Betegjogok - A kórház nem börtön

A kórház nem börtön, a betegek közül egyre többen vannak tisztában jogaikkal – és élnek is ezekkel. A legfontosabb kérdéseket Kristóf Péter betegjogi képviselő segített tisztázni, aki a debreceni Kenézy Gyula Kórházban, illetve a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségügyi Centrumában látja el a betegek jogi képviseletét.

Minden betegnek joga van a kapcsolattartáshoz. Ez az, amire a legtöbb panasz van. A kiskorú gyermek szüleinek joga van a gyermekkel lenni éjjel- nappal együtt lenni a kórházi kezelés ideje alatt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy általában az anya van a kicsivel (természetesen az apának sem tilos), a kórháznak is biztosítania kell ezt a jogot.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ágyat, étkezést, ellátást is kell kapnia a szülőnek! Azonban egy szék a kiságy mellett mindenkinek jár. Ha a szülőt éjszakára – leggyakrabban helyhiányra hivatkozva – kiküldik, az egyértelműen jogsértés, ezt mindenképpen ki kell vizsgálni, tanácsolja Kristóf Péter. Vannak speciális helyzetek, amikor a közösségi érdek erősebb, ennek tipikus példája a mostanában egyre több helyen életbe lévő látogatási tilalom, amelyet például járványok idején léptethetnek életbe. Ez azonban mindig ideiglenes rendelkezés.

Felnőtt esetében a végstádiumban lévő beteget illeti meg az a jog, hogy egy általa választott személy éjjel-nappal mellette lehessen. Magatehetetlen beteg esetén egyenes ági leszármazott, vérségi kapcsolatban lévő hozzátartozóról lehet szó. Ha a beteg előtte nyilatkozott, hogy kit szeretne, illetve kit nem szeretne ott látni, akkor ezt tiszteletben tartják.

A kórházakban kihirdetett látogatási idő egyfajta ajánlás, ez a kórház életét könnyíti meg. Vizit idején például a látogatókat nem engedik a kórteremben tartózkodni, hiszen ezzel a többi beteg joga csorbul. A páciensek legfontosabb joga, hogy megfelelő ellátásban részesüljenek.

Aki rászorul, annak joga van arra, hogy hozzáértő orvosok megvizsgálják, kezeljék, és fájdalmát csillapítsák.

Önrendelkezési jog

Az önrendelkezési jog rendkívül szerteágazó. Kényes kérdés szokott lenni a boncolás. Jó, ha tudjuk, mindannyian potenciális szervdonorok vagyunk, hiszen az idevonatkozó jogszabály szerint, ha valaki életében nem rendelkezik ezzel ellentétesen, akkor megfelelő szervei felhasználhatóak.

Ez alól kivétel a gyermekdonor, itt a szülők beleegyezése szükséges mindenképpen.

A boncolást pedig minden olyan esetben elvégzik, ahol a kórok nem egyértelmű. Ebben egyet kell értenie a kezelőorvosnak és a patológusnak is.

Ha valamelyikük bizonytalan, a boncolás elvégezendő, akkor is, ha a hozzátartozó tiltakozik. Azt azonban a beteg megtilthatja, hogy holttestéből szervet és szövetet gyógyítás, kutatás vagy oktatás céljából kiemeljenek.

Az önrendelkezési jog kategóriájába tartozik az ellátás elutasításának joga is. A nem életfenntartó kezelést – de akár egy műtétet is – el lehet utasítani.

Ha valaki nyilatkozik is esetleg arról, hogy ne élesszék újra, akkor is megteszik, hiszen az orvosok az élet védelmére esküdtek fel.

Kivétel ez alól egy olyan betegség, ami rövid időn belül egyébként is halálhoz vezethet (például egyes daganatos betegségek); ilyen esetben a megtagadott kemoterápiát nem végzik el.

Ekkor azonban egy háromtagú – a pszichiáterből, a kezelőorvosból és az onkológusból álló – csapat elbeszélget a beteggel, megbizonyosodva arról, hogy a beteg mindennel tisztában van, és az összes információ birtokában hozta meg döntését.

Arra is van lehetőség, hogy a páciens megjelöljön egy felnőtt személyt (helyettes döntéshozót), aki jogosult a beleegyezés illetve a visszautasítás jogát a beteg helyett gyakorolni.

A helyettes döntéshozó megnevezésének formai követelményei vannak, rendelkezni lehet saját kezűleg írt és aláírt; vagy géppel (más személy által) leírt, saját kezűleg is és két tanú által is aláírt (a tanúk lakcímének is szerepelnie kell); közjegyző által szerkesztett okiratban; vagy írásképtelensége esetén szóban, két tanú előtt (nyilatkozatát rávezetik a kórlapjára, amit a tanúk aláírnak). Ha nincs ilyen helyettes döntéshozó, akkor a közeli hozzátartozóé a döntés joga.

Az önrendelkezéshez való jogról bővebben

Orvosi titoktartás

Aki oktatókórházba megy, számoljon azzal, hogy orvostanhallgatók esetleg jelen lesznek a vizsgálatnál. Erről is rendelkezik a törvény: csak azok lehetnek fül-és szemtanúi a vizsgálatnak, akiknek ez feltétlenül szükséges. Nem kérik a hozzájárulást ahhoz, hogy a medikusok is jelen legyenek a vizsgálatnál. Ha a beteg ez ellen kifejezetten tiltakozik, akkor ezt figyelembe kell venni. (Azonban nem mellékes szempont, hogy a leendő orvosok csak így tudnak tanulni.)

Nagyon fontos: ahhoz, hogy hallgató vizsgálja a beteget, hozzányúljon, ellássa, már kell a páciens beleegyezése is. Az intézmény, kórház elhagyásának joga is megilleti a beteget, ilyenkor a gyakorlat szerint aláíratnak egy nyilatkozatot, miszerint saját felelősségére tette ezt meg a beteg.

Ha mégis visszakerül, semmilyen hátrány nem érheti önkéntes távozása miatt. Ez alól is van kivétel: a fertőző betegeket és a pszichiátriai kezelteket akár a mozgásszabadság árán is bent kell tartani (érthető, hiszen veszélyt jelenthetnek másokra).

Az orvosi titoktartásról bővebben

Szabad orvos-és intézményválasztás joga

Háziorvost, gyermekorvost mindenki szabadon választhat, azonban célszerű először az új orvossal egyeztetni, hogy legyen, aki ellásson bennünket.

A gyakorlat szerint az új orvos kéri el a régitől a dokumentációt.

Ha azonban valaki másik orvostól, intézménytől szeretne állapotáról véleményt kérni, akkor ez is jogában áll.

Ugyanakkor ha ezzel kapcsolatban költség merül fel, akkor azt állnia kell. (Például fekvőbeteg esetén, ha át kell szállítani a véleményért egy másik intézetbe, a szállítás költségeit neki kell viselnie.) Beutaló köteles szakrendelést sem vehetünk igénybe a papír nélkül, joggal tagadják meg az ellátást. (Ezt természetesen felülírja az életveszélyes állapot.)

A szabad kórházválasztásról részletesen

Egészségügyi dokumentációhoz való jog

Mindenkinek joga van az összes olyan dokumentumot megkapni – térítés ellenében –, amely róla keletkezett. Ennek nagyságát a törvény nem határozza meg. Ha valaki másolatot kér, megteheti, de fizetnie kell érte. Ellenben ingyenes a betekintés, amelyet az intézmény biztosítani köteles.

Az emberi méltósághoz való jog

Ennek megsértése az is, ha az orvos sértő vagy gúnyos hangnemben beszél betegével. Tiszteletben kell tartani a beteg szeméremérzetét, például csak a szükséges ideig és mértékben kell levetkőztetni.

Udvarias hangnemet kell használni vele szemben. Ha valakit méltánytalanul hosszú ideig várakoztatnak, azzal is sértik jogait.

Gyakran előfordul, hogy egy műtétre akár 1-1 és fél évet is kell várni. Ilyenkor a beteg írásban beadott kérdéseire az intézmény vezetője köteles írásban válaszolni ennek okára.

Bővebben az emberi méltósághoz való jogról

Tájékoztatáshoz való jog

A betegnek minden információhoz joga van, ami betegségével, kezelésével összefügg. A javasolt kezelési módokról, azok esetleges mellékhatásairól, a várható előnyökről és kockázatokról. Ha valamit nem értett, kötelesek újra elmagyarázni.

A tájékoztatásnak egyénre szabottnak kell lennie, azaz életkorhoz, iskolázottsághoz, intelligenciához és lelkiállapothoz kell igazodnia.

Ahhoz is joga van egy betegnek, hogy ne kapjon tájékoztatást – ezt érdemes előre közölni a kezelőorvossal.

Speciális eset a kismamáké. Amikor a magzat betölti a 24. terhességi hetet, az ő jogai magasabb rendűekké válnak az anyával szemben. Ha például az anya vallása tiltja a vérátömlesztést, akkor is meg fogja kapni, amennyiben ennek elmaradása a magzat életét, egészségét veszélyeztetné.

A tájékoztatáshoz való jogról

(WEBBeteg - Czibere Anikó)