Újabb felfedezések az agyban
Közismert tény, hogy az emberek, és egyes állatfajták képesek vizuálisan felmérni a mélységet, mivel két szemünk van, és az agy összehasonlítja a rajtuk át érkező képeket egymással. Azonban egy szemmel is képesek vagyunk felmérni a mélységet, és a tudósok ennek mikéntjét kutatták.
Most, a Rochesteri Egyetem tudósa által vezetett csoport úgy véli, megtalálta a választ az agy azon pici részén, mely a fél szemből érkező képet és a testünk mozgását egyaránt feldolgozza.A Greg DeAngelis professzor által vezetett csapat tanulmánya március 20-án jelenik meg a Nature online kiadásában.
"Úgy tűnik, mintha az agy ezen területén a neuronok összeillesztenék a látványelemeket a nem látványelemekkel, hogy ilyen egyedi módszerrel határozzák meg a mélységet" - mondta DeAngelis. Szerinte az agy egy egész sor módszert használ a mélység felmérésére. A két szem képeinek eltérése mellett pl. felhasználja a mozgást, a látványt, a tárgyak egymás előtti vagy mögötti mozgását, hogy leképezze a háromdimenziós világot.
A kutató szerint a felfedezésük segíthet abban, hogy a kancsalsággal született gyermekek esetében minél jobban helyreálljon a két szemmel való együttlátás képessége az agyban. Egy napon talán még lenyűgözőbb virtuális környezet alakítható ki segítségével, mivel alaposabban meg kell ismernünk, hogyan építi fel agyunk a háromdimenziós képeket.
Az új idegi mechanizmus alapja az a tény, hogy a különböző távolságokban mozgó tárgyak különböző irányokban és eltérő sebességgel haladnak el előttünk, a parallax-jelenség miatt. Ha egy bizonyos pontra meredünk, bármerre mozdulunk, akkor az attól közelebb eső tárgyak látszólag az ellentétes irányba mozdulnak el, míg a távolabbiak a vele megegyező irányba. A látvány valódi háromdimenziós képének kialakításához DeAngelis szerint az agynak még egy információra van szüksége, mely a szemgolyó mozgásából származik. DeAngelis úgy véli, hogy az agy középső halántéki lebenyének neuronjai kombinálják össze a látványból származó információt és a fizikai mozgást a mélység meghatározása végett.
"A háromdimenziós világ leképezéséhez használjuk a két szemünk együttlátását, a látványt és a saját mozgásunkat" - mondja DeAngelis.
(Medipress)