Szőnyi Ferenc: "Ultratriatlonban ez a csúcs"

A komáromi Szőnyi Ferenc szerdán délután landolt Ferihegyen, nem akármilyen élményekkel: Mexikóból tért haza, ahol az Ironman-versenyek távjának hússzorosát teljesítette. Elsőként ért a célba, és első lett abban is, hogy magyarként erre még senki nem volt képes. (76 kilométert úszott, 3600 kilométert kerékpározott és 844 kilométert futott.)

A Mexico double deca ironman nevű ultratriatlon verseny aranyérmesével beszélgettünk.

WEBBeteg: - A mexikói ultratriatlont megnyerte. Mi jön most, milyen kihíváson gondolkozik legközelebb?
Szőnyi Ferenc: - Most egyelőre nincsnek ilyen indíttatásaim. Kimerültek a célok, persze vannak más versenyek, azokon majd indulok. De az én sportágamban, az ultratriatlonban ez a csúcs, nincs feljebb.

WEBBeteg: - A versenytársai illetve Ön milyen sérülésekkel teljesítették a távot?
Szőnyi Ferenc: - Én szerencsére megúsztam apróbb problémákkal, semmi komoly bajom nem lett. Az arcüregemmel akadtak kisebb gondok. A többieknek főleg a lábukkal volt problémájuk, vízhólyagok, sebek, kisebb izomsérülések voltak inkább. Azonban előfordult az úszásnál egy vállizom-sérülés is. Én nagyon odafigyeltem a testem jelzéseire.

WEBBeteg: - Miért vágott bele egy ilyen komoly megmérettetésbe? Mi hajtotta?
Szőnyi Ferenc: - Sportoló vagyok, nagyon erős bizonyítási vágy dolgozik bennem. Sokan mondták, ez a verseny nekem lett kitalálva. Ezt én is így gondolom. Óriási kihívás nemcsak fizikai, hanem mentális értelemben is. Napról napra meg kell újulni. Arról nem is beszélve, hogy egy versenyt akkor kell teljesíteni, amikor megrendezik. Kihívás: leküzdeni, megfelelni, legyőzni.

A hazatérés pillanatai

Forrás: Szőnyi Ferenc blogja

WEBBeteg: - Milyen megoldandó akadályokkal számolt indulás előtt?
Szőnyi Ferenc: - Mindent végiggondoltam alaposan. A kerékpár volt a kedvenc számom, az úszástól tartottam a leginkább. Itt csak azt tűztem ki, hogy teljesítsem. Két napot számoltam erre, de néhány órával többre volt szükségem az úszás leküzdéséhez. Egy gyomorrontás is akadályozott. Ezen szerencsére hamar túllendültem. A kerékpározásnál a nyereg okozta bőrsérülésekre is számítottam. A futás elég szörnyű volt, egy maratont is elég leküzdeni, nemhogy húszat! Egész évben indultam ultrafutó versenyeken, ez is egyfajta felkészülés volt.

WEBBeteg: - Hogyan lehet elviselni azt a monotóniát, amivel egy napokig futó-úszó embernek meg kell küzdenie?
Szőnyi Ferenc: - Jellemző, hogy már voltak képzelgéseim is a vízben. Ez már ott egy másfajta tudatállapot, egyfajta meditatív lét. Nem megy másként. El kell érni lelkileg is, hogy már ne érezzek fájdalmat. A vízben vagy futás közben rengeteg dolgot végiggondoltam, sőt, úszás közben már aludni is tudtam. Ez is egyfajta képesség, ajándék a sorstól.

WEBBeteg: - A lányai gondolkodnak azon, hogy követik Önt?
Szőnyi Ferenc: - Nem, de nem is szeretném. A sporttal csínján kell bánni, ismerni kell a biológiát.

WEBBeteg: - Amikor elindult, sejtette, hogy ilyen nagyszerű eredményre lesz képes?
Szőnyi Ferenc: - Győzni mentem. Első akartam lenni. Tavaly már teljesítettem a tízszeres Ironman-t, ezzel már egyfajta rangot is kivívtam, volt elvárás velem szemben. A rajtszámom is az egyes volt, mindenki csak Number One-nak hívott. Jó dolog nyerni, gyorsabbnak lenni. Hittem abban, hogy első lehetek.

WEBBeteg: - Hogyan fogadta a környezete?
Szőnyi Ferenc: - A repülőtérre egy tömött busznyi ember érkezett Komáromból, barátok, ismerősök. Megtiszteltetés, hogy ennyien szurkoltak nekem.

WEBBeteg: - Mikor edzett a verseny után újra?
Szőnyi Ferenc: - Már másnap lefutottam az első kilométeremet. Most néhány hétig pihenőt tartok, utána kezdem újra az aktív edzést. Az idén már a világ leghosszabb kerékpár-versenyét is teljesítettem, úgyhogy egy darabig elég volt.

WEBBeteg: - Mire figyelt az étkezéskor?
Szőnyi Ferenc: - Főleg szénhidrátot vettem magamhoz a verseny közben, folyékony formában. A szünetekben sok fehérjét, csirkét, sajtot, tojást ettem. Figyeltem rá, hogy legyen elég utánpótlás, hiszen egy idő után önmagát kezdi bontani a szervezet. Segítőm, Horváth György nélkül mindez nem sikerült volna: hordta nekem az ételt, melegített, itatott, rohant hamburgerért, mikor mire volt szükség.

(WEBBeteg - Czibere Anikó)