A vízitúra veszélyei

Magához a fürdőzéshez is számos óvintézkedés indokolt, a vízitúrázás pedig még rázósabb téma. Egy vízi kaland, kiváltképp az erre nyitottaknak különleges élményt nyújthat, de ha egyszer vészhelyzet lép fel, könnyen beárnyékolódhat a jókedv.

Nehéz felkészülni minden eshetőségre, de a nyugodt túrázáshoz érdemes néhány dolgot végiggondolni, mielőtt belefogunk.

Aki belevág egy vízitúrába, valószínűleg tisztában van az evezés alapjaival és valamilyen szinten ismeri a vizeket. Amennyiben kevés vagy esetleg szemernyi gyakorlattal sem rendelkezünk, érdemes alaposan felkészülni, tanácsot kérni a témában jártas személytől, mert elengedhetetlen az evezés alapvető szabályainak, illetve elméleti hátterének ismerete.

Fontos lenne tehát a tudatos előkészítés, mely során mérlegeljük egy tapasztalt túravezető szükségességét és alaposan végiggondolunk a tájékozódástól kezdve a lehetséges balesetekig mindent.

Résztvevők és helyszín

Először is vegyük számba, hogy hány főből állna a csoport, közülük mennyi a gyerek és a felnőtt, majd válasszunk ki egy ideális nehézségű folyószakaszt. Természetesen nem ugyanolyan vízre megy egy sportos, fiatal felnőttekből álló csoport evezni, mint például egy általános iskolás osztály.

Amennyiben egy hivatásos túravezető felkeresése mellett döntöttünk, ő valószínűleg segíteni fog a megfelelő helyszín kiválasztásában, egyéb esetben viszont a résztvevők fizikai állapotából és vízi ismereteikből kiindulva keresgéljünk, azokat a helyeket előnyben részesítve, ahol rendelkezünk némi helyismerettel.

A legkönnyebb vízitúrákat általában sodrás nélküli árterekre, napi kb. 10 km-es távolságokkal szokták szervezni, ami csupán néhány órás evezést jelent. Az igazán nehezek viszont már gyorsabb folyókon zajlanak, ahol hullámzás is előfordulhat és a résztvevők napi 30 km-nél többet eveznek. Ehhez már szükséges bizonyos fokú tapasztalat, illetve erőnlét.

Útvonal, felszerelés

Ha már megvan a helyszín és a csapat, tervezzük meg előre a pontos útvonalat. Ehhez figyelembe kell venni a helyi adottságokat, a folyó sodrásának irányát és sebességét, mert érdemes előre kitűzni, hogy melyik napon nagyjából meddig szeretnénk eljutni. A tempót nem kell túl feszítettre ütemezni, így lesz idő a part menti településeken megállni, pihenni és szétnézni, vagy ebédelni.

Végül már csak a felszerelést kell összeszedni. Vigyünk magunkkal naptejet, fehér pólót, elsősegély felszerelést – ezekről még később szó lesz, illetve ami a legelengedhetetlenebb: mentőmellényt. Gyermekeknek mindig, felnőtteknek veszélyesebb folyószakaszoknál, illetve úszni tudás hiányában javasolt. Nagyon fontos ellenőrizni, hogy az adott mellény mekkora testsúlyhoz igazodik.

A felfújható mentőmellények NEM megfelelőek. Ezek kisgyerekek alkalmi, medencei fürdőzésére szolgálnak. Fontos, hogy kétkamrás legyen, mert így ha egy helyen kiszakad és leereszt, a másik fele még mindig fent tudja tartani a kisgyermeket.

Különböző szervezetek révén van lehetőség kompletten megszervezett vízitúrákra is jelentkezni, ilyenkor a résztvevőknek az evezésen kívül nem kell mással foglalkozniuk, a tapasztalt túravezető mindenben segít. Egyénenként változó, hogy melyik lehetőség vonzza jobban az embert, egy biztos, hogy a saját biztonságunkra mindig magunknak kell odafigyelni.

Az életével játszik, aki alábecsüli a veszélyt

A víz erejét soha nem szabad alá-, saját felkészültségünket és erőnlétünket pedig felülbecsülni. Egy vízhenger, örvény vagy vízesés szeszélyes hánykolódása a legügyesebbeket is életveszélyes helyzetbe hozhatja. Egy zúgón a sziklák között például fennakadhat a kenu és, ha felborul, a víz könnyen maga alá temeti az embert. Az ilyen súlyos balesetekre sajnos nem lehet igazán felkészülni, legfeljebb elővigyázatossággal megelőzni, vagy elsősegélynyújtói ismeretekkel enyhíteni a végkimenetelen.

A kisebb sérüléseket azonban könnyedén elláthatjuk, amennyiben rendelkezésünkre áll egy jól összeállított elsősegély-felszerelés. Vízi túrákra érdemes magunkkal vinni kötszert (leukoplaszt, mull-lap és mullpólya), fertőtlenítőszert, ollót és gumikesztyűt. A kisebb sebeket is megéri alaposan fertőtleníteni és bekötözni, mert a vízben rengeteg mikroélőlény él, melyek bejuthatnak a vérkeringésbe.

Nem az elsősegélynyújtáshoz tartozik ugyan, de fontos megemlíteni a vérszívókat is, melyek ellen védekezzünk rovarriasztó krémmel. Mindezen túl vízitúrázás alatt is vegyük komolyan a nap elleni védekezést. Ne csak a bőrünket óvjuk naptejjel, fehér pólóval, hanem fejünket is védjük kalappal vagy a haj gyakori bevizezésével.

A melegben gyorsan napszúrást kaphatunk és sem nekünk, sem társainknak nem jó, ha rosszul leszünk evezés közben. A kisgyerekekre pedig kiváltképpen ügyeljünk ilyen szempontból is, mert evezés közben a folyó közepén semmi nem védi őket a napsugárzástól.

A vízitúrázás leggyakoribb balesetei:

• napégés,
• evező okozta vízhólyag, vérhólyag,
• napszúrás,
• rovarcsípés.

A fentiekből látszik, hogy a vízitúrázás nem egy egyszerű dolog, bizonyos képességeket és tudást igényel, de cserébe izgalmas, gyönyörű és megnyugtató. Nem utolsó sorban pedig egészséges, hiszen a friss levegőn való evezés a testet és lelket is megfiatalítja.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőink: Koszorú Kamilla, Marsi Zoltán