A gyógytornász nevel is

A betegek többsége egészsége megőrzését, olykor még a védelmét is, többnyire az egészségügytől várja, mintha neki magának nem is volna e téren feladata, kötelezettsége – hívja fel a figyelmet Mészáros Lászlóné, a Magyar Gyógytornászok Társasága, geriátriai munkacsoport vezetője.

A gyógytornász gyakran tapasztalja, hogy sokaknál visszatérő óhaj, egyeseknél szinte követelés: "adjanak valamit, hogy elmúljon a panaszom”, "csináljanak velem valamit, hogy meggyógyuljak". A szakember főként a segítséget mástól váró páciensek figyelmét szeretné felhívni arra, hogy milyen nagy a megelőzés jelentősége az egészség megtartásában, sőt az egészség visszaállításában is.

Az elsődlegesnek nevezett megelőzés (primer prevenció) a helyes életmódra való nevelés, az egészségtudatos magatartás kialakítása, a kockázati tényezők kiiktatása. A másodlagos (szekunder) – a fogyatékosság megelőzését célozza, amikor kikapcsolja az aktiváló kockázati tényezőket, például a szűréssel kiemelt veszélyeztetettnél a korai kezeléssel. A harmadlagos (tercier) prevenció pedig maga a rehabilitáció. Ennek során összekapcsolódik a szekunder és a tercier prevenció, amely az állapotromlást, a rokkantságot kívánja megelőzni.

Nevelés és gyógyítás

Az egészségvédelem nemcsak orvosi, de pedagógiai feladat is: ha többet nevelünk, kevesebbet kell gyógyítanunk – idézi Fodor József orvos, nemzetközileg ismert higiénikus szavait. A gyógytornász egyik feladata az is, hogy páciensével közösen kitalálja, mi az, amit az érintett maga meg tud tenni, majd ezután rávegye, hogy pillanatnyi képességeihez alkalmazkodva, azt meg is tegye, és/vagy átmenetileg, miután megismerte mozdulatai, működése korlátait, hogyan változtasson addigi mozgás-szokásain. A javulást tapasztalva a páciensek többsége ezt el is fogadja.

A szakember éppen ezért kudarcként éli meg, ha az „én ezt nem tudom”, „így pedig aztán biztosan nem”, „nekem ez úgy sem megy” reagálással találkozik. Előfordult, hogy egy lábát fájdító, mozgásában korlátozott beteg a megfelelő, kímélő mozdulatokat bemutató, gyakoroltató klubfoglalkozáson arra hivatkozott, ő nem tud ülve vasalni…

E példára hivatkozással mondja Mészárosné, hogy a gyógytornász munkájának jelentős részét – a szakmai fogások átadása mellett –, a nevelés, a tudatformálás teszi ki. Annak megértetése, hogy a beteg (gyulladt, sérült, traumatizált) szervek, izmok, ízületek, ínak kímélésének módját mindenkinek magának kell megtalálnia, éreznie és a gyakorlatban alkalmaznia.

Egyéni igényekre alakított életmód

Ennek megsegítésére igenis léteznek módszerek, amelyekkel a környezetet könnyedén lehet az egyéni igényekhez alakítani. Az említett pontosan ilyen: a térdet, csípőt kímélő vasalás elvégzéséhez az is elég, ha magasabb székre ül.

A fájdalom, a túlterhelés megelőzésében nagy a gyógytornász szerepe. Persze, az értékelhető eredményhez idő, türelem kell mind a szakember, mind a beteg részéről, ez utóbbinak pedig szemléletbeli váltásra is szüksége van. Két gyakorlat és a hozzá tartozó magyarázat sokszor több eredményt hozhat, mint 10-15 gyakorlat, magyarázat, a cél és minőség tudatosítása nélkül, összegzi a geriátriai munkacsoport vezetője.

(WEBBeteg - Fazekas Erzsébet)