - magyarázta a kutató a BBC-nek. Az ok nagyon egyszerű: a gyógyszert a korai terhesség tünetei miatt a nők terhességük korai szakaszában - főleg az ötödik és kilencedik hét között - szedték a rosszulléteik enyhítésére.

A magzati létnek ebben a szakaszában fejlődnek ki a végtagok, így ez az oka, hogy feltűnően sok végtag-torzult csecsemő jött a világra. Ma 2-3 ezer Contergan-bébi él.

A Grünenthal vállalat a per után kártérítést fizetett az áldozatok családjainak egy erre a célra létrehozott alapon keresztül, de felelősségét sohasem ismerte el. A még élő Contergan-bébik havi, legfeljebb 545 eurót kapnak a már említett alapból.

Aki azt hiszi, hogy ezek után a Contergan (Thalidomide) nyomtalanul eltűnt a süllyesztőben, az téved. A www.thalidomide.org honlap adatai szerint többször tapasztalták a már ismert tüneteket, de a gyógyszert a lepra egyik szövődményének, illetve egyes rákfajták gyógyításában mégis alkalmazták.

(WEBBeteg - Czibere Anikó újságíró)